Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 93 — De ’iszen van. Fizetését megkapja? Hát miért nem fizethetne ? — Az ur nem érti a cifra nyomorúságot — pattogott ujfent Jeremiás. Látszik, hogy gazda. Jól megy a világsorsa. — Isten éltesse Jeremiás uram. — Nem úgy van a hivatalnoknál. Megtörténik, hogy valaki mindent hűségesen kifizet. — No lám ! —- De aztán hitelből él egész hónapban. És igy megyen, gurul ez tovább, tovább, mig olyan hínárba kerül, hogy kihúzni alig lehet. — De hát hova lett — az első fizetség ? — Itt a hiba! Mert mig a kis hivatalnok valamelyes fizetési fokozatba (ez a mi bűbájos szavunk) kerül: addig megeszi a csepüt. — Bizony Jeremiás, mig jó magam is valamire vihettem, sokat vergődtem, sokat kínlódtam. Ugy-e anyjuk ? Az anyjuk pedig törölgette mélységes szép szemeinek könyeit, aztán olyan édes-kedvesen mondotta : — Gond nélkül senki fia nem él e világon. És édes apám mindig azt mondotta nekünk, hogy minden ember ott munkálja a maga boldogságát, ahova a jó Isten helyezte — Úgy van, — szólott kibékülten Jeremiás. — Hát a pennás ember hordozza pennáját, a gazda meg jól fogja meg az eke szarvát. Akkor aratáskor és elsején is — ember lészen az ember. Bodnár Gáspár. A M E R I K A. Figyelmeztetés a kivándorlókhoz. A m. kir. belügyminisztériumtól vett hivatalos adat szerint Délamerikában, főleg pedig Argentínában az aratási és takarási munkákon kívül más munka nem kínálkozik, figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy ezen világrészbe való kivándorlástól tartózkodjanak és az arra való csábításoknak ne adjanak semmi hitelt. Magyar bányamunkások — veszedelme. Most, mikor az egész világ részvéttel fordul a courrieresi bányakatasztrófa elé, bennünket, magyarokat, közelebbről érdeklő bányakatasztrófáról érkezik hir Piltsburgból. Amerikába szakadt véreink között nagy pusztítást okozott egy bányában történt robbanás, amelyről a következő jelentés számol be. A Carnegie Steel Company duquesnei telepén egy működésben levő gőzásó egy 200 fontos dina- mittöltényt ütött meg s az felrobbant. A robbanás következtében harminc ember megsebesült. A gőzásó kemény salakföldet ásott föl a telepen. Ugyanezt a részt egyszer már fölásták s akkor egy 200 fontos láda dinamit elveszett. Hiába kutattak utána, senki sem tudta akkor, hol hagyták a dinamitot. Most azután a robbanás következtében kitudódott, hogy a dinamit ott maradt a földön. A ládát azóta föld és salak takarta be s a mostani újra való felásásnál a gőzásó belevágott a dinamitos ládába. Irtózatos robbanás következett erre. A föld megrez- gett, rettenetes dörgés hallatszott, a földet, a salakot szétvetette a dinamit s a hatalmas acélszerkezetű gőzásót a levegőbe emeíte. A kérném7 salakdarabok roppant erővel csapódtak minden irányban. Száz magyar munkás dolgozott a kazánok körül, melyek közül egy megrepedt a robbanás miatt. Mikor a gőzásó szilánkjai és a salak-darabok leestek, harminc munkás feküdt a földön súlyosabban megsebesülve, kik segítségért kiáltoztak. Némelyeket a megrepedt kazánból kitóduló gőz, másokat a szilánkdarabok sértettek meg. Két szerencsétlen magyar munkást is leforrázott a gőz, kik szintén a súlyosabban megsérültek közé tartoznak. Hat magyar munkás került még ezeken felül a mekeesporti közkórházba, mig a többieket sebeik bekötése után haza vitték lakásaikba. Z. Mitchell Joseph irodai alkalmazott több mint száz lépésnyire volt a robbanás helyétől s ezt úgy ütötte homlokon egy repülő szilánk darab, hogy eszméletlenül esett össze. KIS GAZDA. Házi szemét- és hamutrágya. A kisgazdának rendszerint még a kisbirtokához képest is rendszerint kevés a trágyaterinelő jószágja. Különösen kevés a szőlősgazdának, holott a szőlőföld, miként ma már áltálánosan ismeretes, csak bőséges trágyázással ad kielégítő terméseket és igy a szántóföldtől vonja el a tárgyát. Szüksége van tehát rá, hogy minden arra felhasználható anyagból, hulladékból trágyát készítsen és azzal javítsa földjeit. Ilyen házi hulladék a többek közt a szemét és a hamu. A hamu magában véve igen értékes trágya, mert sok káliumot és foszfort tartalmaz, amelyek a nitrogénen kívül a növényzet legértékesebb tápanyagai. Különösen a székfoltok javítására rendkívüli alkalmatos. A káziasszonyok azonban a fahamut közönségesen lugkészitésére szokták kihasználni és mivel a lughan éppen a káliumtartalmat vonjuk el a talajtól, az ilyen kilúgozott hamu trágyaértéke jóval csekélyebb. Ami ellen persze nincs mit tenni, mert hiszen a háziasszonynak a lúgra is szüksége van, ámbár nem tudjuk, nem-e többet érne a kilúgozott káli a trágyában, mint az a néhány krajcár áru szóda, amit vele megspórolunk. No de hát igy sem vész kárba. A kilúgozott fahamu aztán a többi szeméttel együtt a szemétdombra kerül, ha ugyan a gazdasszony nem látja azt jobbnak a pitvarajtótól néhány lépésnyire az udvarra kiönteni. Amikor aztán persze szemétdomb az egész udvar, a házigazda nagyobb tisztességére. No de ne keressük mindig a nagyobbik hibát; annál kevésbé, hogy a magyar menyecske nemcsak magára, de háza tájára is takaros szokott lenni. A szemét tehát a szemétdombra kerül, mely ha jószág is van a háznál, egyúttal trágyadomb is. A szemét azonban egyáltalában nem való az istállótrágya közé. Nem pedig egyrészről azért, mert a szemétben rendszerint sok a mindenféle gazmag, amit a trágyával kihordva, a szántóföldet elgazositjuk; másrészről pedig azért nem való oda, mert a szemét között sok a toll, rongy és más olyan anyag, amely az istállótrágya között nem ér rá elkorhadni és igy nem is alakulhat át trágyává. Legjobb tehát az istállótrágyát a szeméttől tisztán tartani, a szemetet pedig az udvar félreeső helyén ásott kisebb veremben, ahonnét a
