Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-28 / 17. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 135 Darányi földmivelésügyi miniszter a gazdasági tudósítóknak köszönetét nyilvánította, illetve elismerő oklevelet küldött. A méhesből. Tavasztól kezdve késő őszig ösz- szegvüjtöm a sonkolyt. Ezt jól összenyomkodom, s oly helyre teszem, hogy a viasz-moly hozzá ne férhessen. Az igy összegyűjtött sonkolyt viasznyerés céljából, egy nagyobb edénybe (bádog fazék) teszem : vizet öntök reá s gyenge tűz fölé helyezem. (Erős mellett azért nem jó főzni, mert a viasz megbámul s értékéből vészit.) Már most egy nagyobb dézsába hideg vizet öntök s ebbe egy másfél méter hosszú gyalult deszkát helyezek. E deszkán szorítom ki a viaszt a felnőtt sonkolyból. Ez pedig következőleg történik: Veszek egy abrakos tarisznyához hasonló alakú ritka szövetű zacskót. Ezen zacskóba teszek a felfőtt sonkolyból annyit, hogy az félig legyen. Most a zacskó felső részét megcsavarom. (Persze, itt minden azon deszkán történik, mely a vízben rézsuton áll.) Már e csavarás által a viasz és viz folyik a zacskóból s hogy mielőbb célt érjek, egy gömbölyű fával (laskanyujtó) erősen nyomogatni, gyúrni kezdem. Ekkor már erősebben folyik a viasz és a velefőtt viz a deszkán végig a dézsában levő vízre. A viz egyesül a vízzel, a viasz pedig a viz színen úszkál s kihűl. Ha látom, hogy a nyomkodás által viasz már nem jő a zacskóból, kiürítem azt s ismét megtöltöm azon módon, mint előbb cselekedtem. Midőn a főtt sonkolyt mind kinyomkodtam, a viz színén úszkáló viasz darabokat összeszedem s azon edénybe teszem egybeolvasztás végett, melyben előbb a sonkoly főtt. Most előveszek egy oly nagy tálat, melybe gondolom, hogy az összeolvasztott viasz elfér. Ezen tálba annyi hideg vizet öntök, hogy a fenekét jól ellepje. Az egybeolvadt viaszt e vizre öntöm s kihűlni hagyom, mi 3—4 órát vesz igénybe. A kihűlt viasz felveszi az edény alakját. Ez alaknak aljáról egy késsel a rajta maradt salakot lekaparom s kész a viasz, melynek kilójáért 1 frt. 20 krt szívesen fizet a kereskedő. A főtt sonkolynak kinyomkodása alkalmával a zacskóban maradt salakot, ha sárga szurokkal, kevés hamuval és fagygyuval összeolvasztjuk, oly szert nyerünk, melylyel szivárgó hordóinkat s egyéb faedényeinket szoktuk bekenni. B. A. MI ÚJSÁG? Május. Talán régi idő óta nem vártuk a májust, a fakadó természet e kedves tündérifját úgy, mint az idén. Azaz, mi gondoljuk ezt igy. Mert, mint a Hét- ről-hétre cimü cimü rovatunkban olvasható, bizony várták ezt más időkben is — ami ős, szép és nagyapáink. Különös időjárások majd minden században voltak. De hát az emberek úgy szoktak beszélni, gondolkodni, ahogyan csak a jelen hatása alatt vannak. Lám, még sincs olyan hosszú, aminek vége nincs. A hosszú nagy tél után is csak eljött a tavasz. A szép, kedves, gyöngyvirágos, lombos május. Azt szokták mondani, hogy az idő nem változik. Csak az emberek. És jól mondják. Az idő rendszerint ugyanaz. A tavasz is. De azért mindig uj képe van előttünk, mindig friss, mindig eredeti és ami fő: sohase’ idegen. Az emberek azonban változnak. Máskép üdvözölték csak nem is oly régen a szép májust. Máskép ünnepelték. A szivek ünnepe volt az, meg a költészeté. Az ifjaké, és az öregeké is, kiknek szive még mindig tavaszt ünnepelt. A gyönyörű zöld lombos, virágos májust ma szeretnék egy csapásra más színben látni, más köntösbe öltöztetni. Már akik szeretnék ... Az emberek közt azonban még mindig tenger azoknak száma, még a munkások közt is... akik a természet könyvéből, és különösen a május lapjaiból, — Isten e gyémánt kiadásából — a régi módon, a békésség, a keresztény remény, hit és szeretet nyelvén olvasnak. És úgy vesszük észre, hogy a május megünneplésének e módjához már a külföldi munkások is visszatérőben vannak. Jól van ez igy. A természet nem tanít gyűlöletre, békétlenségre, örökös viharokra. A természet szeretetre, munkásságra és legkiválóbb módon összhangra tanít minket. Valóban sohasem volt oly nagy szükség a természet oktatására, különösen pedig az összhangra, az egyetértésre való tanítására, mint éppen most. Az a legnagyobb baj, hogy ez az összhang hiányzik. Nem akarják az emberek egymást meghallgatni. Pedig ha lenne türelmük egymást meghallgatni : meg is értenék, könnyebben megbecsülnék egymást. Ezt mondjuk le és fel egyaránt. Mindaddig, mig törekvésünknek a gyűlölet alapja, igazi, jótékony eredményre ne is számítsunk. Hiszen a gyűlölet a legrosszabb tanácsadó. A gyűlöletnek nincs higgadt, nyugodt gondolkozása, belátása, szive. A gyűlölet vak. A szép május hozná meg már a népek millióinak fakadó hitét, reménységét és szeretetét. Amiből és csak ebből épülhet fel az igaz társadalom. Dikazi. — A király Budapesten. A király május hónap közepén egész udvartartásával együtt -hosszabb tartózkodásra Budapestre jön. A budai várpalotában már készülnek az udvar fogadására. Elsőben a külön várkertet hozzák rendbe, ahol a király naponta sétálni szokott. Az elzárt kertben levő székely házat is berendezték. A király erról a pontról szokott a pesti oldal panorámájában gyönyörködni. — A koronásás évfordulója. Negyven esztendeje lesz junius hónapban, hogy a királyt megkoronázták. Az évfordulót a király Budapesten tölti. Egy híradás szerint a király a koronázás évfordulóján egész sereg kitüntetéssel lepi meg Magyarországot. — A német császár a pécsi kiállításon. Frigyes főherceg és Izabella főhercegasszony tudvalevőleg legutóbbi berlini látogatásuk alkalmával meghívták Vilmos német császárt a béllyei vadászatokra. Vilmos német császár elfogadta a meghívást, sót lehetséges, hogy felesége Auguszta Viktória császárné is vele jön. A pécsi kiállítás vezetői, akik Frigyes főherceggel, mint a kiállítás fóvédő- jével érintkeztek ez ügyben, nem tartják kizártnak, hogy Vilmos német császár ez alkalommal a pécsi kiállítást is meglátogatja és ez esetben valószínű, hogy királyunk látogatását is ezen alkalomra fogják megállapítani, hogy igy uralkodónk mutassa be a német császárnak, Frigyes főherceg vendégének a pécsi kiállítást, A magas látogatást szeptember elejére állapították meg. — Kitüntetett gazdasági cselédek. Kónya Mihály kőhidgyarmati káptalani uradalmi juhászgazdát, aki 40 éve szolgál hűségesen egy helyben, Darányi földmivelésügyi miniszter elismerő oklevéllel és 100 korona juta- lomdijjal tüntette ki. A kitüntetést nagy ünnepség keretében most adták át az érdemes juhászgazdának. Az ünnep-
