Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-01 / 13. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 99 a harmadik. Az Egyesült-Államok első vasúti vonala 1829 december 23-án nyílt meg. Ezután következett 1835 május 5-én Belgium és ugyanez év december 7-én Németország. 1838 április 4-én Oroszország és 1839 szeptember 4-én Olaszország. A ki a mai vasút kényelmét ismeri, bizonyos meglepetéssel nézheti ezeket az adatokat. A legtöbb ember alig tudja, hogy a vasút olyan fiatal találmány és hogy mindössze nincs még 100 éves. Ki a mezőre... Elérkezett a mindnyájunk által oly epedve óhajtott tavasz. Az évnek azon szaka, a mikor a szobák falai között nehéznek találjuk a levegőt és vágyakozunk ki a szabadba. Igen, vágyakozunk mindnyájan ki a szép napsugaras természetbe, a zöldülni kezdő, hosszú téli álmából ébredező mezőre. Mert ugyan hol van az az élő, egészséges ember, aki mikor szobájába bemosolyog a királyi nap szelíd, hívogató arca, ne kívánkoznék ki a szabadba?... Még az ágyában súlyos betegen fekvő ember is megkönnyebbülve érzi magát s édes reménységgel telik el szive-lelke a szép, enyhe tavaszi napsugarak láttára. Mintegy tőlük várja szabadulását, felgyógyulását. Mindnyájan egy szivvel-lélekkel, örvendezve, mintegy tavaszi fohászul mondjuk el halhatatlan emlékű költőnk Petőfi Sándornak a felséges nagy természetet dicsőítő gyönyörű szép költeményét: »Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled !“?... Mentői többet, mennél inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz !.. .< A szántó-vető ember, ki testestől-lelkestől úgy hozzá van nőve földjéhez, mint levél a faághoz, hogyne kívánkoznék tehát ki a felséges, szép természetbe, mezejére ? ... Hiszen a téli idő rabbá teszi, fedél alá zárja a gazdát, megfosztja aranyszabadsá- tól és igen sok vidéken gondterhes redőket, mély barázdákat hasit számos kisgazda arcán. Ha figyelemmel kisértük egyes vidékeken a legközelebb tartott téli gazdasági tanfolyamok áldásos működéseit, (erről a mi újságunk mindig híven adott tudósítást) akkor nem kételkedünk egy percig sem azon, hogy milyen unalmasan, csiga lassúsága módjára telik a téli idő azon vidékeken, ahol téli gazdasági tanfolyamok ez ideig még nem voltak tartva. S ezen tanfolyamok hiányában a nép nem volt képes a háziipar egy, vagy más ágát, — bár alkalom s idő lett volna reá bőven — elsajátítani s azt hasznosan, az unalmas, hosszú téli időben iparszerüleg űzni. Igaz ugyan, hogy évről-évre növekedik azon községek száma, ahol gazdasági előadásokat tartanak s ezáltal a háziipart gyökerestül ültetik bele a nép gyakorlati foglalkozásai közé. De még nagyon sok olyan község van, ahol csak hírből, vagy talán még úgy sem, ismerik a háziipart meghonosító gazdasági tanfolyamot. Ezért telik ott oly unalmasan a téli idő. Hej, de sok kisgazda szívesen foglalkoznék télen is, csak lenne mit s tudna valamely mesterséget. Dehát ennek hiányában csak nagyokat sóhajt s epekedik a tavasz után. Várja-várja, de az unalom megköti az idő kerekéi. Azon községekben, hol a háziipar meghono- sult, erős gyökeret vert, olt repül az idő. Még a legsötétebb téli időben is serényen, vidáman dolgozik az egész falu népe s egyszer csak azt veszik észre mindnyájan, hogy az enyhe szellő lágyan, szelíden ezt súgja fülükbe: — Vége a télnek!... És a családias jellegű, hasznos téli munkát abban hagyva, örömmel szállnak ki a gazdák a nagy természetbe, a mezőre, hol ébred minden, hol oly csudálatos módon napról-napra szépül minden; hirdetvén a bölcs Gondviselő kezének remekét. A tavasz elérkezett s mindnyájan újra és újra vágyakozunk ki a feltámadt, napról-napra szépülő, szabad természetbe, ki a mezőre... Se, JF, A gazdaember örökösödési illetéke. Ezen a címen a Magyar Gazdák Szemléje igen érdekes dolgokat mond el. Azt hisszük nem lesz felesleges, ha apró pénzre váltjuk az ott elmondottakat és igy a kisembereknek is hozzáférhetővé tesszük. Sok-sok törvényünk van, mely reperalásra szorul. De ezek közt főleg legtöbb az, mely a gazdanépet érdekli. Hosszú időkön keresztül ugyanis olyanok készitették a törvények egész sorozatait, kik inkább kereskedelmi gondolkodásúak voltak. Olyanok, kik nem értették meg ezt az anyaföldet. Nem értették és érezték tehát a nép baját sem. Itt van például egy törvény: A föld utáni örökösödési illeték. Ez a törvény sem nem igazságos, sem nem méltányos. Jelzett cikk a következő világos, visszautasit- hatlan okokkal igazolja be. Ha egy polgár meghal, úgy a hatóság vagy az örökösök összeállítják az egész vagyont s viszont levonják belőle a temetkezési és orvosi s hasonló kiadásokon felül az elhunyt minden néven nevezendő adósságait s a mi azután tiszta vagyonként megmarad, az esik örökösödési illeték alá. A tiszta vagyonra kivetett eme örökösödési illetéknek négy főosztálya van: 1. Gyerekek és szülők között; ez a tiszta érték l°/0-ja- -■ Házastársak, vő, após, fogadott gyermek slb. között; ez az örökösödési illeték a tiszta hagyaték 1%0%. 3. Más rokonok unokatestvérig bezárólag 5%. 4. Azontúl, valamint nem rokonok között 10%. Hogy ugyanezt számokkal kimutassam, a mik az elvont százaléki feltüntetésnél ékesebben beszélnek, vegyük, hogy meghal egy magánzó s marad utána 50.000 korona készpénzkövetelés s ezzel szemben kimutatandó összesen 10.000 korona különböző tartozás, adósság-számla, temetési, orvosi, patikai költség stb. Ekkor a tiszta hagyaték 40.000 korona lévén, ha az elhunyt után gyermeke örököl, úgy az örökösödési illeték lesz 1%-al 400 korona; ha felesége, veje, vagy fogadott fia örököl utána, úgy az illeték lesz l:!/io°/o‘al 520 korona; ha pedig más rokona örököl utána unokatestvérig bezárólag,
