Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-04-14 / 15. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 119 doboltam.), Jolsva, Komádi, N.-Szalonta, Németi, Tiszafüred. 20-án : Baán (Trencsénm.l, Búza (Szolnokdobokam.), Debre­cen, Gattája, Gyalukomándi, Loők, Mercyfalva, N.-Szalonta, Necpál, Sarkad, Ipolyszalka, Szentes, Sz-mt-Sebestyén, Zó­lyom, Zurány. 21-én; Baja, Debrecen, Magyarittebe, Nagy- káta, Nagykőrös, Necpál, Ómoldova, Pionica, Sarkad, Szen­tes, Vadkert CNógrádm.), Vadkert (Pestm.) 22-éu : Aknasu- gatag, Alsóeőr, Baja, Bellensztmiklós á , Debrecen, Duna- pentele, Geletnek, Harkány, Iregh, Jakabfalva, Jankovác, Mátészalka, Munkács, Pagykáta, Nagykőrös, Nagyszombat, Necpál, Noszlop, Párkány, Pionica, Rimaszécs, Sajószenlpé- ter, Ipolyszalka, Szenic, Szentes, Büdszentmihály, Szécsény, Szigetvár, Vadkert (Pestm.', Varadia, Zalaszentlászló. 23-án : Aknasugatag, Alsórákos (N.-Küküllőm. á,), Bakabánya 1., Betlenszentmiklós á., Buziás á., Debrecen, Gelej, Geletnek, Iregh, Jakabfalva, Kékkő, Krassova, Meschen, Mocsonok, Modor, Munkács, Mrzsna, N.-Szombat, Necpál, Noszlop, Pár­kány, Pincehely, Rimaszécs, Szécsény, Szigetvár, Tata. Forró égövi állapotok. Nem lesz érdektelen a mi­kor az öreg Európa minden tájáról csak annak a hírét vettük, hogy a hőmérséklet, a hideg olyan volt, a minőre évtizedek óta alig emlékeztek, olyan vidékről is hallani le­hetett, a hol a természet pazar bőkezűséggel megadja mindazt, a mi után mi epedve sóvárgunk. Ott nincs szén­hiány, ott nem ismerik a hibás mértéket! Uj-Zeelandról szólunk, a hol a frissen bugygyanó forró torrások ellátják az embert minden szükségessel. Olt legföljebb csak a disz­nót hizlalják, de már főző és fűtő anyagról, meleg vízről nem kell a háziasszonynak gondoskodnia. Legföljebb arra kell ügyelnie, hogy a fölbugyanó forrás ne forrázza le a kezét, a mikor dolgozik. Az egyik forrás mentén az asszo­nyok állanak és mosnak, a másik partján a meleg főtt ételt készítik az Isten szabad ege alatt. A forrás egyik partján a férfi kifogja a halat, a másik parton az asszony el is ké­szíti. Ennél idealisabb állapotot csak a mesék országában vagy a tündérek között képzelhetünk. miojsAa? Az első lépés. Tudom sokan várják e sorokat. Megírtuk ugya­nis a múlt vasárnap, hogy arról is értesíteni fog­juk a szegény, hajlék nélküli mezei munkásokat: — Hogyan kell az első lépést megtenni, mely- szerint az ismertetett tízezer munkásházhoz valaki hozzá juthasson. Hát illetékes körből kapott értesítés nyomán erről a következőket Írhatjuk: — Legalább tiz embernek kell összeállani, akiknek mindegyike házat ahar építeni. Több lehet, de kevesebb nem. Tizen alul nem érdemes elkez­deni, mert akkor nagyon drága volna egy-egy ház. Ez a legalább tiz közös szándékú ember azután el­megy a községházára és bejelenti, hogy házat akar építeni az állam segítségével. A községi elöljáróság jelentést tessz erről a vármeggének, ez a földmive- lési miniszternek, aki azután kiküld valakit, hogy győződjék meg, igazán szegény emberek álltak-e össze a házépítés végett, s ha igen, akkor minden további nélkül megépüli a ház! Most tehát már világos az egész házépítő do­log. Akinek az uj törvény jogot ad hozzá, az igye­kezzék majd kivenni a maga részét, mihelyest a mi­niszternek ezt a jó szándékát jóváhagyja a képvi­selőház, amint hogy rövid alatt jóvá is fogja hagyni, mert nem csak a miniszter, hanem a mostani nem­zeti képviselőház is jóakarója a magyar népnek. Hanem kérjük arra a jó Istent, hogy ebben az országban legyen már végre zavartalan kormángzás. Hogy a becsületes, tiszta szándékú kormányzat nyugodtan dolgozhassák a nép érdekében. A szándékosan, gyűlöletből, érdekhajhászásból felidézett politikai viharoknak ugyanis a szegény issza meg legjobban a levét. Azért nyugalomra van szüksége az országnak, akkor