Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-09 / 23. szám
179 MAGYAR FÖLDM1VELŐ akarja ragadni az uralkodó nagy pénzügyi nehézségeit és mozgolódik. — Bajorországban uj választás volt. A többséget, 102 képviselőt az úgynevezett centrum vitte el. — Oroszországban a duma (birodalmi gyűlés) élete nem lesz tartós. Maga a cár van rajta, hogy az mentői előbb — bevégezze pályafutását. — Kínában a felkelés nagyobb és nagyobb mérveket ölt. Félő, hogy a felkelők rakoncátlansága a külföld beavatkozását teszi szükségessé. Erzsébet királynóasszonyunk és a koronázás. Ki lehetett boldogabb negyvenesztendővel ennek előtte, mint ami feledhetlen királyasszonyunk. Erzsébet királyné... .4 nemzet őrző angyala ... Aki szeretett minket egész leikével. Aki táplált minket bus foglyokat, hazát vesztett, valóságos börtönben sínylődő magyarokat. Aki hozta számunkra a vigasztaló eleséget... az uralkodó asztaláról. Mint egykor... szent Erzsébet. Aki után kémkedtek, árulkodhattak... mint vigasztalja, pártolja a magyarokat. Akinek, mint szent Erzsébetnek kötényében rózsákká változott ilyenkor a szerzett, rejtegetett táplálék. A türelem meg is hozta a nemzet rózsáit. A koronázás, a kibékülés rózsáit. Ki lehetett boldogabb, mint ő? Aztán múlt az idő... Huszonöt esztendő pergett le a nemzet életében. És a nemzet ekkor is ünnepet ült. Jubilált. Igv szokták ezt a nemzetek és emberek életében... A nagy ünnepségen ott látta a nemzet őrző angyalát újra. Erzsébet királynét. Fekete ruháját most sem tette le. Gyönyörűséges két szemében szive jósága ragyogott. A nemzet szeme csak őt kereste, csak őt vigyázta. Mint a gyermekek anyjukat. És a királyné jóságos szemei nem hordozták tekintetét végig a kábító ünnepségen, ürömcsillogást nem vett észre azokban a szemekben a nemzet. Olyan volt ő, mint mater dolorosa == a fájdalmas anya. Kit gyászol? Kiért busul? Sejtelmei fogják le nagy lelkét? Nemzete, magyar népén aggódik? Látomása van ? Ki mondhatta volna azt meg! A nemzet jól megjegyezte a szomorú arcot, a mater dolorosa tekintetét. A nemzet visszaemlékszik sokszor e jelenetre. Most is idézi nagyasszonyunkat! Most is érzi szellemét. Itt van köztünk... Vájjon örül-e velünk?... Nyári ruha papírból. Valószínű, hogy j|övő nyáron nagy forradalom lesz a ruhaviseletben. Párisban nagyban készülnek arra, hogy jövőre a férfi- és nöi-ruhákat papírból készítsék s egy szakértő szerint az ez anyagból készült ruhák annyira divatba fognak jönni, hogy a francia ipar egy nagyon jelentős ággal fog szaporodni. S ez a ruha nem papirpépből, hanem szívós, tartós papirfonalakból készül, mint akárminő más szövet, azzal a különbséggel, hogy egy harmadával olcsóbb lesz a gyapjúszöveteknél. VASÁRNAP DÉLUTÁN A magyar szent korona. Most, hogy felséges királyunk koronázásának negyvenedik évfordulóját ünnepli az ország : a nemzet figyelme a szent koronára fordul. Illő, hogy minden magyar ember ismerje ami nemzeti kincsünk eredetét, viszontagságait, egyszóval egész múltját. Üljetek le tehát mellém szépen és hallgassátok a nemzet történetének e legszebb szakát. Három esztendő telt el már, hogy István fejedelem ültetgelte a keresztény hif plántáit. A hit terjedése, országának uj berendezése örömmel töltötte el nemes szivét. De ő a világ egyik legnagyobb államférfim közé tartozott. Bölcs volt, aki nem csak a jelennel törődik, de egybe veti a dolgok szálait, szét tudja bontani a csomót és újra összerakja, hogy igy sas tekintetével a jövőbe láthasson. Mert jövendőt, állandóságot* akart biztosítani az ő nemzetének. Bölcs esze belátta, hogy mi helyzete van e maroknyi népnek Európa kellő közepében. Ide jött e nép a Duna és Tisza közé. Ősi földet foglalt el, de fajával, szokásaival, erősségével és gyengeségével egyaránt magányosan áll. Mintha sziget lenne a szárazon. Királyságot akar teremteni. De kihez forduljon? Hiszen ellenségek környezik. A körül levő nemzetek még nem feledték el a pusztító, szélviharként száguldó magyarokat. Akár innen, akár onnan kéri királyságának elismerését, (ha kényszeríti, ha kéri is,) ha mindjárt koronát kap is: megingatja nemzete szabadságát, önállóságát, királysága függetlenségét. így szántogatja lelkét a gond a bölcs fejedelemnek, mikor eszébe jut az Írásnak intelme : — Senki se’ vegyen maga magának koronát; hanem csak az, akit az Isten hí.« Megértette az intést. Értelme nyomában támad elhatározása is. .... Asztrikot, kit a tőle alapított pannonhalmi monostori apátság fejévé tett, Rómába küldi, Krisztus helytartójához, a római pápához. Tehát sem a német császárhoz, se’ más hatalmas fejedelemhez, hanem a kereszténység fejéhez. Attól kéri, várja, hogy vegye fel a nagy keresztény családba a magyar nemzetet is. Asztrik apát, a magyar fejedelem követe tehát útban van Róma felé .... Ott pedig Rómában már készen áll egy korona. A lengyel fejedelem számára. Ám, az isteni gondviselés máskép határozott. Az a kéz, mely a magyar népet a Duna és Tisza közé vezérelte .... most uj utat, uj hivatást jelöl a nemzet számára. Asztrik követ — mondom — már útban van, II. Szilveszter pápa, az agg Egyházfejedelemnek ime álmában látomása van. Angyal jelenik meg előtte. Ez a tulvilági szellem pedig igy beszél neki: — Várj — ne add a lengyel fejedelemnek a
