Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-30 / 39. szám

314

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

tassauak. Amennyire csak lehetséges családunkban is igyekezzünk rendet tartani. Világért meg ne engedje az anya, hogy a beteg gyermek az egészségessel egy ágyban vagy nyugvóhelyen aludjék. Ha a gyermek szottyat, vagy lázas, azonnal orvosi segélyben kell részesíteni. Amint az orvos ur kijó' pl. a községbe, azonnal legyünk rajta, hogy az orvos azt a gyermeket megnézze. Ne halogassuk holnapra, mert minden nap élet vagy halál. Amennyire tehetségünkben áll meleg ruhába öltöztessük a gyermekeket. Egyszóval legyünk rajta, hogy gyermekeink hóhéra házunkat elkerülje. X

VASÁRNAP DÉLUTÁN

Szász népmesék.

Közli : Jakab Mikló*.

— Sehogy sem jó. —

Volt egyszer egy igen-igen ostoba ember. Ez az ember azt mondja a feleségének, hogy ő szeretne világot látni, adjon neki jó tanácsot, miképen induljon útnak. Az asszony azt felelte: hogy abból semmi sem lesz; már t. i. az utazásból. Az ember azonban, mivel nagyou ostoba volt, azt gondolta, hogy a felesége mondása olyan jelszó, melvlyel bekóborolhatja az egész világot.

A mint felesége a dolog után látott, kiosant a kapun s elindult világgá, mondogatva magában; abból semmi sem lesz. így ment, mendegélt, mig kiért a mezőre, hol épen a búzát vetették a gazdák.

— Abból semmi sem lesz, — szólt hozzájuk az ostoba. A földmivesek irtóztatóan megharagudtak érte, mert azt hitték, hogy őket csúfolja. Előkapták ostoraikat s úgy elnáspágolták szegényt, hogy a szava is elállott.

— Hát mit mondjak — uyögé jó idő múltán, ahogy lélekzethez jött.

— Én Istenem, növeld meg és szaporítsd meg — feleltek a földmivesek.

Ment, mendegélt tovább a mi emberünk és szakadatlan mondogatta magában:

— Én Istenem, növeld meg és szaporítsd meg.

Egyszer elérkezett egy csapat verekedő emberhez, itt is csak mondókáját folytatta. Ezek azt gondolták, hogy reájuk vonatkozik a mondás, nekiestek s istenesen elpáholták.

— Mit mondjak tehát — kérdezte az ember, amint felhagytak a veréssel.

— Mond inkább azt: En Istenem, válasz el, — felelték a civakodók.

Az ember szót fogadott nekik s a mint tovább ment, azt kezdette mondogatni magában:

— Én Istenem, válaszd el, én Istenem válaszd el.

Igv érkezett egy lakodalmas menethez. Mikor

a násznép meghallotta, mit beszél, azon hiszemben, hogy őket csúfolja, lekapták a tiz körméről s ugyancsak ellátták a baját.

— Azt mondják, hogy tessék? — kérdezte az ember, mikor békét hagytak neki.

— Mond inkább azt: Fordulj neki s csókold meg! — felelték a lakodalmasok.

Amint tovább ment, olyan embereket talált,, akik trágyát hánytak.

— Fordulj neki s csókold meg ! — mondá nekik.

Ezek erre iszonyú dühbe jöttek s jól elverték

ismét

— Mit mondjak ismét? — kérdé egészen kétségbe esve az ember.

— Mond azt te bolond: jaj milyen szagos, felelték neki.

Ezzel a jelszóval indult a mi emberünk most tovább s ment, mendegélt, mig egy mészárszékhez érkezett. A mészárosok épen egy frissen vágott marhát daraboltak fel, az emberek pedig a mészárszék előtt várták, hogy húst kaphassanak.

— Jaj, milyen szagos! — mondá neki az ostoba.

Amint ezt a mészárosok meghallották, kiszaladtak a székből s istenesen elverték érte.

— Mit mondjak? — kérdezte, amint ismét lélegzethez jutott.

— Mondd inkább, hogy vegyetek belőle, süssétek meg, főzzétek meg, mert igen jó.

Ezzel indult most tovább s buzgón mondogatta magában, nehogy elfeledje.

Alig haladt pár száz lépést, a sinlérekkel találkozott, akik elesett állatot vittek elásni.

— Vegyetek belőle, s süssétek meg, főzzétek meg, mert igen jó, — mondá nekik.

Azoknak sem kellett egyéb, jól elverték érte.

— Mit mondjak, hogy mindenkinek tetszedjék? — kérdé egészen elkényszeredve a sok verés miatt.

— Isten őrizzen mindenkit a szerencsétlenségtől! — felelték azok.

Ezzel a jelszóval azután szerencsésen bejárta a világot s végül haza érkezett. Felesége már egészen megfeledkezett volt róla s mikor e szavakkal beköszöntött:

— Isten őrizzen minden szerencsétlenségtől! — mindjárt seprüt ragadott s azzal űzte el, hogy menjen egyenesen a pokolba. Szegény embernek mit volt mit tenni, ismét nyakába vette a világot s meg sem állott a pokolig. Az ördögök megkönyörültek ostobaságán s felfogadták kályhafütőnek s még mai napig is ott van, szorgalmasan fűti a poklot, aki nem hiszi, menjen el s győződjék meg róla, hogy igaz.

Parcellázások jutányos és gyors keresztülvitele.

A „Kisbirtokosok Országos Földhiteintézete' üzletműködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kizír minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos muniadij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyös feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolitás olcsósága. 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók a parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárat. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesítés. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.