Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-01-06 / 1. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 Az anyát pedig még bűnében sem szabad meg­bántani, eltaszitani! De a haza, a föld nem oka a ti sorsotoknak. Miért bántjátok tehát ? Bolond ember az, ki azt az anyát tépi, mely­ből táplálkozni akar. Mert akkor önmagát bántalmazza, saját táplá­lékát pusztítja. De hát ki az oka ? A föld birtokosai? Jól van! Hát ha oka — tegyük föl — akkor segítsünk rajta. De hogyan? Akkép, hogy tegyük először őket tönkre ? Ki­ket? Akiktől azt várjuk, hogy jobb sorsunk lesz. Ám atyámfiai, itt ujfent görbe útra tévedtünk. Mi leszen velünk, ha ők tönkremennek ? Lám-lám, hova vezetne... ez a görbe köz. Mi, — mondjátok, — csak azt kívánjuk, adas­sák meg nekünk, a mit mi határoztunk. Hát én mondom nektek véreim, hogy aki igen fent kezdi, annak rendesen hamar elszédül — a feje. Ti pedig — Isten látja a lelkemet... nagy iulságba mentetek! Azt mondja a példaszó, hogy a tulság már méhében rejti — a baklövéseit. Ti is úgy vagytok, igy jártatok... A ti ámitóitok elhatározták és kiadták a jel­szót, hogy: ... Hazudjatok nekik, valami csak mindig ragad, Ti pedig szörnyűségesen hamar hittetek. A ki hamar hiszen, hamar megcsalatik. Fáj a lelkem kimondanom, de úgy látom, ti is csalódni fogtok. Szó a mi szó, de igaz, kinek hol fáj ott tapo­gatja, a hol viszket, ott vakarja... Lássátok a gazdáknak, a munkaadóknak is sok fáj van ám, sok vakarni valója van. A rossz, nehéz idők őket is tépik, szakgatják, sőt pusztítják... Hagyogatják az ősi kúriák birtokosai a földe­ket és inkább kevés bérösszeggel biztosítják magu­kat, mintsem a gazdálkodás biztos bukásának te­gyék ki magukat. Jobb lesz reátok nézve a csere? Csitt... Látjátok, hova jutottunk. Idegen munkásokra, kulikra gondolnak... a mit én soha helyeselni nem fogok. De bekövetkezhetik! Látjátok, sokan ott akarják hagyni rothadás­ban a termést, mások ... de elég ... Kinek lesz ebből biztos kára ? Nektek. Családotoknak és gyermekeiteknek ... És ha igy lesz.. ? Mindenkitől számíthattok segélyre, csak azokat nem fogjátok látni sehol, a kik titeket beugrattak a a rettenetes kavarodásba. A beszédnek egyenességével szólottám hozzá­tok, véreim és testvéreim a hazaszeretet szent kap­csolatában. Könnyebb a lelkem, hogy ezt elmondhattam. Lehet, hogy pusztában kiáltottam. Nem bánom ! Csakhogy elmondtam! De még csak egyet kérdezek: Most tennétek ezt a nemzet, a haza, a föld el­len, mikor a nemzet, a haza, a kormányzat értetek mindent megtesz ? Tenni akar! Tennie kell! Nem lehet! Ne tegyétek! Szent Karácsony ünnepén a magyarok Istene, az ősi haza, a ti szegény családotok, gyermekeitek nevében, — kik most is — e szegény ártatlan csa­ládok remegve várják, mi leszen, kérlek, keressetek, találjatok talpalatnyi tért, a hol kéz-kézben leszen, mint azt a magyar tudja és akarja. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! A lábodiak erős, de eredményei küzdelme.*) Tisztelt Közgyűlés! A kormány által jóváha­gyott alapszabályaink értelmében gazdakörünknek évente kell egy közgyűlést tartania, Fönállásunk óta ez a második közgyűlésünk; engedjék meg hogy mielőtt azt megnyitnám egyet-mást elmondhassak. Mindenek előtt constatálnom kell, hogy gazda­körünk nem tartozik azok közé, melyek csak a pa­piroson léteznek; nagy figyelemmel kisértem a gazdakör működését és mondhatom, hogy e nagy munkaidőt kivéve, alig mullott el olyan vasárnap, melynek délutánján a tagck szép számban meg ne jelentek volna ezen, igaz, hogy még mindig [csak ideiglenes jelleggel biró helyiségünkben. Itt a tagok rendelkezésére állottak a lapok, melyeket járatunk, és igen sokszor tartottunk fölolvasásokat, melyekből úgy hiszem mindenki csak tanulhatott. Köszönetét is mondok mindenkinek, ki ezen a téren közremű­ködött, első sorban Nemes János tanító urnák, kit sikerült a socialis téren való működésnek megnyerni. Különben ha gazdakörünknek semmi más ér­deme nem lenne mint az, hogy tagjainkat vissza­tartotta az erkölcsöt és egészséget egyaránt pusztító korcsmái mulatságoktól, akkor is betöltötte hivatá­sát. Ezen a téren azonban még sok a tenni való, különösen Kis-Lábodon még nagyon sok a korcsma­töltelék. *) Közöltük gr. Széchenyi Aladárnak e tanulságos el­nöki megnyitóját szószerint. Ebből az előadásból láthatjuk, mily küzdelmet kell felvennie annak és azoknak, kik a szövetkezeti élettel a magyar nép javán, úgyszólván meg­mentésén munkálkodnak. Ez csak egy eset a száz és száz közzül, de olyan eset, mely nagy tanulságul szolgál ország­szerte, hol azt a nagyon hánytorgatott békés egyetértést voltaképpen bűnös közönyt, háboritbatlan tunya, pusztuló életet kissé megmozgatják. A közlött jelentésben foglalt küzdelem még nincs is teljesen leirva. Mindéhez hozzájárul az a gondolkodásra méltó eset, mely a lábodiakat úgyszól­ván megdöbbenti, s melyről mi értesítést vettünk. Hogy t. i. évek hosszú során át nem voll a faluban tűz s most egy év alatt hétszer világította meg a vörös kakas a vidéket. És rendszerint ott ütött ki a lüz, ahol a szövetkezeti vezér emberek laknak vagy érdekeik vannak. Az is hozzájárult, hogy a tüzesetek mindig oly időben támadtak, mikor a gazdakör vagy szövetkezeteknek valami összejövetele volt. E megfoghatlan szeszélye a vöröskakasnak, bizony a szö­vetkezeti embereket esüggeszteni és félemliteni kezdette, de hála Istennek ... a kitartás, a jövő reménye most már uj erőt kölcsönzött a küzdőknek. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents