Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
MAGYAR FÖLÖM ÍVELŐ 267 — Nem baj, biztatta önmagát, minket is uram- bátvám. A tüszü majd elegyengeti — a bajt. Akkorára már a vonat kalauza is ott termett. Észrevette urambátyánk zavarát, neki is ment nyomban... — Uraságod törte ki. — Igen, én voltam bátor. — Kérem meg fogja fizetni. — Szivesen, de csak felél! — Már hogy tetszik ezt gondolni? — Hát ’iszen kérem, féljegyen utazom tán, vagy valami. A dolgot rendbe hoztuk. A baj azonban — becsületes magyar embernél — csüstül szokott jönni. Mikor a hatalmas nagy fővárosi állomásnál megáll vonatunk, és szállunk le, Danyi bácsinak nadrága érintkezésbe jő egy utazó rettenetesen megviselt páncélos, bőrös ládájával (magyarul koffer?) és oly folytonossági hiányokat kap, hogy azt nevetés nélkül kiállani lehetetlenség volt. — Tudtam az ebadtát, hogy csüstül jön a baj. Most már mehetek — Budavárába. Mi rettenetesen sajnáltuk, meg restellettük is a dolgot, de a nevetési görcsöktől szabadulni nem tudtunk. — Mondtam az asszonynak ugy-e, hogy pakoljon be még egyet. De a fehércseléd mindig okosabb akar lenni. Mi vén bolondok meg engedjük. De ne nevess kölyök, fordult nekem, hanem lökd rám a nagy köcét... •— Ebben a rettenetes kánikulában? Aztán odafordult apámhoz. — Még ma veszünk egy másikat, Hiszen Pest- Budán mindent lehet venni. — No, hogy magyar nadrágot lehet-e venni, kötve hiszem, — mondotta apám. nagy komolysággal. — Magyarország fővárosában ? — Itt bizony ! — Ugyan ne kötekedjetek már a bajba került becsületes magyar emberrel. Végre szállodába értünk. Alig fuj tűk ki magunkat, urambátyám azonnal előhozta — a nadrágügyet. A pincért faggatta, hogy hát hol lehetne szert tenni egy jó magyar nadrágra. Becsületesen megfizeti ám. A pincér vállát vonogatta. Ami bizony elég világosan jelezte, hogy hát annak mivolta kényes dolog, hol veszünk itt la — ilyen természetű magyar ancugot. Hogy rövid legyek és töviről-hegvire ne kelljen mindent elmondani, hát odatérek, mely szerint hosszas erőkifejtések után nem volt más mit tenni, mint panytallont hozatni és beletörődni, hogy ily alkalmatosságban fogunk bevonulni öreg Budavárába. Mikép történt ez és mi történt ezután, az még csak a valami. Azért tovább is van még ez a história, mondjam még? Gáspár deák. A husdrágaság okai. Egy ó-becsi mészáros a kö- következőket Írja a husdrágaság okairól: Tíz év óta az egész Bácskában és Torontálban felosztották a legelőt; any- nyira, hogy egy borjút sem lehet pénzért legeltetni, csak egy-két fejőstehenet. Tiz év előtt a legszegényebb parasztnak is volt 1—2 tehénkéje és 1—2 borjú, amit kiadott a legelőre, kevés pénzért fölnevelte és 2 év után már értékesíthette. A nagyobb gazdálkodó nevelhetett tetszése szerint akár százával is, de ez most mind megszűnt. Még a kocsiút mellett levő árkok az országúton is haszonbérbe vannak adva, legalább is 50 százalékkal csökkent a marhanevelés a járásfelosztás óta nemcsak nálunk, hanem egész Magyarországon. A vidéki mészárost házbéren, személyzet tartásán, nagy adón és 25 százalékos pótadón kívül terheli a vágó- hidpénz, az állatorvos dija. E mellett nem vághat akkor, amikor szüksége van húsra, hanem csak bizonyos megszabott időben. AMERIKA Egy milliomos Szent Péter előtt. Aminap meghalt Amerikában Sage Bussei 90 éves korában. Hagyatéka kitesz 12 millió dollárt. Életében azonban egyike volt a legfukarabb embereknek sőt uzsorásoknak a többi milliomosok jótékonysági lajstromában seholsem találkoznak az ő nevével. Pedig gyermeke s igy egyenes örököse nem volt, tehát két kézzel is adhatott volna azoknak, kik rászorultak. Az amerikaiak közt most ezt a legendát beszélik. Sage Russel meghalt, lelke átrepült a messzeségeken és megállt a menyország kapuja előtt, melynek útjában szent Péter már várta az érkezőt. Megállította, hogy mi járatban van s mit akar? A milliomos elmondta, hogy Ő Amerikából jön, ahol hosszú életén keresztül a pénzt gyűjtötte, de nem ölt, se nem gyilkolt és csak egyszer ült a vádlottak padján uzsora vétségért, de akkor sem Ítélték el. Nem érzi magát bűnösnek, kéri tehát a menyországba való bebocsátását. Az még nem elég — mondja szent Péter, — hogy nem érzed bűnösnek magad. Tettél-e jót embertársaiddal hosszú életeden keresztül, mert csak jótettekkel lehet bejutni a menyek országába. A milliomos megvakarta fejét és gondolkodni kezdett. Eszébe jutott, hogy egyszer valamikor a hatvanas években adott egy centet egy koldusnak. Egyébre nem emlékszel? — kérdi szent Péter. Sage hiába törte a fejét, semmi jótékony cselekedete sem jutott eszébe. Szent Péter előhivatta az egyik arkangyalt, a jótettekről vezetett könyvek vezetőjét és utasította, hogy vizsgálja át a könyveket, hátha valami jótétemény mégis csak Sage javára van elkönyvelve. Az egy centen kívül azonban semmi nyoma sem volt a jócselekedeteknek. Mikor szent Péter ennyire meggyőződött a milliomos fukarságáról, rászólt az arkangyalra : — Add vissza neki a centet, azután pédig hadd menjen a pokolba!! M. E. KIS GAZDA. Hogyan szedjük le a gyümölcsöt ? A gyümölcs jóságára és eltarthatóságára kiváló befolyással van a leszedési idő kellő megválasztása s ez okból a következő tapasztalatai adatokat közöljük.
