Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-04 / 5. szám
5. szám. IX. évfolyam. Szatmár, 1906. február 4. Hétről-hétre. Andrássy Gyula gróf Bécsben — a királynál. A várva-várt fejleményeknek, b. Fehér- váry miniszterelnöknek a királynál való többszöri megjelenésének az lett az eredménye, hogy a felség gr. Andrássy Gyulát kihallgatásokon fogadta. A nemzet, az egész ország szivdobogva várta, mi fog történni'? Általános volt az országban ugyanis a meggyőződés, hogy már most a válság jobbra vagy balra dől. Hogy a nemzet forduló pontokhoz ér. Ilyen hangulatban kisérték az újságok is gr. And- rássyt király ő felsége elé. Első hírek — a kihallgatásról. Andrássy gróf az első kihallgatás után nem jött vissza Budapestre, hanem Bécsben maradt. Ott Pietreich külügyminiszterrel hosszasabban értekezet. Andrássy gr. szavaiból csak annyit vehettek ki az újságírók, hogy az első kihallgatásnak eddig igazi eredménye nem volt. Andrássy még egyszer járul a király elé. Üzenet a királytól. Andrássy grófot király őfelsége csakugyan újból fogadta. És megbízta, hogy üzenetei adjon ál a szövetkezett ellenzéknek. Az üzenetre való választ pedig közölje vele, t. i. őfelségével. Ez a hir nagy örömet keltett az egész országban. Mindenki — a békére gondolt. A vezérbizottság tanácskozása. A vezérbizottság összeült tehát, hogy a király üzenetével foglalkozzék. Mindenek előtt azzal a kérdéssel foglalkozott a bizottság: vájjon a király ő felsége üzenetében van-e arra kilátás, alap. melyre a békés kiegyenlítésnek támaszkodnia lehet. A bizottság azonnal nem határozott. Az az végleges feleletet nem adott. De kiszivárgott hírek szerint Andrássy gróf előterjesztését sokan békés hajlammal fogadták. Nem úgy Ugrón Gábor, ki már ki lépett az ellenzéki vezérlőbizottságból. Meg van a béke? Menyire óhajtják a fővárosban is a békét, mutatja az is, hogy mig a szövetkezett ellenzék tanácskozik az emberek ezzel a kijelentéssel fogadták egymást: — Meg van a béke? Es szinte megkönnyebbült lélekkel folytatjuk : — Ha a jó IsleA is úgy akarja A gazda szabadsága. (Sz. F.) Kemény fagygyal, sűrű hóréteggel van boritva a (éld. A nagy természet ezer, iiieg ezer féle zenéje elhallgatott.' Pihen az anyaföld, tápláló erőt gyűjt a jövendőre, a még szunnyadó kikeletre. Az anyafölddel együtt pihen a gazda is. A téli idő komorságát jól fűtött szobában nem érzi ugyan munkához szokott teste, de lelke, gondolata elszáll messze-messze, ki a mezőre, földjére. Hol a nyáron át élvezett vidám madárkák bűvös dala s a friss, éltető virágos illatú szellő eszébe juttatja, visszaadja az ő araníjszabadságát. Igen a szabadságot. Mert a gazda-ember szabadsága az igazi szabadság. Mikor a komor téli idő beszoritja őt a mezőről a szoba négy fala közé, csak akkor érzi valóban nehéz rabságát. Nem ritkán sóhajt lel szive mélyéből a szép kikelet után. De a természet örök törvénye mindannyiszor türelemre inti. És ő vár csendesen. Tudja a gazda-ember, hogy várakozása meghozza szive forró óhajtását a kikeletet, azzal együtt szabadulása óráját is. Öreg tapasztalás bizonyítja, hogy a téli idő szükséges. Mert ugyan mi lenne, ha a föld nem pihenne ?... Bizonyára alig teremne egyebet gyomnál és tövisnél. A gazda-ember sem munkálhatná földjét kellően, mert nem
