Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
84 MAGYAR FÖLDMIVELŐ VASÁRNAP DÉLUTÁN. Cserebogár, sárga cserebogár... — A »Magyar Földmivelő« eredeti elbeszélése. — Az öreg Csendes György bácsi élete nyolcvanadik évét töltötte. Előre haladt kora dacára eleven, munkás, jókedvű ember volt. Soha nem panaszkodott. Megelégedve beszélte el, hogy még a feje sem fájt az elmúlt hetvenkilenc esztendő alatt. A betegséget csak éppen hírből ismerte. Szélesen kiterjedt rokonság vette körül Csendes György bácsit. A sok gyermek, vő, meny, unoka, sógor egy egész falut képeztek volna, ha egyszer mind összegyűjti őket az öreg. Elég az hozzá, hogy ezt Csendes bácsi nem tette. Szerette ő gyermekeit, rokonait nagyon. Tanúbizonyság reá az, hogy ha idegen ember került házához, előszedte a kaszli- fiából a rokonok arcképeit és kellő magyarázat közben sorba mind bemutatta azokat. Minthogy az öregnek hűséges hitves-társa már ezelőtt liz évvel elköltözött az élők sorából, ő maga egyik vejénél, legkisebbik leánya férjénél lakott. Ezek bár kímélték az öreget a munkától, ő azért mindig foglalatoskodott, mindig talált a háznál magának dolgot. De nem magában dolgozott ám, hanem három éves unokájával, a kis Gyurikával együtt, ki minden lépésében nyomon követte az öreget. A kis Gyurika olyan szépen, oly vidáman elbeszélgetett a nagytatával, mintha éppen kortársak, egyforma öregek lettek volna. Öreg és gyermek megértették egymást. Gyurika minden este kedves nagytatája karjai közt aludt el. Ilyenkor utolsó kérése ez volt: — Nagytatám! — Mit akarsz Gyurika? — Nagj tatám, azt a szép sárga cserebogarast mondja el nekem! És a jó öreg mintha parancsszóra kellene tennie, nyomban eldalolta álmos kis unokája felett legénykori kedvelt nótáját: — Cserebogár, sárga cserebogár... Mikor az utolsó sort is elzengte az öreg, a kis unoka ismét megszólal: — Nagytata! — Tudom mit akarsz, Gyurika! — Mit nagytatám ? — Ugy-e még egyszer a sárga cserebogarast? — Igen, igen, kedves nagytatám. Az öreg Csendes György bácsi még egyszer, kétszer, háromszor is elénekli a sárga cserebogarast. Ekkor megszólal: — Alszol Gyurika? Semmi válasz. Gyurika már alszik. Talán éppen az angyalokkal álmodik, mert az öreg csókjára elmosolyodik ártatlan arca. így megy ez minden este. Az öreg György bácsi álmos kis unokája felett mindig eldalolja a sárga cserebogarast s csak miután a kis Gyurika elalszik, tér ő is nyugalomra. * * * Csendes György bácsi nagy beteg. Az elmúlt hideg télen meghűlt s erős tüdőgyuladásban szenved. Sok mindenféle orvosságot próbáltak már, de mit sem ér, napról-napra gyengül. Hja, nyolcvan év terhe nyomja az agg vállait. A kis Gyurika egész nap nem mozdul el a beteg nagytata ágyától és olyan szépen kéri: — Nagytata, keljen fel. Menjünk ki a mezőre. Édesapám is ott van. Oda künn már nincsen hideg, melegen süt a nap. De az öreg nem felel Gyurika szavaira. Csak olykor-olykor lázas álmaiban kiáltja unokája nevét s kezdi el alig érthetően: — Cserebogár, sárga cserebogár... Gyurika megérti s a nagy beteg fölé hajolva, szomorúan mondja: — Nagytata, még nincsen este, még ne dalolja a sárga cserebogarast!... * * * Temetési gyász-menet vonul végig a falun. Az öreg Csendes György bácsit kisérik utolsó útjára. A veszedelmes tüdőgyuladás lerontotta a nyolcvan éves agg egészségét s őt magát pedig sírjába döntötte. A véglisztesség tétel után összegyűlt az egész família s ekkor könnyek között, fájdalmas hangon imigyen szólalt meg Gyurika édesapja: — Nincs többé nagytata. Nincsen aki eldalolja estenként Gyurikának a sárga cserebogarast... Az összegyűlt rokonság az elhunyt jó öreg, Csendes György bácsi érdemei méltatása közben, búsan, könnyes szemmel sóhajtott fel: — Cserebogár, sárga cserebogár!... Szász Ferencz, A kínaiak élete. Nincs olyan nép a világon, amely oly korán kelne fel, mint a kínai. Igen gyakori eset, hogy még a legelőkelőbb mandarinok is éjfél ulán két órakor fogadnak. Nincsen olyan lusta kinai, aki napfelkeltéig aludnék. A reggeli öltözködés nem sok gondot okoz a kínainak; fürdeni egyáltalán nem szokott s mosdás helyett csupán letörli az arcát és a nyakál a melegvízbe mártott törülközővel. Ellenben a fogait a legtöbb kinai nagyon gondozza. Az öltözködés után következik a reggeli ima, ami körülbelül annyiból áll, hogy a kinai őseinek a szelleméhez intéz Parcellázások jutányos és gyors keresztülvitele. A_„Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete11 üzletműködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kizár minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos munsadij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról.a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyös feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolítás olcsósága 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók a parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárat. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesítés. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.
