Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-09 / 23. szám
180 MAGYAR FÖLDMIVEI.Ő készen levő koronát. Isten más férfiúnak, gondviselése emberének szánta azt. Nemzetének, mely nemzet nagyra van hivatva. A távol Duna vidékéről már útban vannak; tiszteletreméltó követség igyekszik feléd .... Koronát kérnek dicső fejedelmük számára. A nap alig tűnik fel az égen, már az öreg pápának jelentik : — Messze vidékről követek érkeztek és veled óhajtanak beszélni. Ott áll az aggastyán pápa előtt a díszes követség. Asztrik ékes beszédben igy szól: — Magyarok vagyunk. Magyar földről jöttünk. Virágos szép hazánkban már él Isten országa. Csak te áldd meg fejedelmünk munkáját, országát és népét. Ámulva hallgatja az öreg pápa a követ beszédét. Most érti éjjeli látomását. — Én csak apostoli vagyok — mondotta — a ti fejedelmetek igazán apostol. És odanyujtá nekik a drága kövekkel kirakott abroncsos koronát. Egyezeregyedik esztendőben pedig lön nagy ünnepség a hömpölygő Duna partján, Esztergomban. Ekkor tették az angyali, (mert angyal járt érte közbe,) a szent koronát István fejére. Hogy azóta, mióta apostoli első magyar királyunk fejét érülté a szent korona : mije lett, volt és mije kell, hogy legyen a magyar nemzetnek: azzal első, öregbetüs cikkünk foglalkozik. *■ 1038. év Nagy Boldogasszony napján búsan szól a harang. Magyarországnak szent, bölcs és első királya vívódik a halállal. Magához hivatja az ország nagyjait, püspökeit és kiket szeret. Még egyszer, utoljára beszélni óhajt velük. És beszél .... Aztán előttük, jelenlétükben igy szól: — Magyarország Nagy Asszonya, boldogságos szűz Mária, ime itt van koronám, a szent, az angyali korona. Neked ajánlom és vele együt ótalmad alá helyezem népemet és nemzetemet. íme a szent, az angyali korona, melyet az ég adott — az ég oltalma alá helyezve. * Hogy mily viszontagságokon ment keresztül a nemzet e nagy kincse, a századok folyásában, harcaiban, békéjében és búbánatában: arról bizonyságot tesz történelmünk. Nemzeti nagy bibliánk. Talán majd részletesebben is elsorolhatjuk a szent korona dicsőséges és viszontagságos időben való sorsát. Most csak azt említjük meg, hogy volt idő, II. József idejében (1780—1790), mikor a nemzet e drága kincsét a bécsi kincstár őrizte, mert II. József puszta ékszernek tekintette. Nem is akarta magát megkoronáztatni. A nemzet nem is tekintette őt koronás királyának. Kalapos királynak nevezte. És a kalapos király élete utolsó perceiben meg is bánta, hogy a szent korona nélkül kormányozta nemzetét. Jött aztán a legutóbbi idő .... mire még véneink is jól emlékezketnek. Ifjú fejedelem veszi át az uralkodást. Az ifju: fejedelemnek öreg tanácsadói vannak. Befolyásuk, vezetésük nagy, kitölthetlen űrt támaszt az uralkodó és nemzet közt. A szent korona hosszú, kínos idők lefolyása alatt nem érintheti fejét az uralkodónak. Az alkotmány felfüggesztve, a nemzet önvédelemre kényszerítve bizonytalan, nagy idők előtt állottunk. Volt azonban a nemzetnek két isteni adománya. Volt esze és szive. Esze volt a bölcs Deák Ferenc, szive a nemzettől ma is áldott Erzsébet királyasszony. Ész és szív füzögette lassan, de biztosan nemzet és uralkodója közt az elszakadt és összekuszált láncszemeket. Végre elérkezett az 1867 jun. 8-ika. A szent korona ott ragyogott már alkotmányos királyunk felkent fején. Ennek éppen negyven esztendeje. A nemzet a legalkotmányosabb király iránt- hűséggel és hódolattal viselkedve .... bízva és. küzdve a jövőért halad élete utján. Bodnár Gáspár. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Ha egy fiatal legény 17—19 éveB korában kivándorol Amerikába és akkor, amikor a sorozás ideje elérkezik, nem jelentkezik, a katonaszökevények sorába kerül. Utána ugyan nem mennek és kiadatását sem követelhetik, de ha hazajön és nyakoncsipik, ugyancsak megbüntetik. Ha azonban az ilyen fiatal ember az amerikai állam- polgárságot megszerzi és annak utána mint amerikai állampolgár tér vissza, már semmi bántódása nem eshetik. És ha mégis számadásra akarnák vonni, akkor az Egyesült-Államok kormánya hathatósan megvédelmezi. Úgy áll ugyanis a dolog, hogy azokat az ifjakat, akik sorozás előtt mennek ki és igy válnak amerikai állampolgárokká, a mi törvényeink nem érintik s azokat mint katonaszökevényeket sem büntethetik meg. Másképen áll azonban a helyzet, ha valaki akkor vándorol ki Amerikába, amikor itthon már besorozták vagy itthon már bizonyos ideiy katonáskodott is, hoyy azután meyszökjék. Az ilyen urak hiába szerzik meg későbben az amerikai állampolgárságot, mert az Ausztria-Magyarország és az Egyesült-Államok között fennálló szerződésben ki vagyon mondva, hogy a katonai bíróság az ilyen magyar katona- szökevényeket, ha visszatérnek, még az esetben is megbüntetheti s besoroztathatja, ha az amerikai állampolgárságot megszerezték s az Egyesült-Államok kötelékébe tartoznak. Jó lesz tehát ezt a különbséget megjegyezni és aszerint járni el. Ha tehát Péter, mint besorozott katona szökött meg, akkor bajos hazajönni, mert semmi sem mentesiti a büntetés elől. Attól félünk, hogy ez esetben az a királyi kegyelem sem sokat fog Péteren lendíteni, amelyről mostanában szó van. Valószínűtlen ugyanis, hogy a kegyelem ezekre is
