Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-25 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 91 lévén) lizetniök kellett! Uram fia! Ha előhívnék azokat a községeket, kis és nagy embereket, köztük talpig gyászban élő nemes nagyasszonyunkat, Klotild fhnőt: be meghatóan, be világosan tudnák elmondani, hogy mit és miért kellett nekik fizetniük a meggazdagodásra boldogító kereskedelmi szövetkezetek hangzatos reklámai (mert a népboldogitó szövetkezetek a kereskedő képviselője szerint igy alakulnak) folytán és következtében. Szívleljék meg tehát önök is kereskedő urak a szövetkezeteknek adott jó tanácsot és fontolják is jól meg egy igen praktikus és európahirü magyar social-tudósnak a nagy világkongresszuson mondott szavait, hogy : — Oly korlátlan szabadalommal, a fogások és hamisítások oly merész eszközeivel dolgozik ma már a kereskedelmi világ, hogy ha még csirája nem volna a szövetkezet fájának, most kellene azt elültetni. Ha mást nem érünk el. legalább arra törekedjünk, hogy fellépésünkkel a tisztes kereskedelmet megmentsük. Spektator. Gonosz nyelvek. Ne gondolja a szives olvasók közül senki sem, hogy én most aféle, családias jellegű, unalomból, vagy szokásból pergetett eleven nyelvekről akarok Írni. Még kevésbé ne gondolja senki azt, hogy én ezeket az eleven, pergetésre termett nyelveket gonosznak nevezem. Hisz’ nagyon jól tudja mindenki, hogy a sok beszéd, a falu mozgó-postáján repített gyors tudósítás természete már a legtöbb magyar asszonynak és leányaiknak is. Az sem igen feltűnő korunkban, ha a férfinyelv alakul át hirtelen gyors-postává és repíti különböző alakokban, színekben páratlan gonddal s teljes odaadással a napi eseményekről beszélő híreket. Különben azt hiszem, teljesen mindegy akárki legyen a postás. Az üzenet a fő. A jó, vagy rossz hir hallása szerint dicsérjük meg, vagy Ítéljük el, nevezzük jó, vagy gonosz nyelvűnek a postást. Újabb időben egyes vidékeken, kisebb falvakban gonosz nyelvek a népet elámitják s békés munkájában ádázul megzavarják, azt a hazug, rémitgető hirt terjesztik, repítik szét, hogy: — Háború leszen. Nem érdemes dolgozni, mert úgyis hiába. A háború felemészti, semmivé teszi a nép verejtékes munkájának gyümölcsét. A pénz elveszti értékét és leszen szörnyű drágaság. A könnyen hivő nép felül a gonosz nyelvek fortélyos, ravasz meséjének és aggódva adja tovább e szomorú, rémes hirt: — Véres háború leszen!... A minap beszéltem egy vidéki emberrel. Azt mondá, hogy csak azért jött be a városba, hogy megtudja lesz-e már valami igaz abból, amit a faluban oly rémesen beszélnek. Lesz-e háború ? Mert a faluban, ha egy szál katonát, vagy szolgálattevő csendőrt meglátnak, már akkor tele van az egész község azzal a hírrel, hogy most már bizonyosan háború leszen. Erősen hiszik, hogy az a szál katona, vagy csendőr, már legalább is az ellenség előőrse. És mondhatom, hogy emberem arcáról leolvastam a gonosz nyelvek által jósolt háború miatt való félelmet. Beszédjéből megértettem, hogy ők — az egész falu népe — komolyan veszik, mélyen elgondolkoznak a háború bekövetkezhetése felől. Próbáltam az illetőt állítása ellenkezőjéről meggyőzni. A többek között bizonyítékul hoztam fel azt is, hogy azok a gonosz nyelvek csak azért beszélnek, hogy a népet elámitsák s ők akkor jó nagyot nevetnek markukba. De emberem hajthatatlan maradt. Szilárdan hitte és hiszi ma is, hogy nemsokára véres háború leszen. Hát ilyen gonosz nyelvek hazug híreszteléseinek bizony nagyon sokszor felül a nép. És mert elhiszi a hazug híreket, ő issza meg e boszorkány konyhán főtt italnak a könnyen hívesnek átkozott, keserű levél. Sokat csalódott már a magyar nép. Es egyik főoka csalódásának a könnyen hivés volt. Elhitte s élvezte ő eddig akár jó barát, akár ellenség súgta fülébe az inny csiklandoztató, mézes-mázos bókot s nyújtotta kezébe a cifra, kecsegtető színű, de belül keserű itallal telt poharat. Most is bóditó itallal telt poharat kínálnak a gonosz nyelvű, rósz csontok a népnek, csakhogy azzal a változattal, hogy nem ígérnek mézet, hanem egyenesen gyilkoló mérget. A magyar nép azonban nem kér belőle. Bár egyes vidékeken elhiszik e hazug, rosszakaratú hírt, hogy nemsokára véres háború leszen, de olt is meglátszik, — mert az aggódó arcokra reá van írva, — hogy a nép óhajtja, várja a békét; békésen szerei, akar és dolgozik is. Erősen hiszi, reméli a magyar nép, hogy hazánk beborult egéről elvonulnak a terhes. sötét fellegek és szép színes szivárvány tűnik fel a szelíd bárányfelhőkkel diszitett. kékelő égboltozaton. ügv leg}'en! Se. F. A bor. A legnemesebb folyadékról kering a következő legenda a keleli népek közölt, Dyonisius (Bachus) gyermekkorában Görögországon keresztül utazott Nasosba. Az ut igen hosszú volt, a gyermek elfáradt, leült egy sziklára, hogy kinyugodja utazása fáradalmait. Amint úgy ülve a földre mereszti szemeit, lába mellett megpillant egy kis növényt, a mi néki annyira megtetszett, hogy magával akarta vinni. Gyökerestül kiásta a földből és kezébe vette. Erősen sütvén a nap, attól félt, hogy a zsenge növényke elhervad, mielőtt hazaér Nasosba. Amint igy e fölött elmélkedett, szemébe ölük egy madár csont, felveszi azt, annak üregébe rejti a növénykét és folytatja útját. A fiatal isten kezében a növény gyorsan nőtt és csakhamar túlhaladta a madár csont nagyságát. Amint újra aggódni kezdett a növény elszáradásáu, körültekint és szerencséjére megpillant a madárcsontnál nagyobb oroszláncsontot. Most ebbe helyezte el a növényt. Ez azonban gyors növekedésben nem sokára meghaladta az oroszláncsont nagyságát is. Ekkor Dyonisius az oroszláncsontnál is nagyobb szamárcsontot talál és most ebbe tette mindenestől a növényt. Ekként érkezett meg Nasosba. Itt a növényt el akarja ásni, de azt veszi észre, hogy a gyökerei annyira össze vannak nőve a háromféle csonttal, hogy az ki nem vehető a g3mkerek megsértése nélkül. Nem maradt más hátra, mint a növényt úgy elásni, amint hozta. A növény igen gyorsan megnőtt s a gyermek isteni örömére igen kitűnő izü szőlőfürtöket termett, ezeket leszedte, bort csinált belőlük és ajándékba adta az embereknek. De Dyonisius csakhamar a következő csodának volt tanúja: Ha az emberek elkezdenek bort inni, kedvük kerekedik és énekelnek, mint a madár. Ha többet isznak, olyanokká lesznek, mint az oroszlán. Ha sokáig isznak, elbutulnak és olyanok, mint a szamár.
