Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-01 / 13. szám
Hétröl-hétre. Korona-tanács. A kormány minden tagja a király parancsára Bécsbe utazott. Arra még alig volt eset a magyar miniszterek korszakában, hogy a kormány minden tagját kívánja őfelsége meghallgatni. Tehát miről lesz szó a korona-tanácsban ? Kétségtelen — írják az újságok, hogy arról lesz szó, vájjon a törvényes határidőn belül összehívják e az országgyűlést. A fővárosi pénzügyi körökben feltűnő határozott formában jár-kél az a hir, hogy a választásokat ápril 11-ig el fogják rendelni. Meglássuk. A fogadtatás előtt. A kormány tagjai mielőtt a király fogadta volna őket, bizalmas tanácskozásra gyűltek össze Bécsben. Aztán d. u. 1 órakor az uralkodóval tanácskoztak az összes miniszterek. Az ország kíváncsian várja a tanácskozás eredményét. Újabb kibontakozási terv? Hire jár, hogy egy kibontakozási terv van készülében. Egy sokszor emlegetett államférfiunak (Széli ?) hajlandó lenne az ellenzék bizalmi nyilatkozatot adni abban az esetben, ha az illető vállalkoznék a kibontakozás munkájára. Sokan nem hisznek e tervben, mások azonban azt mondják, hogy a kovonatanácskozás e tervnek kedvező határozatot hozhat. A református zsinat. Harmadik ülésszakát kezdte meg a magyarországi reformátusok egyetemes zsinata báró Bánjjy Dezső világi és Kun Bertalan egyházi elnök vezetésével. Az ülésszakot, amelyen a zsinati küldöttek csaknem teljes számban megjelentek, Kun Bertalan imája nyitotta meg, mire báró Bánffy Dezső üdvözölte a zsinat tagjait. Ezután Redábsy György bemutatta az igazoló-bizott- ság jelentését, amelyet tudomásul vettek. Báró Bánífy Dezső világi elnök több jelentést és kérvényt mutatott be, köztük az iskolai biz. jelentését és Dókus Ernő zsinati gazda számadásait. Indítványozta, hogy a következő ülésen a zsinati törvénytervezetnek még végleg el nem intézett részeit tárgyalták harmadszori olvasásban, ezután térjenek át az iskolai szakbizottság jelentésének, utána pedig a gazda által bemutatóit számadások tárgyalására. Hajdan és most. Hogy is változnak az idők. Vagy talán inkább az emberek. Még nagyon is emlékezetünkben van a szépen, messzecsengően szálló dal. Az a dal. mely arról tett bizonyságot, hogy nincs boldogabb az aratónál, sorsát más nem élvezi. Mikor az arató munkásnép összeforrott sziv- vel-lélekkel a munkát, emberséget, jó szivet nyújtó gazdával. Mily más ének, mily más dal kél most az aratók ajkán. A csendes, elégedett sziveket mily komoly viharok tépik, marcangolják ? Az egymást megértés helyett mily ür tátong a gazdák és munkás nép közt! Úgyszólván fegyverkeznek mindketten. És ki ellen? A föld ellen? Oh, a föld ma is az. Jóságos fejős tehén. Cibálják, tépik, csak hogy az utolsó cseppentést is kiadja. Mert mindenki ő reá számit. Gazda, munkás, állam, kereskedelem, ipar. Minden, de minden. A rügybontó tavasz még csak első sugaraival köszönti mezőinket, határainkat. És ime, ebben a hajdan tejjel-mézzel folyó országban sztrájkról beszélnek, Írnak az emberek. A munkás-nép körébe izzó csávákat dobálnak. A megfenyegetett birtokos osztály is erős önvédelmi munkára készül.... Jól van-e igv? Ok/ A bekövetkezhető harc nyomában kik
