Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-16 / 24. szám
188 \ MAGVAK FÖLDMIVELŐ A pécsi kiállítás lökést fog adui az arra való törekvésre, hogy mezőgazdaság és ipar egymásba ölelkezve vonja körébe százezrek elméjét, szivét, kezét, izmait egyaránt. Es még lesz egy másik, nem kevésbbé áldásos haszna. Hogy mii teremthet a nemzeti összhang. És ezzel szemben mivé teheti az országot a politika, a pártoskodás zűrzavara. Megtanít újra és újra mindenkit arra, hogy hazaúniló az, ki magyart magyar ellen uszít. A szövetkezetek áldozatkészsége. Az életrevaló szövetkezetek nem csak átalakítják a helyi kis társadalom képét, de helyes, okos irányba haladva, anyagi eredményeket is mutatnak fel. Úgy is kell lenni. Mert a szövetkezetek erkölcsi tekintélyük mellett anyagi izmosodásra, erőre is igyekezzenek. Örvendetesen vesszük észre az évi mérlegek áttekintéséből, hogy vannak meggyökeredzett szövetkezetek, melyek már számba-vehető szép nyereményeket mulathatnak fel. Ezek a jelenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy hangoztassuk, amit a szövetkezeti élet első ideiben is hangoztattunk: — Ne feledjék el azonban a szövetkezetek, hogy az anyagi nyereség mellett is mindig kiváló módon az erkölcsi erősödés, a falusi jólét, a köz- intézmények emelését vegyék kiváló figyelembe. A részvényesek kapják meg a maguk tisztességes és arányos jutalékait, de azontúl a szövetkezeteknek érvényesíteni kell nemes hivatásukat, teljes mértékben szolgálni a socialis, társadalmi ideális célokat is. Hogy ez igy is történik — példa reá a pelei szövetkezet, mely 403 korona évi tisztanyereségéből száz koronát juttatott nemes, jótékonycélra. (A község 700 lakosú.) Tehát csak igy tovább! M—r. Nesze nektek bortermelők! Bortermelők! Vágjátok ki a szőlőtőkéket. Ne aggódjatok többé, hogy drága a szőlőmunkáltatás. Ne is csudálkozzatok, hogy boraitok ott hever a pincében. Bort lehet még most is szőlőtőke, metszés, kapálás, kötözés, permetezés nélkül is szüretelni. Pedig már mindenki azt hitte, hogy nálunk Magyarországon most már csak szőlőtőkéről való bort lehet — inni. Csalódtunk! Amilyen hű-hót csaptunk a borhamisító ellen kezdetben, olyan csendesség lett aztán. Mintha mindent jól végeztünk volna. Mintha csak megfojtottuk volna a borhamisítókat. Szörnyű csalódás! A csendességet várták a pimaszok. Mikor aztán ez a csend ráborult a szőlősgazdákra, elaludtunk. És most újra kezdődik — a gyártás. Nesze nektek szőlősgazdák! Az »Uj Lap« ezeket Írja. Nem mi, nem is a^ nevezett lap, írják az összes újságok. Vigasztalásul és gyönyörűségül ime olvassátok: — Borgyáros zsidó. Mig a szotomivések munkás és teherviselő gárdája önköltségi áron kénytelen elvesztegetni borait, addig az élelmes Bernstein Izidor a Gyep-utca 10. alatt lürészporból és glicerinből csinálja a jóféle moóri, egri és szegzárdi bort s árulja hat pesti korcsmában. Hogyan kap az ilyen ember hat engedelmct, amiből hat család elélhetne'? Most majd megbüntetik kétszáz koronára s akkor pancsolhat tovább, holott ő ezt a hatósági kellemetlenkedést beveszi a költségvetésébe s meg sem érzi. Igazán a világ első zsidó eldorádója ez az ország, mert itt a megélhetésre, sőt meggazdagodásra teljesen elég tőke a lelkiismeretlenség. A becsületes munka, az izzadó kistőke koplal és fázik: a vízvezetékkel versenyre bocsájtott venyige gazdája letörik az egyenlőtlen versenyben s a Bernstein Izidorok veszik a palotákat. Tévedés azonban hinni, hogy csak Budapesten, a Gyep-utca 10. sz. alatt van ilyen pince. Vannak a vidéken is Bernstein Izidorok. Van a vidéki városokban is fürészpor és glicerin. Árulnak ám ott is glicerinből — egri, beregszászi, meg szerednyei borokat. Azért nem tudják a borosgazdák eladni boraikat. Azért adhatják a Bernsteinok sokszor ŐO fillérrel olcsóbban. No hát itt az ideje, hogy nemcsak a boradók után futkossanak az állami fináncok, de nyakon csípjék már egyszer a legújabb Bernstein Izidorokat is. Kisgazda. A GAZDA TANÁCSADÓJA. ____ Ki vándorlók figyelmeztetése. Egyes lapokban ismételten olyan közlemények jelentek meg, melyek a földrengés által elpusztított San-Francisco kereseti viszonyait tévesen úgy tüntetik fel, mintha ott óriási föllendülés volna és különösen az építőiparosok és munkások nagy pénzösszegeket kereshetnének. Ezekre a hírekre vezethető vissza, hogy san-franciskói cs. és kir. mag3rar-osztrák konzulátus Magyarországból naponta tömegesen kap tudakozódó leveleket. Sokan még azt se teszik meg, hogy az ottani munkaviszonyokról előzetesen tájékozódást igyekeznének szerezni, hanem teljesen tájékozatlanul útra kelnek San-Franciscoba, odaérkezve sokszor hetekig lézengenek munka nélkül és végül valamely jótékony intézmény segítségére szorulnak, ha ugyan ehhez is hozzájuthatnak. A Budapesti Tudósitó illetékes forrásból szerzett értesülések alapján figyelmezteti az épitőiparosokat és munkásokat, hogy a san-franciskói fellendülésről szóló hírek túlzottak; egyelőre a lakosság csak a megrongált házakat ta- taroztatja és javíttatja ki és ideiglenes faépületeket emelnek, azonban az építési anyag hiánya és a rendkívüli drágaság miatt nagyobbfajta uj építkezésekről csak hosszabb idő múlva lehet szó. Caéplés és a vasárnapi munkaszünet. A szegedi kereskedelmi és iparkamara kérdést tett a kereskedelemügyi miniszterhez, vájjon az iparsze- rüen űzött cséplés, mety egyúttal mezőgazdasági munka is, korlátozható-e a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény rendelkezései által. A miniszter válaszában értesítette a kamarát, hogy az iparszerüen űzött cséplésre a vasárnapi és Szent István király
