Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-16 / 24. szám
186 MAGYAR FÖLDMÍVELŐ Somossá bíboros rövid, de igen szép beszédet intézett a királyhoz és a nemzethez: — Felséges ur! Krisztusban szeretett testvéreim, — igv kezdette a bíboros. Ma van negyven éve annak, hogy e szent helyen az Ur ezen oltára előtt az Egyház akkor ténykedő főpapja ezen szavakkal fordult Felségedhez: »Felséges Fejedelem ! A királyi méltóságot nyered el ma, hogy kormányozd a reád bízott népeket; bizonyára dicső állás ez az emberek között, de veszély, fáradság és aggodalommal teljes. Ha meggondolod, hogy minden hatalom Istentől jön, aki által uralkodnak a királyok, érzed kétségen kívül, hogy neki számot kell adnod a népről, melyet reád bízott. Mindenekelőtt őrizd meg jámborságodat, tiszteld Istent, mint Uradat, teljes lélekből és tiszta szívvel. Szolgáltass mindenkinek rendületlen szilárdsággal igazságot, mely nélkül egy társadalom sem állhat fenn soká; jutalmazd a jókat, büntesd a gonoszokat. Védelmezd minden elnyomás ellen az özvegyeket, árvákat, szükölködőket. gyöngéket. Légy kegyes, jó — amint királyi méltóságod megköveteli — mindazok iránt, kik hozzád közelednek, önboldogságodat ne a hatalom büszke érzetébe, hanem csak a használhatás tehetségébe helyezd, hogy mindenki lássa, miszerint nem e földön, hanem az égben keresed jótetteid jutalmát.« Az egyház eme anyai intelmei a keresztény fejedelmeknek törvényül szolgálhatnak. F'elséged negyven éves uralkodása az egyház eme fenséges tanúinak legmagasztosabb példája volt. Uralkodik fölöttünk, hogy mindnyájunk javát munkálja; uralkodik, hogy mindenkinek szolgáljon. A Mindenható különös kegyelmében részesité e nemzetet, midőn neki oly királyt adott, kinek nemes lelkében egyesült okosság, jóság, szilárdság és nagyság, melyet az igazság kormányoz és a szeretet korlátoz; aki a világ ügyeit az isteni tanítás vi lágánál szemléli és aki egészen népéé, mert egészen Istené. Soha semmiféle hatalom nem mérkőzhetik méltóságban és tekintélyben azon hatalommal, melynek első törvénye volt és lesz: szolgálni. A keresztény önmegfhgadáson alapuló lelki nagyság elhomályosítja mindazon nagyságokat, melyeknek csak emberi tekintetek és szenvedélyek szolgálnak támaszul. Oly uralkodónak, ki szilárdsággal és mégis igaz hűséggel megfelel nagy kötelmeinek, melyek az uralkodásból reá háramlanak, jutalma nem egyszerű hódolat, hanem alattvalóinak szívből fakadó szere- tete egyszersmind. Innen a magyar nemzet azon csodálatos hűsége törvényes uralkodója iránt, a mely hűségben a hódolat mellett az igazi nyílt szeretet is fenséges helyet foglal el; — innen keletkezik a király és nemzet közt egység, mely mindkettőjük dicsősége és életereje; erős a király és a nemzet, mindőn érzésben és törekvésben egygyé olvadnak. Midőn a nemzet örvendező emlékezéssel ünnepli Felséges Urunk koronáztatásának negyvenedik évfordulóját, e nagyjelentőségű határvonalnál önkéntelenül is a múltak emlékébe mélyed, lelke aggódó várakozással fordul a jövő felé. Ki láthat a jövőbe? Jövőnk a Gondviselés titka. Mert Isten az, ki az emberiség szakadatlan nagy mozgalmait, sorsa esélyeit bölcseségével intézi és az emberek szándéka nélkül is saját céljaira irányítja. Mindamellett bátorító vigasztalást merítünk azon történeti nagy igazságból, hogy minden állam fennmaradásának biztosítékai ugyanazok, melyekre megalakulásakor helyezkedett. — Isten kegyelme mellett hazánk további fennállásának, boldogulásának alapját és biztosítékait ugyanazon erőforrásokban és tényezőkben találja meg, melyekből élete, fejlődése, virágzása kelt. És ezek: vallásossága, hon- és szabadságszere- tete, törhetetlen ragaszkodása a trónhoz, mely a nemzet minden rétegében őserővel él; melynek forrása azon meggyőződésből fakad, hogy az uralkodóház és a nemzet érdekét és sorsát, a király és haza iránti hűséget szétválasztani sohasem lehet. Igaz ugyan ; a történelem nem szorosan kimért* változatlan folyamatban halad; nagyok az eltérések, fordulatok, annyira, hogy még a valószínűtlennek bekövetkezése is valószínű; de rendszerint mégis hasonló okok hasonló eredményeket szülnek s a jövő megítélésének nincs biztosabb mértéke, mini annak felismerése, hog}' idők hosszú során át ugyanoly okokból az esetek legtöbbjében mily eredmények származtak ? A nemzet a történelem ezen tanúsága mellett égre emelt tekintettel, nyugodtan nézhet a jövőbe; tudván, hogy fennállásának, nagyságának és méltóságának mértéke azon hűségtől függ, amelylyel megalakulása biztosítékaihoz ragaszkodik. Midőn az írás szerint Bethsabe azon kéréssel járult Dávid királyhoz, hogy fiát, Salamont nevezné utódjának, őt ekként üdvözlé: Éljen a király mindörökké ! Mi, szemeink előtt tartva mindnyájunk halandóságát és rendeltetésünk örök voltát, ezen hódolatteljes üdvözléssel fordulunk Felségedhez: Éljen Királyunk népeinek hűségében és szeretetében minél hosszabb időkön át, éljen egykor Isten mennyei országában örök időkig! Amen. Szent mise után a király és család tagjai felkeltek helyeikről. A zenekar és az énekkar a himnuszt adta elő, amelynek lélekemelő hangjai mellett a király a biboros-érsektől és az egész papságtól | kisérve elhagyta a templomot. A bejárat előtt a biboros-érsek a király felé nyújtotta a szenteltviz- hintőt. A király kezet szorított a bíborossal, köszönetét mondott neki beszédéért és csodálkozását fejezte ki. hogy a bíboros magas kora dacára nem fáradt el a hosszú szertartásban. Majd Klotild főhercegnő fejezte ki bámulatát a bíboros szép beszédéért. Tisztelgés a várhatt a felség előtt. A király azután a sürü tömegek éljenzései közben a királyi váriakba hajtatott, ahol a két ház elnökségei, valamint a polgármesterek tisztelgését fogadta. A két ház elnökségeinek tisztelgése alkalmával gróf Dessewffy Aurél, a főrendiház elnöke beszédet intézett Ő Felségéhez.
