Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-09 / 49. szám

MAGYAR FÖLDM1VELŐ

395

TÉLI ESTÉK.

Egy pár kép a norvég nép életéből . . .

Az ember leikébe van oltva a tudás vágya. Szívesen hallgatja, olvassa ... hogyan és miképpen élnek a föld távoli részeiben. Hogyan és miképen dolgoznak, haladnak vagy maradnak. Milyen szokások uralkodnak.

Olvassunk, beszélgessünk hát most egy tőlünk

nagyon is távol élő népről, a norvég népről.

*

* *

A norvég nép élele összefüggésben van az ő hazájának földjével, de különösen annak sajátságaival. Azért elütő nép a norvég Európa sok-sok féle népeitől.

Az egész ország egy irtóztató nagy sziklatömeg. Helyenkint — a magas hegységekben mocsarak terülnek el. Hihetetlenül kevés zöld és művelhető része van ennek az országnak. 5400 Q mért- földnyi területből csak 43 □ mértföld a megművelt föld.

A legelőknek használható kis földterületeket is csak borzasztó erő és munka árán sikerült úgyszólván kicsikarni a természettől. Ezer és ezer métermázsa követ kellett elhordaniok. A hegyekről folyton guruló kőlavinákat eltávolitaniok, mig úgy 20—25 □ méternyi gyepes területet csinálhattak.

De azért a norvég nem esik ám kétségbe, pedig a megélhetés rettenetes nehéz. Állandó küzdelmet folytat a földdel, elemekkel, vízzel, hegyekkel. Panaszra azért nem nyílnak ajkaik. A norvég dolgozik, komoly és felfogja az életet. Istenfélő, jámbor és becsületes nép ő.

Pedig náluk is van, mint mindenütt rossz termés. És mily csapás, sőt szerencsétlenség ez ott a népre. Hiszen úgy is kicsiny a termőföldjük, de meg Norvégiában egy évnek rossz termése öt-hat, néha tiz évnek is tönkreteszi a termését. Miért ? Mert bár ott is megérik az árpa 90 nap alatt — de vetőmagul nem használható bármilyen mag. Fokozatosan akklimatizálni (termőképessé) kell azt. Szoktatni kell, hogy megéljen.

*

■K *

Miigenek külső testalkat és foglalkozásra nézve ? A norvég talán a legmagasabb, legszálasabb faj egész Európában, sőt az egész világon. A nők is többnyire magasak, a férfiak pedig — kevés kivétellel — szinte meglepő magasak. De arcszinük sápadt, fakó, szinte beteges szinü. Az idegen azt hinné, hogy csakugyan betegek, csenyevészek. Nincs is arányban izomzatúk fejlődése magasságukkal. Tényleg az egész fajban nagy a hajlam a tüdővészre. Sok a tüdőbeteg. Van is elég tüdőbetegek számára való intézet, hol mentő, megelőző, védelmi munkát folytatnak.

A gyermekek nem oly élénk felfogásuak, mint pl. a mi magyar gyermekeink. A felnőtt emberek sem könyü, sőt nehéz felfogásuak. A józan felfogású magyar nép ebben elül megy. A svéd embernek kétszer annyi idő is kell valaminek felfogásához, mint a rendes észjárású magyarnak. Nem egy könyen fognak tehát fel valami dolgot. Iskolájuk azért alkalmazkodik is ehhez a lelki jelenséghez. Két évig jár a svéd gyermek egy egy elemi osztályt, mert csak igy lehet a növendékekkel a tárgyat elsajátítani. Hanem aztán amit igy megtanult, azt sohase feledi el. Keveset, de jól, alaposan. És önállóságra szoktatják a gyermeket. A 10—12 éves svéd fiú meglepő okosan intézkedik abban, a mi az ő teendője. Nem is szereti, ha valaki az ő dolgába beleszól.

A fiatal emberek legnagyobb része világlátott tengerész. A tenger az ő otthona, bejárja legalább is az Atlanti Óceán európai partjait. Ezért a norvég ember igen praktikus. Útjában csak azzal törődik és azt jegyzi meg, a minek ő majd otthon hasznát veszi.

Mikor aztán az ifjú bejárta a maga világát, haza jő, megkezdi rendes, megszokott munkáját és haláláig kitartóan, becsületesen, zúgolódás nélkül végzi is.

Nincs Európában talán egy faj sem, mely oly sok oldalú lenne, mint a norvég ember. Mert Norvégiában rá van utalva az emberi lakástól egy-két napi járásra lakó norvég arra, hogy minden szükségletét önmaga lássa el. Ó maga építi a szikla közzé lakását. A sziklák alatt tartja állatainak takarmányát, mely egyszersmint télen az ő lakását is melegíti. A falakat két sor deszkából építi, amelyeknek köze mohával van kitöltve. A háztetőt is maga csinálja nyárfa kérgéből. És úgy rakja le a geren- dázatra, hogy tele hordhassa aztán földdel, amelyen idővel egész kis kertet mivel.

Halászat a norvég élete. Halászeszközeit, csónakját, szánkóját, szekerét is ő maga készíti. Nyárfavesszőből fon köteleket, istrángot, lószerszámot csinál. Ez aztán a valódi házi ipar. Hol van ettől a magyar ember?

Hát az asszongok? Az asszonyok is folytonosan dolgoznak. A ruházat elkészítése egészen — az asszony kötelessége. Sző, fon, egyszóval minden ruhadarabot elkészítenek.

Csak egy — volt a bibe. (Meglátjuk, miért irom, hogy volt.)

Az asszonyok az étel elkészítésében rendkívül ügyetlenek. (Ahá — fognak dicsekedni a mi asszonyaink. De csak lassan ... mert hátra van még a fekete leves.)

A svédasszony konyhája rendkívül egyhangú. Már úgy kell azt érteni, hogy a svéd asszony alig tud három-négy féle ételnél többet elkészíteni. (Bezzeg a magyar asszonyok 15-16 féle ételt is főznek — lakodalomra.)

De ennek van mentsége, bár nem elég erős. Egyhangú, kevés főzni való anyaguk van. Hal és hal járja olt. Nyáron friss, télen száritott hal. Aztán jóformán mindent vízben főznek. A svéd asszony nem nyulkál könyökig a disznó zsírban (mint ?) és nem is tud sokfélekép főzni.

Ám, csakhamar észrevették ezt a svédek. Segítenek magukon. Megalapították a vándor főzőtanitó- nők intézményét...

• Ezek a főzőtanitónők vándorolnak egyik tanyáról a másikra és egy helyen addig maradnak, mig meg nem tanítják az asszonyokat és leányokat a főzésre. Megmutogatják, hogyan lehet az élelmi szereket sokféle módon és okosan megfőzni, cél-