Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-18 / 11. szám
82 MAGYAR FÖLDMIVELŐ van felmutatva. Valahányszor egy ilyen kimutatás kerül szemeim elé, mindannyiszor aggodalommal telik el lelkerri. Az évről-évre, hónapról-hónapra rohamosan növekedő számok rémesen bizonyítják, hogy pusztul a magyar nemzet gyökere, a nép. Pusztulunk tehát vérben, magyarságban egyaránt. És amint ezeket a duzzadt számokat nézem, úgy tetszik, mintha minden egyes szám beszélne, mintha egy-egy kivándorló vérünk szólna vissza Magyarország könnyel s vérrel szentelt földjének haláráról, mondván : — Itthon maradnék én, de... — Tovább nem mondja, csak magában gondolja és elindul uj hazát keresni, túl a tengeren. Nem mondja tovább, mert nyelvére akad a csali de. Az az átkozott két betű, mely már olyan sok vándortársát, vérünket tett szerencsétlenné, hazátlanná, semmitlenné, az Ínség és nyomor szánalomra méltó gyermekeivé. És túl lép a határon. Elhagyja hűtlenül hazája földjét, szerető családját, tűzhelyét; elszakítja azt a szent láncot, mely őt szülőföldjéhez köti, mely élteti, balsorsban reménységet önt csüggedő leikébe: a hazaszeretet szent láncát. Még az utón is megszólal szivében egy hang, mely- ismét csak azt mondja : — Itthon maradnék én, de ... Tehát mint átkozott szörnyeteg, kísérőül szegődik mellé a de. Minél távolabb megy, annál erősebben tartja magát a de, sőt még utitársra is talál. Mikor már közel van az uj hazához, reménykedve egészíti ki a fentebbi hiányos mondatot igy : — Itthon maradnék én, de... de... hátha... mégis... beüt olt a szerencse, gazdag leszek, boldog leszek!... Bár ugv lenne ! Itt azonban — fájdalom — megint előáll hűséges utitársa a de és azt mondja: —■ De nem addig ám! Nem lehet olyan köny- nven gazdaggá lenni! Itt sokan vannak szegények, akik mindnyájan gazdagságra vágyakoznak. Elégedj meg, ha élni tudsz, ha a mindennapi kenyeret megkeresheted ! Még ez nem minden. Uj kérdéssel, vallatólag áll elő a de: — Mit tudsz? Mit tanultál? Ha gazdag akarsz lenni, akkor legyen tudományod. De azt csak nem kívánhatod, hogy én szerezzek neked gazdagságot. Ha a szerencse felkeres, használd okosan. Való igaz, hogy itthon Magyarországon sok szegény ember nem boldogul; alig tud megélni. Hogy miért, azt tudja mindenki. Nagy szerepet játszanak a nehéz megélhetés kérdésében a túl magasra szökött, mai kor igényei. Általánosságban szólva, minden embernek meg van az a tulajdonsága, hogy szereti magát a nagyobbakhoz, vagyonosabbakhoz méregetni. Még ez nem baj. így csak versenyt rendez, mely legtöbbször a szorgalmas, munkás és takarékos ember győzelmével végződik. Azonban egészen máskép van a szegény embernél. 0 nem képes arra, hogy versenyezzék. Ugyan kivel? Talán a szegénységgel és a drágasággal versenyezzék? — mondja ő elkeseredetten. Óh, nem. Igaz, hogy a kezdet, a születés szegénység, mely nem szégyen, de szorgalmas munkával, takarékossággal abból ki nem lábolni, valóban nagy szégyen. Sok szegény ember egyszerre, hihetetlen gyorsasággal szeretne véget vetni a szegénységnek. Azt várja, hogy a sült galamb szájába repüljön. A kitartó munkásságot és takarékosságot figyelemre sem méltatja. Dolgozik annyit, miből egyik napot a másik után valami keservesen úgy, ahogy átélheti. De, hogy keresetéből minden nap félre tegyen nehány fillért, az — szerinte — itthon Magyarországon teljes lehetetlenség. Keserves panaszszal. siránkozással van tele a levegő: nehéz itthon a megélhetés, nincs miért kínlódni, nagy a drágaság, a szegény embert még az ág is huzza stb. Es a panaszszal telt levegőbe belevegyül egy-egy búcsúzó honfitársunk reménykedő sóhajtása: — Itthon maradnék én, de... de... hátha... mégis... ott az uj hazában beüt a szerencse... gazdag leszek, boldog leszek ... Úgy hiszem, minden érző magyar szív elszorul e hazából kivándoroltak óriási szánni kimutatása láttára. Saját vérünket veszítjük el, melyet nem pótolhat az itt maradt, folyton apadó magyarság. A kivándorlást közvetítő irodák nagyon elszaporodtak, ezek rohamosan elősegítik a tömeges kivándorlást. Első sorban tehát ezeket kell megritkitani, azután pedig munkát, foglalkozást kell adni a szegény népnek! Sz. F. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! Gazdakörök Veszprémmegyében. A Vesz- prémmegyei gazdasági egyesület közreműködésével legutóbb Kertán alakult meg uj gazdakör az állat- tenyésztés előmozdítására. Ugyancsak a napokban alakította meg Kajdány Endre Lajos Komárom községben a gazdakört, március hónap 11-én pedig Paur Ödön ügyvezető titkár Zircen alakítja meg a gazdák érdekeinek képviseletére hivatott gazdakört, a melynek tagjai lesznek a zircvidéki gazdák is. Uj gazdakörök. A Temesvármegyei Gazdasági Egyesület két uj kört alakított. Németremete és Varadia temesmegyei községekben. Az alakuló közgyűlés Janku Miklós temesvármegyei gazdasági egyesületi előadó és számos községbeli és vidéki gazdák jelenlétében ment végbe. Az alapszabályok megmagyarázása és a tisztviselőválasztás megejtése után előadó bemutatta az uj gazdakörnek a részére kidolgozott és a helyi viszonyoknak megfelelő munkatervezetet, melynek alapján a gazdakör minA legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisitatlan jó italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- ---------------------------------- ményezői forduljanak útbaigazításért a ---------------------------------„H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, 33 TT D _A_ IE5 IE S T. ------(K ötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek.)
