Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-04 / 5. szám
34 MAGYAR FÖLDM1VELŐ bírná ki teste a folyton tartó nehéz mezei munkát. Nagy szüksége van tehát úgy a gazdának, mint a földnek a pihentető téli időre. Ha nem volna pihentető tél, nem lenne kikelet, s ha nem volna kikelet, nem lenne növelő s érlelő nyár; ha nem volna nyár, bizonyára nem lenne gyümölcsöt hozó ősz sem. Jól van tehát, nagyon jól van beosztva a természet ezen szép rendje. A soha nem szunnyadó bölcs Gondviselés remeke ez. De feltétlenül szükséges a téli idő egészségünk lentartására is. Az év többi szakaiban, különösen nyáron, a levegőben nagy meny- nyiségü (bacilus), szabad szemmel láthatatlan apró állatkák szaporodnak el; melyek, ha hideg téli idő nem lenne, annyira eltöl- tenék a levegőt, hogy sem ember, sem áltat nem élhetne meg a földön. Ezeket az apró, szabad szemmel láthatatlan állatkákat a hideg téli idő mind elpusztítja s kikeletkor ujult, friss levegőben tágul az emberi kebel. A gazdának nincsen oka tehát aggódni a kemény, hosszú tél miatt. Mert ha szükséget nem lát sem maga, sem családja, akkor bár unalmasan, de elviselheti családias rabságát szerettei körében. Eltelnek a téli napok s egyszer csak azt vesszük észre, hogy megenyhült a lég s vi- dul a határ. A gólya madár is megjön. Elérkezik a szép kikelet; a rügyeket, bimbókat, majd virágokat fakasztó kies tavasz s felrázza mély álmából a szunnyadó természetet. Ismét zöldéi a mező s az ünnepi ruhába öltözött fák ágain vidáman röpködve, dalolnak-csattognak az ég madarai. Felnyílik a gazda ajtaja is, melyen mint a kalitkából szabadult rab-madár örömtől repdeső szívvel száll ki a gazda s ujult erővel kezd munkához. Ismét élvezi künn a nagy természetben az oly epedve óhajtott aranyszabadságol. Egy kis megjegyzés öregbetüs cikkünkre. Közöltük munkatársunk fenti öregbetüs cikkét. Mert szép cikk. Mert lelkes cikk, mert sok igazság is van benne. De egy percig sem szabad felejtenünk, hogy ma már a gazdáknak nem szabad a telet olyan rabságnak tekinteni, melyben csak a készt fogyasztják, hol csak az unalom üldözi lelkűket. Mezőgazdáinknak téli jövedelmet kell csinúlniok. Különben nyáron sem lesznek szabadok. Rabjai lesznek a mostoha idők viszontagságainak. A nehéz gazdasági viszonyoknak. Hazánkban az egyoldalú termelés sok, végtelen munka-erőt, tehát tőkét emészt fel. És ez sok esetben gazdasági válságunknak, de különösen a kis emberek elégedetlenségének forrása. Hogy a nép sorsával meg legyen elégedve, első sorban nem választói-jog kell neki, (majd ahhoz is hozzá jut ő aztán) hanem az, hogy a tétlenül,, ölbe rakott karoknak téli foglalkozást szerezzünk. Teremtsünk, ha kell. És olyan foglalkozást, olyan munkát, melynek eredménye, haszna is észlelhető. Az ezen irányú mozgalom megkezdődött. De fájdalom, hogy úgyszólván a kezdetek kezdeténél vagyunk. Ennek legfőbb oka, hogy még mindig rengeteg, házi-ipari cikk ömlik be hozzánk külföldről. A magyar házi-ipar és téli foglalkozás eredményezte munkát nem tudjuk kellőleg értékesíteni. Mert igaz való, hogy ha a falu népe pl. ha lát- va-látja, veszi észre, hogy téli foglalkozása jókora haszonnal jár: akkor ő maga, minden biztatás nélkül hozzá lát a téli munkához. Meg kell tehát az értékesítés kérdését oldani: akkor meg van oldva a téli foglalkozás kérdése is. Teremtsünk erre piacot: akkor lesz a gazda- házakban téli munka is. És ezek a gazdák lesznek, az igazi szabad gazdák. Mester. Papirmellény a hideg’ ellen. Tudvalevőleg már régóta foglalkoznak azzal az eszmével, hogy a nyári elviselhetetlen hőség ellen jó lenne papirosruhában járni. Az eszmét egy francia valósította meg és mivel célszerűnek bizonyult, utánzókra is akadt, Anglia tovább megy egy lépéssel és ha a párisiak a papirosból készült ruhát a hőség ellen használják, Crabbe londoni szabó ugyanazt a tél hidege ellen tartja célszerű védelmi eszköznek. Legutóbb ugyanis szabadalmat kért egy hideg ellen szolgáló papirosból készült mellényre, a mely olyan könnyű, hogy egy levélbori- tékban mint értéknélküli minta küldhető. A mellény az anyagára való tekintettel rendkívüli olcsó és valóban megfelel a célnak, mert a szövetmellény alá huzva, rendkívül meleget tart! Nem volna rossz néhány tucat papiros lajbit beszerezni. Amire az arató-munkásoknak nagyon vigyázniok kell... Olvassuk és halljuk, hogy az arató-munkások országosan szervezkednek. Mire ? Saját érdekeik biztosítására, védelmére, segedelmére. Ki fogja tagadni, hogy erre a munkásoknak joguk van. Hiszen a tömörülés, a szervezkedés, a szövetkezés idejét, korszakát éljük. Azt is tudjuk, hogy bizony némely vidéken, némely gazdákkal, vagy talán bérlőkkel szemben okuk is van arra a munkásoknak, hogy szervezkedjenek. Ezt is megengedjük. De mikor e szervezkedés munkája folyik, legyen szabad igen jó akarattal az arató-munkásoknak jókor, a maga idejében rövid velősen elsorolni azokat a főbenjáró szempontokat, mikre a munkásoknak, saját jól felfogott érdekükben is igen vigyázmok kell. 1. Vigyázzanak, hogy ismeretlen, egyenesen az izgatásból élő, a vidékekre ki-kiránduló (és a bajok
