Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-25 / 12. szám

92

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

VASÁRNAP DÉLUTÁN.

Mikor leszen ember az ember?

Gábor gazdának a múlt aratás nagyon bő áldást hozott. Megtelt a magtár, ott szorongtak a zsákok az eresz alatt, hogy bizony oda nem tért már egy szusszántás sem.

Jöttek is a gabonakupecek, akárcsak valami bucsujáró helyre. Mert Gábor gazdának ugyancsak acélos volt a búzája, akár a szemenszedett vetőmag.

Meg is csinálták már a vásárt és pedig igen jól. Mert hát Gábor gazdát ugyan nem csaphatta be- emberfia.

Éppen a nagy csomó bankónak .szorgos olvasását fejezték be. mikor Gábor gazdának egyik hivatalnok jó embere lépett be a szobába. Szinte elképedt annak a sok bankónak a láttára. Mi az ő elsei fisetése ehhez képest. Egy csepp a tengerben. Még talán annyi sem. Lám, csak a gazdaembernek vagyon jó dolga. A föld sokkal hálásabb, mint az állam. Pedig az államnak egész esztendőn át dolgozni kell. A gazda nagy munkát végez, igaz, de egész télen

— nyugszik. Együtt tart az öreg földdel. De aztán? Jön az aratás! Ez az isteni aratás! Imhol a gyümölcse.

így gondolkodott, talán inkább álmodozott Pen- nás Jeremiás uram, mig a házigazda fizető vendégét kikisérte. Szinte megrettent, mikor gazd' uram visszatérőben szóval illette:

— Hozta Isten . . .

— Hozott Isten bizony, de a gazd’ uramnak. Még pedig bőségesen, amint veszem észre.

Gazd’ uram erre a szóbeszédre úgy rámereszté villogó szemeit Pennás Jeremiés uramra, akár valami

— vércsemadár.

— Mi az én elsei fizetésemhez képest ez a tenger bankó.

— De az ur minden elsején megkapja a járandóságát. Harminc nap fordul, osztég újra teli a bugyelláris. Februárban meg éppeg 28 nap van.

— Mi az az elsei fizetés, Egy csepp a tengerben

— De csepeg legalább mindig.

— Gazd' uramnak meg olyat csorog, zudul igy aratás táján, hogy . . .

— Mit hogy? Az ur nem tudja, hogy a gazdaság eszi a pénzt? A cséplőmasinát kévével tömik. A gazdaságot meg pénzzel kell tömni.

— Könnyű ott tömni, ahol van miből.

— Az ur nem ért a gazdasághoz. Én ha még egyszer születnék . . . hivatalnok lennék.

Pennás Jeremiás erre a szóra vérpiros lett. Felugrott, mintha szúnyog csípte volna meg.

— Mit? Hivatalnok. No akkor egyenesen ugor- jék gazd’uram — a kútba.

— Bizony nem ugróm én.

— Ugy-e, mert a gazdának jól megy a világsora.

— Nem mondom — szólott csendesen a gazda mire Pennás Jeremiás is leült. Ha a jó Isten termést ad, hát csak eléldegélünk. De nekünk sok a terhűnk. Nagy az adó. Drága a munkás ember. Rossz a cselédség. Sok a reperáció. Tengert kell fizetni az ár- mentesitő társulatnak. Bizony, higyje el az ur, hogy mikor aztán igy aratáskor megkapjuk ezt a kis összeget, fő a fejünk, hogy melyik lyukat dugdossuk be. Hát aztán egész esztendőn át miből élünk.

— Van búza, fa, borsó, paszuly, zsir, kukorica, lekvár, alma, szilva. Kövér disznó hízik az udvaron. Nagy kert, tej nyakig, akár fürödni lehet benne. Kell ennél több? Mikor minden van.

— Hát iszen a hivatalnoknak is van — fizetése. Vegyen, ami kell.- Az ur nem érti a hivatalnok életét és cifra nyomorúságát. Tudja meg az ur.

Pennás Jeremiás újra vérvörös lett és újra felugrott.

— Nem-e ? ’Iszen annyit csak tudok, hogyr pénzen mindent meg lehet venni.

— Ahm! — derült kifelé Pennás Jeremiás uram arca. Tudtam. Akkurátusán igy gondoltam.

—- Mégis csak szeretném, ha én is minden elsején kapnám a fizetésemet. Olyan szépen beosztanám.

— Ahm — tudtam. De mennyire beosztaná.

— Mert bizony a gondolat, hogy nem lesz termés . . .

— Az csak gondolat — vágta ki a rezet Pennás Jeremiás. De a hivatalnok cifra] nyomorúsága ? Az már nem gondolat, hanem megmumiásodott — valóság.

— No no. Csak nem kell — nagyítani!

— Mit ? én nagyitok ?

— Tessék csak nyugodtan leülni. Beszéljük meg a dolgot.

— Mit? Nyugodtan leülve beszélni az elsejéről. Brr! Ez borzasztó.

Pennás Jeremiás leült. Fiatal, helyre menyecske kristály-átlátszó bort hozott az asztalra. Mikoron pedig az első pohárt bevette volna, megeredt az ő nyelve.

— Elseje! Retttenetes még rá is gondolni. Nincs olyan gyűlöletes szó a világon, mint — elseje. Szeretném, ha egész esztendőben nem lenne elseje.

—■ Iszen akkor nem kapna Jeremiás ur — fizetést.

— Inkább ne kapnék. Mert — Isten látja, meg én — hogy elsején valóságos pokol az én házam. Jön a szabó, a tejesasszony, a kiflis, a cipész, mészáros, fűszeres ... oh nem is folytatom tovább. És ezeket mind . . . mind biztató pofával kell fogadni, még akkor is ha telik. Hátha még — nem telik. Sokszor bizony ki kell mondani, hogy:

— Nincs! Jöjjön a másik elsején.

akar fölvenni, forduljon bizalommal a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéhez Budapest, V., Géza-utca 2. sz. (saját ház.) Az intézet egyaránt ad nagy és kis jelzálogos kölcsönöket, főcélja azonban, hogy a közép- és kisbirtokosokon segítsen. Ezért kölcsönöket már 300 koronátől kezdve ad. A'ki súlyos kamatot tizet tartozása után, az intézet olcsó kölcsönéveljsegithet terhén. Az előző hitelezőket az intézet a kölcsönből fizeti ki s mérsékelt díjért minden, a kölcsön körüli teendőt ellát. Kölcsönök a földbirtok tele értékéig, 20, 30,40, vagy 50 évi törlesztésre engedélyeztetnek. Ha az adós pontosan fizet, az intézet a kölcsönt föl nem mondhatja, az adós azonban tartozását akár egészben, akár részben bármikor minden dij nélkül visszafizetheti. Az intézet jelenleg 4%-os és 4l/í°/o-os jelzáloglevél-kölcsönöket ad s a 4y8°/0-os kölcsönök egyik módozatát minden levonás nélkül készpénzben fizeti ki.

iPF~ Parcellázásoknál az intézet minden tekintetben segédkezik.

A ki birtokára jelzálog-kölosönt