Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-25 / 12. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 95 rejlik legnagyobb jövedelmezőségük és abban, hogy a határt megtisztítják a sok kártékony bogarak, her­nyók és szöcskéktől. Ily módszer mellett nekem a baromfiak közül a pulyka adja meg állandóan a legjobb jövedelmet. Erzsi asszony. mi újság? Azok a kis kék koporsók.... Nem nálunk történt. De itt ami községeinkben is gya­kori ez a megrázó és szomorú história. Egy szegény francia föld míves családban vagyunk. Lélekben, gondolatban. Ott fekszik a bölcsőben a csecsemő kis leányka. A szülők távol vannak, mindennapi kenyerü­ket szerzik verejték-izzadással. A földmivelő gazda házban csak a nyolc éves kis fiú őrködik a csecsemő bölcsője mellett. Ringatja, ringatja... Öreg este leszen. A szülők végzik munkájukat. Haza­térnek. Mit látnak'? A nyolc éves kis fiú a csecsemő böl- csejére hajolva, a kis széken ül. Fejét egészen leereszti a csecsemőre. Apja rászól a kis fiúra. Majd reája kiált, A fiú nem mozdul. Most erősen és rettenetes sejtelemmel jól megrázza a gyermeket. A fiú még ekkor sem eszmél. Apja, anyja most mindent elkövetnek, hogy fölélesszék. Am, hiábavaló minden izgatás, ingerlés, A fiú pár perc múlva — meghalt. A szülők kétségbeesve futkosnak. Milörténl? Az or­vosok azonnal felismerték a biztos jeleket. A halál két­ségtelen okát. Miközben szülei távol jártak, a liu felkapaszkodott a szekrény tetejére. Levette apja pálinkás üvegét és sokszor és jól húzogatott belőle. A maró szesz, a gyenge gyermeket .... abba a kis kék koporsóba fektette, a mely koporsókkal a mi magyar községeink temetői is oly megdöbbentő módon benépesülnek. ^s vájjon itt nálunk, Magyarországon is, nem-e gyak­ran a maró szesz fekteti gyermekeinket — a koporsóba — Gyászos évforduló. Március 20.-án volt tizenkettedik évfordulója ama gyászos emlékű napnak, a mikor Kossuth Lajos, Magyarország volt kormányzója, a magyar nép feledhetetlen emlékű édesatyja elköltözött az élők sorából. Kossuth Lajos 45 esztendeig élt távol hazájá­tól s ette a hontalanság keserű kenyerét. Tizenkét eszten­dővel ezelőtt 1894. március 20.-án dobbant utolsót a nemes kebel s kihűlt a szeretett hazáért s magyar népért még hontalanságában is oly forrón, édesatyailag dobogó szív ... A fenséges, lángoló lélek elvált porsátorától, hogy onnét felülről nézzen alá hazájára s őrködjék szeretett magyar népére, ki Öt atyjának ismerte a múltban és atyjának is­meri, mig magyar él e földön. E gyászos évfordulón or­szágszerte millió és millió magyar kebelből fakadt fel ez általánosan ismert szomorú népdal: »... Rosszul van a feje alja a népnek, Kelj fel apánk, igazítsd meg szegénynek!...« — A hazájától távol elhunyt nagy ma­gyar festőművész holttestét Zichy Mihályét hoz­ták Budapestre és temették magyar anya földbe, a kerepesi- uti temetőben helyezték nyugalomra. A ravatalt a város­ligeti Műcsarnok előcsarnokában állították fel, A kerepesi temetőben a Deák-siremlékkel szemben levő 28-ik szakasz­ban helyezték örök nyugalomra. Ebben a szakaszban aluszszák örök álmukat Horánszky Nándor, Csemegi Károly, Gerlóczy Károly, Kammermayer Károly, Fadrusz János, Lotz Károly is. Legyen áldott emléke ! — Képviselő választások elrendelése. Mint igen megbízható helyről értesülünk, az országgyűlési képviselő-választásokat a kormány a közel jövőben el fogja rendelni. Ugyanis az összes törvényhatóságokban puhato­lózott az ország hangulata iránt s mindenünnen, Szatmárról is azt a javaslatot kapta, hogy az országgyűlést törvénye­sen össze kell hivni. — Árad a Balaton. A Balaton vize rendkí­vül megnőtt, úgy, hogy már régóta nem volt ilyen magas vízállás. A viz a rendes medert jóval túllépte. Több helyen vízben állanak a villák. A Balaton vize felér egész a keszt­helyi kikötő hídjának aljáig. Kisebb szélben a hullámok átcsapnak a mólón. Legutóbb a Balatonon vizméréseke tettek. Ezek eredménye szerint a Balatont tápláló vizek, amelyek állandóak, másodpercenkint 38 köbméterrel növe­lik a tavat. — 300 magyar nő életveszedelemben. Clevelandból jelentik a következőket: A bridgepesti »Star Shirt Factory« vagy mint az ottani magyarok nevezik, a »Vasaló-gyár« földig leégett s a benne dolgozó ezer nő, köz­tük háromszáz magyar, kevesen múlt, hogy ott nem vesz­tette eletét. A kizárólag nőkből álló munkások egyenlő arányban voltak elosztva az óriási épület öt emeletén. A