Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 34. szám
274 MAGYAR FÖLDMIVELŐ bér vagyok én is, kedves barátaim, teljes életemet munkában töltöttem, bár más eszközökkel dolgozom, mint önök. Az igaz, ha önök kezembe adják a kaszát, hogy csak kaszáljak vele a nap hevében, bizony én hamar kidőlnék, de ha önöknek kellene a székesfőváros nyári füledt levegőjében, négy fal közt, naponkint 10—12 órát betűk fölött görnyedni, bizony ott önök dőlnének ki. Igaz, ha azt a munkát, a mit önök végeznek, nem végezné el senki, hamar éhen halnánk, de ép oly igaz az is, ha a mi munkánkat abbanhagynánk, hamar rablók tanyájává lehetne a mi szép hazánk. Ez okból tudom én becsülni a munkát, és akarok minden becsületes munkásember javáért dolgozni. Meg lehetnek győződve, kedves barátaim, hogy én, úgy is mint polgár, úgy is mint szomszéd, úgy is mint földesur, úgy is mint a jelenlegi kormány tagja, minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy a becsületes munkás boldog és igazán megelégedett legyen! És ha a jelenlegi nemzeti kormánynak időt nyújtanak, oly alkotásokat teszünk a munkásság érdekeinek, mely egy pár év alatt meghozza a becsületes, hazafias munkás boldogságát és megelégedését! Erre a boldogságra ürítem poharamat, éltetve az én derék aratóimat! A földesur poharával körüljárta az összes asztalokat és koccintott mindenkivel. Lakoma végeztével a szabadban tánc következett. Apponyi Albert gróf még sokáig elbeszélgetett munkásaival. VASÁRNAP DÉLUTÁN Mikor először a fővárosba mentem. — A »Magyar Földmivelő« eredeti tárcája. — II. Tovább is van ez a história, miként (a mulkori írásomat végezvén) mondottam. Hát folytatom is. Említenem sem kell, hogy az én urambátyám — gyermek módjára várta a másnap reggelét. A szent István nap reggelét. Apám már jó előre mondotta, hogy hatalmas ágyulövések fogják felébreszteni a főváros lakosságát. — Régen nem hallottam ágyú szót. Hej pedig egykor, vele kőttünk, vele falatoztunk és nyugodtunk. Többször ismételte ezt a megjegyzést Dani bátyánk. Nyilvánvaló volt, hogy most már aztán igazán vágyódik az ágyú szó után. Hanem az öreget igen megtörte az utazás. Otthon úgy szokott aludni, mint a nyúl. Most aludt, mint egy öreg bunda. Mikor az ágyú szó hallatszott urambátyám úgy aludt még, mint az olyan mélyen alvók szoktak, kikre mondogatják: — Süthettek amellett akár ágyukat is. — Teringettét, nem gondoltam, hogy igy lehessen aludni Pest-Budán. Aztán fürgén felöltözött. Pedig nem kis alkal, matlansággal járt ez az öltözködés. Apám meghagyta, hogy észre se vegyük Dani bátyám uj módi öltözetét. Pedig ő csak csóválgatta a fejét és mormogta : — Ha most meg talál látni egy régi bajtárs — a föld alá bújok. . . . Ott állottunk a hatalmas folyam, a hömpölygő Duna partján. Ott meredt felénk szent Gellért hegye, ott állott Buda vára a királyi palotával. A hatalmas lánchídfőnél voltunk már, mikor uram bátyám nagyokat sóhajtva mondogatta: — Minden eszembe szökik, amit csak olvastam, hallottam. De most látok csak igazán. A hatalmas folyam, melyről azt Írja a költő hogy talán hazájának könnye: egészen lekötötte figyelmünket. Mekkora élet a megfékezett nagy folyam hátán. Hogy szaladnak rajta az apró kis csavargőzösök. Hogy vágnak rajta sebeket lassú méltósággal a nagyobb gőzösök. Nekem is eszembe jutott minden, amit csak jó és balsorssal telitett történelmünkből tanultam és hallottam. Ha szememet a kopasz fejű Gellért hegyre vetettem, lelkemben átéltem azt a jelenetet, mikor a pogányságért lázongó magyarok az ősz Gellért püspököt erről a hegyről levetették. Most már a hegyoldalon ott áll Gellért püspöknek, a kereszténységre térő magyarok apostolának, szent István fiának, Imre nevelő-tanitójának szép szobra. E szoborhoz hatalmas uj hid vezet. Mikor a hullámzó Dunán hajóztunk... bár nagy kánikula volt, azért mégis elképzeltem, mint állott a befagyott Duna jegén Szilágyi Mihály 40 ezer emberből álló serege. Mikor Mátyást, az igazságost, a magyart választották királynak, akinek uralkodásáról már akkor olvastam a krónikában emi- gyen: Néhai való jó Mátyás királ! Sok országokat te bírál, Nagy dicsérettel akoron valál, Ellenségednek ellene állál. Hatalmasságodat jelentéd, Bécsnek hogy városát te megvernéd Ékes sereged ott feletéd, Királyi széked benne helyeztetéd. Ha felnéztem a királyi várpalotára — azóta már tündérpalotává lett, amilyen csak kevés uralkodónak van — elgondoltam a tudós Mátyás király palotáját, világhírű könyvtárát, hol az okos, bölcs királyt annyi idegen tudós vette körül. Ahol a török követ is csak ámult-bámult, hogy fenakadt a nyelve és elnémult a beszéde. . . . De im már rálépünk a világhírű lánchidra is. Uram bátyám csak egyre a hídfőnél nyugvó óriakar fölvenni, forduljon bizalommal a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéhez Budapest, V., Géza-utca 2. sz. (saját ház.) Az intézet egyaránt ad nagy és kis jelzálogos kölcsönöket, főcélja azonban, hogy a közép- és kisbirtokosokon segítsen. Ezért kölcsönöket már 300 koronától kezdve ad. A ki súlyos kamatot fizet tartozása után, az intézet olcsó kölcsönével segíthet terhén. Az előző hitelezőket az intézet a kölcsönből fizeti ki s mérsékelt díjért minden, a kölcsön körüli teendőt ellát. Kölcsönök a földbirtok fele értékéig, 20,30,40, vagy 50 évi törlesztésre engedélyeztetnek. Ha az adós pontosan fizet, az intézet a kölcsönt föl nem mondhatja, az adós azonban tartozását akár egészben, akár részben bármikor minden dij nélkül visszafizetheti. Az intézet jelenleg 4%-os és 4l/j°/o-os jelzáloglevél-kölcsőnöket ad s a 47s0/0-os kölcsönök egyik módozatát minden levonás nélkül készpénzben fizeti ki. EWF~ Parcellázásoknál az intézet minden tekintetben segédkezik. A ki birtokára jelzálog-kölcsönt