boldog és megelége­dett hajléka, otthona lesz a hajléktalan népnek is. Dikszi. — Egy derék magyar iró halála. Tóth Béla meghalt. Szivszélütés ölte meg az ötven éves embert, Tóth Kálmán hires költőnk egyetlen fiát. Vele a törzsökös és magyar Írói gárda egyik disze dőlt sírba. Mes­tere volt a tiszta magyar gondolatkifejezésnek. Esti leve­leit a Pesti Hírlap közönsége mohón élvezte. Egész könyv­tárra valót irt össze s minden munkáját a tartalom s alak összhangja aranyozta be. Szájről-szájra és Magyar Anek­dotakincs cimü müvei minden jobb könyvtárban biztosítják emlékezetét. A temetés pénteken délután 3 órakor volt a halottas házból a római kath. egyház szertartása szerint. Tóth Béla számára a székesfővárosi tanács diszsirhelyet adományozott a Rákóczi-uti temetőben a Deák-mauzoleum előtt elterülő baloldali parcellában. A temetésen a főváros nagy közönsége és iró világa nagy részvéttel jelent meg. — Mágnásasszonyok szerencsétlensége. E címen és nagyiló szemüvegen — mint rendesen — Írtak a fővárosi újságok arról, mi minden rémes szerencsétlenség történt báró Sennijey Pálné és Bélánéval, mikor a Perbe- nyiken tett látogatás után kocsin a vasúthoz hajtattak. Hát az egészből annyi igaz, hogy baleset történhetett volna, de nem. történt. A nagy ijedtségen és számba sem vehető hor­zsolásokon kívül semmi baj nincs már. Az érdemes mág­násasszonyok egészségesen térhettek vissza otthonukba. Hogy széles körökben részvét nyilvánult, azt természetes­nek találjuk. — Az ónodi országgyűlés évfordulója. Borsodmegye törvényhatósági bizottsága már régebben el­határozta, hogy megünnepli az 1707. május 16-án tartott országgyűlés kétszázadik évfordulóját. A törvényhatóság kül­döttei a Borsodmiskolci Közművelődési Egyesület vezetői­vel már meg is. állapították az ünnepség rendjét, melyre az összes törvényhatóságokat meg fogják hívni. Az ország- gyűlés emlékére a muhi pusztán gránitoszlopot állítanak föl, a melynek leleplezéséhez az ünnepi ódát Szukay Bene­dek ev. ref. pap Írja. — Kitüntetett községi biró. A király Berey András nagykereki községi bírónak a mezőgazdaság terén kifejtett közhasznú munkássága elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Egy földmives alapítványa. Az újvidéki szerb Matica-egyesület rendkívüli gyűlésén foglalkozott a Trandatil-féle hagyatékkal, amelyből az örökhagyó rendel­kezésének megfelelőleg a szegények házait felépiti. Tranda- til, aki egyszerű földmives, később magánzó volt. 600.000 koronát, 120 lánc földet és két házat hagyott erre a célra. As alapítványt ezelőtt 20 évvel tette és ma már a kamatok fedezik a költségeket. — Hű cselédek. Sárosfa községben szép ün­nepségben részesítették Godán Pált, aki már ötvenhárom éve szolgál hűségesen Bittó Béni földesül- birtokán. A hű cselédet a földmivelésügyi miniszter díszoklevéllel és 100 korona jutalommal tüntette ki. Az egész község összegyűlt j a szép ünnepre, amelyen a Himnusz éneklése után Bittó Béni intézett lelkes beszédet a kitüntetetthez, majd Horváth Jenő gazdasági egyesületi titkár szólt arról a régi jó vi­szonyról, mely gazda és cseléd között fönnállott. A jutalom és a díszoklevél átadása után a Szózatot énekelték el, majd a nép a Kossuth nótával kisérte haza az öreg bérest. — Még két derék gazdasági munkást ért kitüntetés a napok­ban. Hold József szentfülöpi és Danyanov Pál rogendorfi uradalmi béreseket tüntette ki Darányi Ignác miniszter díszoklevéllel és 100—100 korona jutalommal. Mindkettőt meleg ünnepléssel vette körül a községi ‘lakosság, az elöl­járóság részéről pedig lelkes beszédek hangzottak el. — Vizeink állása. Az Országos Vízépítési Igazgatóság jelentése szerint általában az összes folyók la- san emelkednek. Magas vízállások vannak a Tiszán, Bodro­gon, Ipolyon. A Tiszán, miután az árvíz magassága az eddig

Next

/
Thumbnails
Contents