Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 85 rövid fohászkodást. Ezután következik a reggeli, természetesen tea, amelyet néha hidegen isznak. A kinai sokkal kevesebbet eszik, mint a fehérember s inkább növényevő. Amit a különleges kinai »nyalánkságokról«, a főtt békáról mézbe mártogatolt vak egerecskéről, stb.-ról Írnak az utazók, az mind túlzás. Azt is Írják, hogy a kinai különösen szereti a patkánysültet. Ez sem igaz, a kinai sokkal többre becsüli a rizst, mint a patkányt, amelyet csak akkor eszik, ha a nagy árvizek idején nagy éhínség tör ki. Ellenben igaz az, hogy a fekete kutyát és a macskát nagyon szeretik, különösen Dél-Kinában, ahol azonban ez a pecsenye csak a jómódúak asztalára jut, mert a kutya és a macska külö- sen nyár idején nagyon drága. A testedző szórakozásokat a kinai nem igen kedveli: a testmozgást, amelyben különben igen kevéssé alkalmatos ruhája is akadályozza, méltóságán alulinak tartja; egyedül a sárkány-eregetést és céllövést gyakorolják s a fiatal kínaiak az evezést. Nincsen olyan ország, amelyben a szerencsejáték olyán szokásos volna, mint Kínában. Minden városban száz meg száz játékbarlang van s minden utcasarkon játszanak a kínaiak. A kártya is divatos; a kinai kártya sokkal kisebb mint az európai s eredeti kinai játékokat játszanak velük. A kikötővárosokban azonban már nagyon kedvelt a ferbli, sőt pár év óta játszák már az »a!sós«-t is. ISMERETEK-TÁRA. Milyen egy orosz falu? Ha végigtekintünk szép hazánk számos faluin, sejteni sem sejtjük, hogy milyen lehet egy orosz falu. Látnunk kell Oroszországot, hogy megítélhessük. Semmisem olyan ott mint nálunk. Egészen más népek lakják, egészen másként élnek, beszélnek, másként éreznek. Oroszországban a faluk nagyon elmaradtak a városok mögött. Vannak olyanok, melyek eltemetve a világtól sivár mezők között vannak és nagy szerencse, ha a levél-posla véletlenül a címzettnek kezébe jut. A ruha mindenütt lenből készül, melyet a paraszt saját földjén termel. Húst csak az eszik, a ki állatot tenyészt. Szóval az oroszfaluban ma is úgy élnek, mint száz évvel ezelőtt. Oroszországban, mindenütt meglep ez az egyformaság. Ha erdő, akkor várhatunk, mig kijutunk belőle. Ha pedig rozsföldekhez érünk, elmehetünk naphosszat, mig ismét tisztásra érünk. Az egész vidék mintha kihalt volna, csak itt- ott látszik a vasutivonal mentén egv-egy őrház kicsiny kertecskével. Az utazás e sivár vidéken rendkívül kellemetlen. Télen pedig életveszélyével jár. Ellepi a hó az utat s csak az itt-ott hóba dugott faág jelzi az útirányt. El sem képzelhetjük, hogy mennyi áldozata van Oroszországban egy ilyen télnek. Ez tehát az orosz falu, melyben elevenen van eltemetve az ember. Ha beérünk egy ilyen faluba, látjuk hogy az egyszerűség mindenütt a nyomort mutatja. A házak nyomorult viskók, melyek fából vannak összeróva. Oldalukat sárral tapasztják be s csak szűk nyílást hagynak egy kis világosság számára. Sehol egy gyümölcsfa-csoport, sehol egy szebb hajlék. Mindenütt a nyomor látszik. Csak nagy ritkán akadunk köböl épült házakra. Mindez a legborzalmasabb képet mutat az ország szivében, ott a főváros körül. A fa rendkívül drága, azért szalmafedeles. vékonyfalú kunyhókban húzódnak meg a lakók. Egyhangú sivár itt aza élet, csupán ősszel van egy kis élénkség, mikor a betakarítás történik. Akkor szalma lepi el a piszkos utcákat, szalmát eszik a jószág, szalmával fűtenek. Tavaszkor azonban, mikor már elfogyott a téli eleség éhes arcok láthatók, a nyomornak számos áldozatjai. Legjobban jellemzi az orosz falut a szerfölött nagy piszok. Ha belépünk kicsiny kunyhójába, legelőbb az a tüdőtmaró nehéz lég csapja meg arcunkat. Ott áll a család apraja nagyja sárkemence előtt, melyből kellemetlen füst árad szét a szobában. Olyan a ház, mint egy gőzölgő trágyadomb, mivel kémény hián, a benrekedt füst a telő és oldal réseken tódul ki. E sárkemence képviseli a legtöbb bíbor darabot. Ez az ülő, főző és melegedőhely, de szükség esetén fürdőül is szolgál. Ha nincsen fa, akkor szalmával, ha ez sincs, akkor trágyával fűtenek. Itt sütkérezik a család apraja, nagyja, de télen még az aprómarha és a tehén is a tűzhely mellé kerül. így él az orosz nép az állattal egy hajlékban. Ha beköszönt a tél leghidegebb része, akkor összebuvik a család s ki a kemencében, ki meg a jámbor jószág hasa alatt melengeti dermedt tagjait. Ilyen a feketeföldi! paraszt nyomora. A tisztaság érzete csupán abban jelentkezik náluk, hogy hét végén egyenként bújnak be a kemencébe s addig dörzsölik testüket vízzel, mig ál nem izzadnak, így megtisztulva a sok piszoktól, az ünnepekre mégis csak tisztán jelennek meg. Takargatják a nyomorúságot, de az ieri arcokról, ha nem is akarják. Ebből látjuk, hogy mennyivel szebb a mi édes hazánk, mennyivel szebbek a mi derék alföldi faluink. M. Gr. Sz. után MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY Öreg’ cselédek kitüntetése. A földmivelés- ügyi miniszter Yurzel Béni pozsonvmegyei bérest, ki a Bartal uradalomban 53 éve, Galba Pál bérest, ki a gróf Zichy-féle uradalomban már 48 éve, Csáki János aratót, ki Lelkes János gazdánál 40 éve, Zirig József arató, ki szintén 40 éve szolgál, egyenkint 100 korona pénz és elismerő oklevéllel tüntette ki. KIS GAZBA. Házi gépműhely. Edzöszer. Fémek edzésére a következő edzőszert használjuk : 1000 rész halzsir, 1000 rész faggyú, 20 r. parafin, 1000 r. gyanta, 50 r. légenysav, 100 r. borkősav, 100 r. timsópor, 100 r. ökörpatapor, 200 r. sárga vérlugsó. 20 r. chrómsavas káli, 150 r. sal- miákpor, 20 r. alvépor, 25 r. gummi arabicum. 20 r. szarvasszarvpor, 100 r. hársfaszénport keverjünk össze szárazon és egy liter enyvesvizzel összekeverve gyúrjuk darabosra. Ezen darabos edzőszerhez a következő edzőfolyadékot használjuk : 100 1. esővízhez 2 1. sósavat, 2 1. borecetet és 3 1. konyhasót adunk. Az edzendő fémeket először vörösizzásig hevítjük,
