Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-26 / 34. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

273

értelmesebb osztály a telepítést megkezdte és a köznép meglátta a dús terméseredményt, maga is hozzálátott kopár területének beültetéséhez.

így van ez a mezei gazdálkodásnál is. Hiába beszél a pap, jegyző, vándortanár, nem hisz csak a saját szemének, de annak is csak odahaza.

Jellemző, hogy a Szövetségünk területét képező három vármegyében tudtommal — vagy a Szövetség tudomásával — se tejszövetkezet, se baromfitenyésztő vagy tojásértékesilő szövetkezet nem létezik ; pedig a tejszövetkezet az állattenyésztéssel, az állattenyésztés a trágyamennyiség fokozásával, a trágyázás pedig a terméshozam emelkedésével okoza- tilag összefügg. A termésmennyiség emelkedése pedig különösen a kisgazdánál bir fontossággal. Mert tegyük fel, hogy egy kisgazda ósdi rendszerű gazdálkodásával évenkint 40 m. m. különféle szemesterményt állít elő; ebből háztartásban évenkint elfogyaszt 30 m. mázsát, tehát eladhat 10-et. Már most, ha rendes trágyázás, helyes művelés és okszerű gazdálkodással évi termésmennyiségét 40 mázsáról csak 50 mázsára emelheti, az esetben ugyanazon életmód mellett az egész 10 m. m. terméstöbbletet értékesítheti, vagyis tulajdonképeni jövedelmét megkétszerezte.

Lehetetlen, hogy a gazdasági kultúra valamikor a mi falvainkban is elneterjedjen; de rendes körülmények között talán egypár évtizedre lesz szükség mig eljutnak oda, ahová egy kis jóakarattal néhány év alatt is eljuthatnánk. Hiszen kisgazdáink nagyrészénél szintén egypár évtizedre volt szükség ahoz is, hogy a faekét vasekével felcseréljék.

A szakszerű falusi kisgazdálkodás leggyorsabban volna meghonosítható ez esetben, ha a lakosság ennek előnyeit saját községében, saját határában és saját dűlőin szemlélhetné. Ez pedig úgy volna elérhető, ha a földmivelésügyi kormány egyéves tanfolyami »Gazdaképző iskolákat« állítana fel, hol fegyelemhez szokott szorgalmas, munkás és józan- életű kiszolgált altisztek teljes ellátás és bizonyos havi díjazás mellett az egyéves tanfolyamot elvégezvén, hitelszövetkezeti székhelyeken, a hitelszövetkezet igazgatóságának felügyelete és ellenőrzése mellett bér, fix, vagy felesrendszer szerint ezen képesített egyének egyike egy kisgazdaság kezelésével megbizatnék.

A gazdaképző iskolának az volna a hivatása, hogy gyakorlatilag képzett olyan kisgazdákat neveljen, kik némi elméleti ismereteket is szervezve az egész évet hasznos munkássággal töltsék el és ne csak dolgoztatni, de főképen dolgozni tudjanak és a szorosan vett mezei munkákon kívül az állattenyésztés. ^kertészet, szőlőművelés, méhészet és baromfitenyésztéshez is értsenek. Ezen iskolákat nem kellene nagy tantestülettel ellátni, hanem a vándor szaktanárokat ott csak a megfelelő időszakokban foglalkoztatni.

Ezen falusi kisgazdaságok vezetőit lehetne megbízni azzal is, hogy a használatára bocsátott és felügyelete alá helyezett vetőgépet, konkolyozót, kuko- ricamorzsolót, szecskavágót, mérleget stb. a szövetkezeti tagoknak csekély díjszabás mellett használatra átengedje. Valamint ezen rendszeresen kezelt kisgazdasággal lehetne megoldani a fajvetőmag kicserélése és felújításának kérdését is; mert ezen gazdaságon termelt faj vetőmagvakat lehetne vetőmagképen eladni a szövetkezet tagjainak. így ezen kisgazdaság nem csak mintául, az okszerű gazdálkodás megkedveltetőjéül volna felhasználható, de mint kísérleti telep és fajvetőmag előállító is nagy szolgálátot tehetne a mezőgazdasági kuliura előbb- vitelénél. Valkovics János.

Gróf Apponyi Albert a munkásai közt.

Apponyi Albert gróf gerendási gazdaságában augusztus 12-én aratóünnep volt, a melyen a földes ur is résztvett. A gazdaság aratóit, kik nagyobbrészt békéscsabai munkások, délután két órakor a csor- vási vasútállomáson az uradalmi megbízottak fogadták; onnan föllobogózott kocsikon a gazdaság nagy majorjába hajtattak, s ott az összes aratók mindenekelőtt hálaadó istentiszteletre gyűltek a földesur- ral és tisztikarral együtt. Majd a számtartói lakás közelében felállított sátorhoz vonultak, ahol Korossv János számtartó szép beszédben üdvözölte az aratókat és a miniszter-földesurat, a ki ezer gondja között időt szentelt arra, hogy szeretett munkásai között megjelenjék. A számtartó beszédére Apponyi Albert gróf a következőket mondta:

Kedves barátaim! Rendkívül nagy örömömre szolgál, hogy személyesen lehetek jelen az idei arató-ünnepen. Önök a haza szent jelvénye, lobogója alatt először is az Isten házába siettek, hogy hálát adjanak az idei bő termésért! Ez a tettük jellemzi az itt uralkodó jó szellemet. És ez igy van jól! Mert csak az lehet boldog, ki Istenét és hazáját szereti! Ki Istenét elhagyja, hazájától elpártol, az sem békét, sem nyugalmat és boldogságot nem élvezhet, az a balsorsban mindig elcsügged és teljesen vigasztalatlannak érzi magát. A Gondviselés nem engedte meg, hogy állandóan önök között lakjam, de azért, ha testben nem is vagyok jelen, szivemmel mindig önökkel érzek. Ennek az uradalomnak mindig, boldogult édesatyám alatt is az volt főtörekvése, magam is mindig kötelességemnek tartottam, hogy Isten minden áldását megosszam az én munkásaimmal. Ezután is az lesz a főtörekvésem, hogy az én munkásaim mindig boldogabbak és megelégedettebbek legyenek. Most pedig kívánom, éljünk békességben, barátságban és testvériségben. Mulassanak, egye- nek-igyanak, most én is önökkel akarok vigadni.

Lelkes éljenzés követte e szép szavakat, melynek csillapultával a munkások nevében Puskás János csapatgazda!] köszönte meg a jó földes- urnák, hogy ünnepüket megtisztelte jelenlétével. Húsz terített asztalnál gazdag lakomához láttak az aratók; húsz hófehérbe öltözött, nemzeti pántlikás leány szolgálta ki őket. Lakoma közben a gróf elhallgattatta néhány percre a zenészeket és szólásra emelkedett.

Ősi szokás szerint, áldomás közt, úgymond, felköszöntöm önöket, kedves barátaim! Köszöntőm pedig önökben a becsületes, hazafias munkásságot is. A becsületes munka gyümölcséből tartjuk fönn magunkat és családunkat, neveljük gyermekeinket és éltetjük hazánkat. Munkásem-