tűz a szén tartályban keletkezett s rövid idő alatt minden­felől óriási lángnyelvek csapdostak elő s a nők rémülve, sikoltozva rohantak az ajtók, ablakok felé. Legkétségbeejtőbb volt a 4-ik és 5-ik emeleten levők helyzete, kiknek ideje alig jutott a menekülésre. Különös csoda, hogy óriási ka­tasztrófa nem történt s öt perc alatt mindenki elhagyta az épületet, mely már ekkor recsegett-ropogott s hatalmas lángnyelvek törtek az ég felé. Az összes városi tűzoltóság kivonult a színhelyre, de tehetetlennek bizonyult a rettene­tes elem megfékezésére. Kevés idő múlva a pincében el- hetyezett gőzkazán óriási robajjal felrobbant s a repülő kövek és tüzes gerendák sok tűzoltót megsebesítettek. Az égő gyárhoz közelíteni sem lehetett a hőségtől. A repülő zsarátnokok veszélyeztették az egész városnegyedet. Egy nő a munkások közül az ijedtségtől szörnyet halt. Egy másik az ablakból kiugorva megsérült. Soknak ruháján kivül pénze is odaégett asztalfiókjában, miket természetesen senki sem fog megtéríteni. — Márciusi hó. F. hó 15-én reggelre araszos hó borította egész Szatmár vidékét és szép napos idő után három napoe keresztül egész téli idő volt nemcsak mifelénk, hanem az oi'szág számos részén, ennek — eltekintve a leányoktól s az asszonyoktól, a kik előszeretettel, mozsda- nak a márciusban esett hó levével, — főkép a gazdaembe­rek örvendeznek. Ugyanis azt tudják, ha az idő márczius- ban kiadja az erejét, a tavasz folyamán fagy többé nem lesz. Azonkívül a csöndesen olvadó hóié beszivárogván a földbe, igen termékenyítő hatással van. Most, hogy e sorokat Írjuk, ismét szép napos idő van, enyhe, kellemes tavaszi szellő fujdogál s a hó többé-kevésbé raur elolvadt. — Halálos szerencsétlenség. Debrecenből Írják, hogy az ottani pályaudvaron tolatás közben Dzsuppa Gyula szolgát egy mozdony elütölte és lefejezte. Az öreg szolga, ki süket is volt, egy másik mozdony gőzétől nem vette észre a közeledő mozdonyt, mely halálát okozta. — Testvér — testvér ellen. Régi ellensé­geskedésben éltek egymással Kenyirda György Iván és mos­toha fivére izai lakosok. Mióta atyjuk elhunyt, az örökség felett folyton pörlekedtek. A múlt hónap utolsó napjaiban történt, hogy szóváltás támadt közöttük. Kenyirda Iván rövid utoe igyekezett végezni fivérével: egv hatalmas kővel ugv ütötte fejen, hogy a szerencsétlen az ejtett sérülés követ­keztében e hó 3-án elhalt. A máraraarosszigeti kir. ügyészség intézkedett a boncolás iránt. A gyilkos testvért letartóz­tatták. — Milyen a vetés? A márciusi szeles és havas időjárás nemcsak a vetés bokrosodását hátráltatja, amely ritka helyen következett be ősz utóján, de lassítja a vetés munkálatát, mely a március első harmadában több napon át tartott enyhe, tavaszias időjáráskor megindult. A februárban megkezdett szántás és vetés az ország nagyobb részében és főkép a sik vidékeken jelentékeny mértékben előhaladott. Az idő javulása következtében remélhető, hogy a szántás és vetés tőmunkája a kivánalmaknak megfelelő- leg befejezhető. A kerti és szőlőmunkálal is megindult, sőt némely helyen jól előre is haladt. Az ősziekben a lefolyt télen nagyobb fölfagyás nem történt. Az őszi vetés tehát csekély kivétellel, országos átlagban számítva kielégítő. A repce vetés is jobban telelt mint az utóbbi években, Orszá­gos átlagban a repce vetés közepesnek jelezhető. Remélni lehet, hogy a repce kedvező fejlődését továbbra is megtart­hatja. A korán elvetett tavaszi vetés már csírázásban van és néhol kel is. A jószág teiélése a lefolyt télen, az egyet­len Tisza vidékét kivéve, ahol a múlt évben a takarmány­termés ismét rossz volt, kedvező körülmények között tör­tént. A Tisza vidékén és főképp Csongrád és Jász-Nagykun- Szolnokmegyében a takarmány hiányát jóformán minden gazda érzi. Az ország más vidékein ritka eset az idén, hogy valahol takarmányhiányról panaszt lehetne hallani. A sző­lők, amennyire ez idő szerint konstatálható, kielégítően teleltek át. Ugyanez mondható a gyümölcsfákról. Sajnos, némely helyen a hernyófészkek miatt meglehetős nagy az aggodalom. _ ... ... Az angol birodalom népéssége. Az aSY V1 aS 0 ■ angol világbirodalom alattva­lóinak számáról mostanában jelent meg az első statisztikai kimutatás. Kitűnik belőle, hogy VII. Eduárd király jogara alatt 398,401.714 lélek él. Az anyaországra s a Nagy-Britan- niát képező szigetekre, ebből a rengeteg számú emberből

Next

/
Thumbnails
Contents