Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-09 / 23. szám
178 MAGYAR FÖLDMIVELÖ Isten oltára előtt a nemzet színe előtt, ezt méltán elmondhatja. A nemzet pedig zajtalan, külső fény- özöntől ment, de annál mélyebb bensőség- gel kiáltja felé: — Éljen a király! Hétről-hetre. Itthon. Unneprontók. Azt mondják, hogy vannak emberek, kik egyenesen arra születtek, hogy zűrzavart, bonyodalmat, egyenetlenséget csináljanak. Kinek ne volna ilyen egy-egy ismerőse. így van egy szellem a mi országunkban is. Ennek örökös célja: összekavarni mindent, ami egyetértésben van, eggyéforrott. Jól ismerjük e szellem forrását. íme most is, hogy a nemzet ünnepre készült, megjelenik ez a szellem ádáz munkájával. Konkolyt dob oda is, hol tiszta termés ígérkezik. Magyart magyar ellen uszít. Szégyenletes üzéri felfogással méri a koronázás ünnepére megvalósítandó alkotásokat. Azt szeretné és azért is dühöng, mert mindent a maga sivár felfogásával, számításával mér . . . Persze ez a mérés is olyan, mint egyáltalán azok a mérések, melyekkel a mai mérlegek működnek a szabadság nagy cége alatt. Hát ennek a rossznak is meg lesz a maga jó oldala. Az emberek szemei nyílnak és már kezdik látni, hogv ezek a szabadszellem kancsi mészárosai . . . hova 'céloznak és hova szándékoznak ütni. Lesz-e válság? Azaz a magyar ember az a természetes eszével igy kérdezné: Bukik-e a kormány ? Mert megfujták a kürtöket a kormány ellenes lapokban és csak úgy öntik szerte-széjjel a képtelenebbnél képtelebb híreket. Hogy a válságnak mi politikai indokai lehetnek vagy vannak, azzal mi nem foglalkozunk, nem lévén kenyerünk a politizálás. Mi csak társadalmi, gazdasági szempontokból figyeljük a dolgokat és látjuk, hogy ebben az országban már dolgozni, a nép javát igazán előmozdítani akaró kormányzat nem kell. Itt hű-hóra, bolond, képtelen idegen eszmék nagy dobbal-sippal való terjesztése a fő. Ha ezzel szemben komoly, kézzel fogható munkára törekszenek a kormányzaton: úgy annak nyomban útját állják. Hogy a kormány helyzete nem rózsás, sem fent, sem alant, az bizonyos. De azért reményünk van, hogy azok a férfiak, kiket a nemzet állított a kormányzat élére és kiktől a nemzet méltán oly sok jót vár: leküzdik a nehézségeket. Hivatásos hirgyártók. Hallatlan az a köny- nyelmüség és vakmerő merészség, amivel egyes újságok a közönségnek feltálalják öngyártotta híreiket. A haza bölcse egykor azt mondotta az újságíróknak : — írjatok mindenről, csak ne hazudjatok. Ma már számba se’ jő a haza bölcsének intelme, hanem annak a szerencsétlen Írónak lelketlen elve szerint írnak, ki tanácsolta: — Csak hazudjatok! Hisz’ nincs oly hazugság, (ha folyton felszínre hozzátok) amit végre el ne hinnének. A király érkezéséről is már jó elve tudták, hogy a király nem jön. Miféle karó nagyságú betűkkel hirdették és húzták belőle a legképtelenebb következtetéseket. És ime a nagy hű hóval hirdetett hirt is megcáfolták. Megcáfolta maga a király, aki eljött. Hát iszen a király öreg ember. Minden ember elhatározása elé, még az utolsó pillanatban is gördülhet akadály. Annál inkább a király elé. De ebből ki következtetheti azt, hogy a király nem akar jönni és nem akar ünnepelni a magyarokkal? Az országgyűlésen folytatták a cselédtörvény részletes tárgyalását és mire e sorokat olvassa a közönség azt be is fejezik. Lám-lám itt is harsogó trombitával kürtölték ama bizonyos Újságok, hogy ezt a törvényjavaslatot még tárgyalásra se’ eresztik. És ime három vagy mások szerint öt szavazatot számláltak meg ellene valónak, a többi honatya belátta a javaslat szükséges és áldásos voltát. A miniszter ur pedig belenyugodott, hogy a törvény- javaslaton a közfelfogásnak és tapasztalatnak megfelelő módon módosítások történjenek. Ezen módosításokkal kerül aztán az uj törvény szentesítés alá. Egy derék egyesület közgyűlése. A Dunántúli Közművelődési Egyesület Pécsen tartotta az idén közgyűlését. Ez egyesületnek derék nemzeti célja, működése van. A nemzeti nyelv, érzés és a nép mívelése. És e vidék kell is hogy szabadság- szeretetbe'n, nemzeti nyelv és erények virágzásában elül menjen. Nagy férfiakat adott a nemzetnek a Dunántúl: Széchenyi Istvánokat, Deák Ferenceket, Széli Kálmánokat. Mailálh Józsefeket, Vörösmartyt, Kisfuludikal. A közgyűlés különben oly hatalmas, népes és tartalmas volt, mely minden várakozást felül múlt. Kiemelkedő volt különösen Szélt Kálmán és Pallaviczini Ede őrgróf, keresetlen, de hatalmas beszéde, illetve pohárköszöntője. Széli Kálmán beszédének egyik része igy hangzott: — Ápolni és ébren tartani a nagy nemzeti gondolatot, ez ami kötelességünk. Be kell vinni a nemzeti érzést mindenkinek szívébe és fenn kell tartani minden állami intézményben és a társadalom minden rétegébe. És miben áll ez a nemzeti gondolat és érzés 1 Hogy ez az ország és a nemzet magyar akar, magyar tud és fog lenni. Érdekes Pallaviczini Ede őrgróf pohárköszöntőjének e sikerült vonatkoztatása: — Mikor Pécsre utaztam, szemembe szökött, hogy egyik oldalon van Mohács vértől ázott mezeje, a másikon Zrínyi hős halálának helye Szigetvár. Zrínyi eszembe juttatja a liorvát kérdést, melynek igazi megoldását Zrínyi személye képviselte. Ü volt megtestesítője annak a gondolatnak, hogy aki a szent korona tagja — az magyar. (Taps és éljenzés.) Hívjuk fel hát horvát testvéreinket, hogy ne Jellasics szellemét ápolják, hanem Zrínyiét. (Lelkes taps, éljenzés.) A horvát kérdés. A horvát kérdésről oly híreket is terjesztettek, mintha a horvát alkotmányt felfüggesztenék és királyi biztost küldenének az ügyek ideiglenes vezetésére. Erről azonban szó sincs, Királybiztosra nem is gondolnak. Az ország- gyűlés feloszlatására azonban egy horvát párt nagyon számit. A külföldön. Portugáliában beállható trónválságról írnak a külföldi újságok. A köztársasági párt üstökön
