Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
94 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szél szét nem hordhatja, külön összegyűjteni. Ezt a szemetel időnkint jó lesz trágyalével meglocsoltatni és ha a gödör megtelt, sekélyen leföldelve, legalább egy éven át komposzttá. Kihordani csak akkor tanácsos, ha teljesen egyenletes földszerű anyaggá alakult által és ennek gyorsítása céljából jó lesz azt félévenkint egyszer lapáttal {átforgatni és ekkor a nagyobb kő-, vas-, cserépdarabokat stb. abból kidobni. Az ilyen jól beérett komposzttrágva gazmentes, mert a belekerült gazmag abban időközben kikelt vagy megrothadt és úgy kerti, mint réttrágyának igen jó sikerrel használható. Valami sok és kiadó trágyát a szemétből ily módon ugyan nem csinálhatunk, de ez is jobb a semminél és azonkívül az udvar tisztántartását is megkönnyíti. Jobban kihasználható a szemét a fekáltrágya- készitésnél, ahol az egészben vagy részben, a drága tőzegport pótolhatja. Az ürülékfelfogó edénybe ugyanis, valamint az érlelő verembe is, tőzegpor helyett szemetet szórunk, persze jóval többet, mint a tőzegporból. Valamennyire ez is meggátolja az árnyékszék elbüzösödését. az ürüléket pedig felszikkasztja. E célra igen ajánlatos, hogy a szemét száraz helyen, egy födött deszkatartányban gyüjtessék össze és abból egy kimustrált gabonarostalemezzel a nagyobb tégla, cserépdarab és egyéb hulladék eltávolittassék. Legcélszerűbb tehát evégből egy akkora szemétládát készíteni, hogy annak tetejét egy ilyen ritka rostalemez teljesen födje és arra öntve a szemetet, ide- oda riszálással annak apraját a ladába hullatni, a nagyját pedig külön gödörbe hordani. Ahol a szemetet és a pöcegödrök tartalmát a gyepmesteri telepre hordjak, a kettő keverve, fedett gödrökben érlelendő komposzttá. A szemét és az ürülék komposzttá feldolgozásával elég sok és igen jó trágyát termelhetünk és azonkívül köztisztaságot is előmozdítjuk. Kívánatos tehát, hogy az arra hivatottak a föld népe között is ismertessék és népszerűsítsék a házi hulladékok trágyává feldolgozásának módozatait és hasznosságának tudatát. A kukoricaszár mint takarmány. Mindig el lehetne hárítani a takarmányhiányt, ha a kukoricaszárral okosan és gazdaságosan bánnánk. Ha e szárat foszlányozzuk, emészhetősége ezzel nem növekszik, de azért tápértéke emelkedik, mert az állat igv jobban be tudja nyálazni, A középszerű réti szénához viszonyítva lüö kiló középszerű széna any- nyit ér mint 120 kiló tépett kukoricaszár, vagy 180 kiló zabosbükköny. E szerint a tengeriszár széna- szűk vidéken, tépetten, besavanyítva és friss korában elzsombolyázva, közel jár értékében a gyenge szénához. Annál jobban megközelíti azt, minél gondosabban zsombolyáztatott vagyis minél tökéletesebben kierjedt. Igv heverő jószág életben tartásának takarmányozásához elegendő; fejős teheneknek azonban, tekintettel az ő nagy fehérje-szükségletükre, csak korpával és pogácsával vegyest adagolandó, Annyit mindenesetre megér, mint a buzapolyva. A lóheremag termesztésnél rendesen a második kaszálást hagyjuk meg magnak, aminek több oka van. Az első kaszálás megtermése bizonytalan szokott lenni, egyrészt mert a here ilyenkor sűrűbb (ami a magtermesztésre nem jó), másrészt mert a lóhere megtermékenyítését közvetítő posz- méhek ekkor még kevesebb számuak és végül mert az első kaszálás rendesen gyomosabb szokott lenni, mint a második (melyet magnak hagyunk). Figyelembe veendő az is, hogy ha az első kaszálásból fogunk magot, a második kaszálás jóval gyengébb takarmánytermést ad, ami szintén eléggé fontos körülmény a mai takarmányszük világban. HÁZI-ASSZONY. A pulyka tenyésztésről. A pulyka tenyésztéstől a legtöbb gazdasszony azért riad vissza, ha máskülönben a legjobb talaja is van hozzá, mert a pulykát igen kényes jószágnak tartják s azt hiszik, hogy felnevelése sok bajjal és, kevés eredménynyel jár. amit én, az alábbi egyszerű eljárás mellett nem egészen ismerek el, mert azon fáradságomat, amit bármely más baromfi faj felnevelése is szerez, a pulyka sikerrel szokta jutalmazni. Az első, sőt majdnem a fődolog, hogy a pulykaanyák mind egy napon egyszerre legyenek elültetve, amit pulykánál könnyen el lehet érni; súlyt kell azonban fektetni rá, mert a melyik csak egy héttel is később költ, mint a többi, ott az utolsó kelés bizonyosan elpusztul. Egy pulyka alá sohase tegyünk többet 17 — 19 tojásnál, csendes, setétes helyen üljenek, hogy nyugodtan legyenek, ellen esetben sok tojást törnek; a pulyka anyákat minden reggel le kell a fészekről venni és a szabadon futkosni hagyni, mely időre a tojásokat gondosan letakargatjuk; a pulyka anyákat mindig az ól előtt kell etetni, mert ahol ül, soha sem eszik jól és eleget; ezért is szokott sok tenyésztőnek a fészekről elpusztulni, ami ily módszer mellett ki van zárva. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy minden pulyka rendesen a maga fészkére kerüljön, amit jel, vagv jó nagy számozással érünk el, amit a pulyka néhány nap múlva megjegyez magának. Ha a kis pulykák mind kikeltek, el kell az anyáktól venni csoportonként meleg ruhával bélelt kasok, vagy szitákba tenni — napjában 3—4-szer megetetni és etetés után azonnal mindig felszedni, hogv meg ne hüljenek. Két három nap múlva, ha jó meleg, napos idő van, két anyával, még ha 200 drb. is a kis pulyka, kibocsájthatjuk és ha látjuk, hogy fáznak, egész egy hetes korukig felszedegetjük őket a ládikákba, mert a pulyka tenyésztésnél a jelszó: hogy meg ne hüljenek. — Éjjelre soha sem szabad 3 4 hetes korukig az anyákkal hálatni, hanem 15-ös csoportokban beosztott rekeszti (körülbelül 75 cm. hosszú három osztályú) ládákban melyek melegen vannak alul kibélelve és letakargatjuk meleg kendőkkel. Eledelük : félig főtt kukorica dara, mely hideg vízzel át lesz mosva, egy két marék fővetlen, nagy- szemű árpadara, kevés hagyma bördő. az ugyevezett egérfarkkóró apróra vágva és egy fél marék nagyhomok. Túrót és csalánt soha semhasználok. Eleinte lehet napjában 4-szer, de két hetes koruktól elegendő őket háromszor etetni; annál jobb étvágyuk van. 7—8 hetes korukban egyáltalában nem is kell etetni már őket. mert ilyenkor már maguk is megkeresik táplálékukat; főként ebben
