Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-16 / 24. szám
MAGYAR FÖ1.DM1YEI.Ő 189 napi munkaszünetelés tárgyában fennálló törvényes rendelkezések természetszerűleg szintén kiterjednek Az olyan egyének által végzett cséplés ugyanis, kik saját gazdasággal nem bírván, kizárólag mások terményeit pénzért vagy természetben adandó részért csépelik, bár ez a munka természeténél fogva a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban áll, nyereségre alapított vállalkozásnak, illetve rendszeres s az ipartörvény rendelkezései alá tartozó ipari foglalkozásnak, tekintendő, miért is az ilyen egyénekkel. valamint alkalmazottjaikkal szemben az 1884: XVII. t.-c. határozmányai irányadók s ennek következtében nevezettekre és illetőleg az általuk végzett cséplési munkálatokra nézve is kiterjednek a vasárnapi és Szent István kir. napi munka szünetelésére vonatkozólag fennálló törvényes rendelkezések. Ha ellenben valaki saját mezei gazdasága termékeinek kicséplésén kívül akár pénzért, akár természetben kiszolgáltatandó részért idegenek termékeinek ki- cséplésére irányuló foglalkozása csak az esetben tekinthető az ipartörvény rendelkezései alá tartozó ipari foglalkozásnak, ha lulnyomólag, tehát kereset- szerüleg, illetőleg iparszerben végzi az idegenek termékeinek kicséplésél; minélfogva az ily egyének által végzett cséplési munkálatokra nézve, amennyiben azok idegenek termékeinek kicséplésére vonatkoznak, a vasárnapi és Szent István kir. napi munka szünetelésére vonatkozólag fennálló törvényes rendelkezések csak a jelzett esetben terjednek ki. A madarak étvágyáról. Ami kis barátaink, a madarak, roppant nagy evők és gyorsan emésztenek. Csodálatos bölcsesége nyilvánul meg abban a Teremtőnek, hogy minél kisebb a rovarevő madár, annál több élelemre van szüksége. Az ökörszem, cinege, királyka tudvalevőleg naponként test súlya egyharmad részének megfelelő táplálékmennyiséget igényel; a vörösbegy mapi élelme pedig az emberéhez viszonyítva úgy aránylik, hogy az embernek naponként egy 11 méter hosszú és 2 méter vastag kolbászt kellene elfogyasztania ; a rigó, mikor egy meztelen csigát bekap, annyit evett viszonylag, mintha az ember 13 kilogramm húst kebelezett volna be; a gerle begyében sokszor 2000-nél több dudvamag található stb. Csak e rettenetes étvágy képesíti őket feladatuk sikeres megoldására. Elvonva tehát munkájukat a természetből, az ember gazdaságából, bizton elmondhatjuk, hogy rövidesen nem volna a galyon levél, gyümölcs a fán, virág, vetemény a kertben, fűszál a mezőn s igy az ember élete is veszélyben forogna! Nem üres szó az, hogy a rovarvilág a természetben nagyhatalom s ott, hol a tudatlanság vakon pusztítja a rovarevő állatokat, a rovarkár évente pénzben kifejezve milliókra rúg. Nem is olyan nagyon régen még kinevették az embert ilyen állításért, de mióta a filloxera tönkretette országok szőlőtermését, kincsét, gazdaságát: azóta végeszakadt a könnyelmű gúnyolódásnak. Csak néhány példát szeretnék elmondani. A rózsalevéltetü ma pl. 20 petét rak (s ez nem maximum), a többi napok eredményét tekintetbe sem veszem; nyolc nap múlva e húsz mindegyike 20-at rak megint, ez már 400; egy hétre rá ezek is lerakják petéiket, az 8000 ; hat hét múlva már 64.000.000-ra növekszik e szám s ez igy tarthat tovább az egész nyár folyamán. A huszadik hétben már 164 quadrillióra szaporodnak. A képzelet kétségbeesik ily roppant szám hallatára. Ha csak egy quadrillió maradna is meg a természeti viszonyok mostohasága folytán, az is rettenetes volna. A káposztalepke hernyója képes megállítani a vonatot, ami nem egyszer történt meg. így 1854-ben Brünn és Prága között, hol a síneket 60 méter szélességben lepték el, átvándorolva a töltés egyik oldaláról a másikra. A cserebogarak egész erdőket, az apácapille hernyója, a betűző szú egész fenyveseket képes elpusztitaui, a sáskák országos csapássá válhatnak, mint az idén is a Hortobágyon. Ilyet, ha már fellépett a baj: madár, a kakuk kivételével nem képes megszüntetni. A madarak csak akadályozzák, hogy ilyen csapás ne igen történhessék meg. A föllépett csapást valami rovarnak kell meggátolnia, a madarak képtelenek reá, jóllehet ilyenkor különféle fajú madarak egész serege veti magát csupán erre a csapásra. Hollandiában 1844—45-ben a bagolypille hernyói óriási fenyőerdőt tettek tönkre ; 1846-ban azonban megszűnt a csapás, mert a bába- ölő-légy (Tachina glabrata) oly számban lépett föl, hogy azokat végleg kipusztitotta. Minden hernyóban e légy lárvái voltak. Olvasók! Gondozzuk kedves szárnyas barátainkét! Üldözzük üldözőiket! G. 1. KIS GAZDA. A cseresznye. — Hagyjuk a cseresznyét a fán, ha azt akarjuk, hogy megkukncosodjék — mondja sok gazda. Pedig ma már tiszta dolog, hogy a kukac nem támad magától. Hát honnan? Azt úgynevezett cseresznyelégy tojásaiból lesz. Pici legyek ezek. Már május hóban meglepik a cseresznyefákat. Aztán mikor a cseresznye érni kezd egy-egy petét vagyis apró tojást helyeznek minden szemre. Ebből keletkeznek a picike kis — úgynevezett nyűnek. A nyüvek furcsa természetűek. Nyomban befurakodnak a cseresznye húsába és abból éldegélnek, mig csak egészen meg nem érnek. Ekkor aztán éppen azon az utón. ahol bejutottak: kimásznak a szemekből, lehullanak a földre. A földön sekélyre befurakodnak és bebábozódnak. A bábokból persze a jövő esztendőre megest: legyek lesznek. így történik, hogy egész vidékeken szörnyen elszaporodnak a cseresznye legyek és ott teljesen tönkre is teszik a cseresznye termést. Mert ezt a kedves szép gyümölcsöt olyan pocsékká és undokká teszik, hogy senkinek sem kell. — Hát mit tegyünk ellenében? Ugy-e, nyomban ez a kérdés támad. A légy ellenében már tehetetlenek vagyunk. Azt ugyan elpusztítani nem lehet. De kifoghatunk rajtuk, ha ivadékaival, a kukacokkal el bánunk. Nincs más mód, mint ott a hol a legyek nagyon elszaporodnak, egy kis áldozatot hozni.
