Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-26 / 21. szám
Hétről-hetre. A pécsi kiállítás. Ismét szép bizonysága van gazdasági haladásunknak a pécsi kiállításban. Bemutatjuk a magyar iparosok termelését, a magyar földnek, a magyar kéznek, a magyar szellemnek gyümölcseit. Bár miként gondolkozzanak ma már egyesek a kiállításokról, annyi bizonyos, bogy nekünk magyaroknak szükséges, hogy mi magunk is lássuk, mik vagyunk, mennyit haladtunk. De lássák meg azok is, kik a magyar nemzetet lekicsinylésében, mosolygásban részesítik. És végre, hogy a kiállítással törekedjünk a kivitelre, vagy legalább is idegen versenyek kiszorítására, hogy mi magyar-termelte cikkeket vásároljunk. Mert nekünk lelkiismeretesen törődnünk kell ám a magyar áruk eredetével. És törődni azzal is, hogy az hamisítatlan legyen. Hogy szakítsunk teljesen azon hires liberilis — igy mondhatnék • mindent szabad« korszakkal, mikoron bort termeltek szőlő nélkül, zsírt sertés nélkül, lisztet búza nélkül és igy tovább. (Vagy talán még ma is járja?) A kiállítást különben fényes ünnepség, a kormány és országgyűlés képviseletével Frigyes főherceg, a kiállítás védője nyitotta meg. A kiállításról részletesen is megfogunk emlékezni. A képviselő ház. A cselédtörvényről szóló általános vita folyt az országgyűlésen. A tárgyalást a pünkösdi szünet után folytatják. A cselédtörvény megvitatása nagy érdeklődést és igy vitát is vetett. Vannak gazdák ugyanis, akiknek nem tetszik az uj törvény, mert az tőlük némi áldozatot kíván. A szocilista honatyák a nép, a cselédek szent ? érdekében kardoskodnak a javaslat ellen. Hogy milyen joggal, milyen lelkiismeretlenséggel és mi célból az nyilvánvaló lett a tárgyalás folyamata alatt. Ezek a nép szent érdekéért küzdő honatyákról ugyapis kisült. hogy mondhatni nem is ismerik az uj törvény- javaslatot. Hogy mesterséges, gyári utón izgatják a népet a törvény ellen, mely törvény pedig éppen a nép, illetőleg a cselédek javát célozza és a gazdákat igen számbavehető áldozatokra hívják. Pető —■ Polacsek demokrata honatya pedig nagy magyarságáról telt bizonyságot, mikor elárulta, hogy még azzal sincs tisztában, hogy vollaképen ki irta a magyar himnust. Ilyen magyar vezérek viszik ma a nép sorsát. No de Darányi miniszter sem maradt adós. Ugyancsak a fejükre olvasott a népvezér uraknak. Darányi miniszter beszéde. Szocialista izgatás a javaslat ellen. Azt mondják, ez a törvény nem kell a cselédnek és nem kell a gazdának; hát minek forszírozza a kormány? (Egy hang: Azért jó!) Ami a cselédeket illeti, újabban a gyáralapitás terén vagyunk. Van Pesten egy központi gyár, honnan kész felhívásokkal látják el egész Magyarországot és ha az ember egy ilyen felhívást, amely valóban hajmeresztő dolgokat tartalmaz, elolvas, maga is kész volna, ha nem ismerné az ügyet, aláírni. Mert mi van ebben a hektografirozott szövegben? (Zaj. Felkiáltások: Mezői!! Az ő gyárából jön! Halljuk Mezőfit!) Zombory Miklós: Népbolonditás termékei. (Zaj. Elnök csenget) Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter: Mit tartalmaz ez a gyári munka? Azt mondja: »Két millió magyar állampolgárt fosztanak meg önrendelkezési jogától, szabadságától, örökre rabszolgaságra kárhoztatják.« (Derültség.) Kérem, ha valaki örök rabszolgaságot akarna behozni és az ellen tiltakozás készül, azonnal aláírnám én is a kérvényt. Különben vagyok bátor kérdezni Mezőt! t. képviselőtársamat, hol és mikor nyert őa cselédektől megbízást? (Úgy van! Egy van! Egy hang: Csak pénzt kér!) Nagyon kiváncsi volnék látui elevenen azokat a cselédeket, akik őt megbízták, de amig megbízólevelét elénk nem terjeszti, addig őt a legjobb akarattal is megbízás nélküli ügyvivőnek kell tekintenem. (Úgy van! Felkiáltások: Fogadatlan prókátor! Zaj.) Én kérem, nem értem azt, hogy tőlem az kö- veteltessék, hogy én a túlzók álláspontjára helyezkedjem. Azt mindenki teheti más, legkevésbbé én. Mert én ezen a helyen és felelősségem érzetében egyenlően tartozom a gazdák és cselédek érdekét képviselni. (Igaz! Úgy van!) Ezen a helyen nekem