Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-19 / 33. szám
266 MAGYAR FÖLDMIVELŐ De azzal is marasztja az asszony a gazdaságot, ha őt magát otthon marasztja, szórakozásra, baráti összejövetelekre és jóizü mértékletes ital élvezésére. A családok összetartozandóságát az asszonyok tarthatják fenn — legjobban. A családi összejövetelek vagy otthon vagy az Olvasó-Gazdakörökben, elvonják a gazdát a korcsmától. Aki otthont tud teremteni az urának, az már nagyban hozzá járult ahhoz, hogy a keresmény otthon maradjon és gyarapodjék. Ennek a módját is tudni kell ám. Az asszonyok élete a háztartásban tehát nem csak az, hogy a napi gazdasszonyi teendőit elvégezze. Hanem az is, hogy valóságos lelke legyen a tűzhelynek. Lélek, mely éltet és gyarapit. Háziasszony. VASÁRNAP DÉLUTÁN Mikor először a fővárosba mentem. — A »Magyar Földmivelő* eredeti tárcája. — I. Tanuló, deák ember voltam én akkor. Most már deresedik a fejem, de azért olyan kedves emlékem az nekem, mikor én — a fővárosba mentem. Tanultam, sokat olvastam, hallottam én már Pestről-Budáról. No meg aztán a fényes, nagy várossá izmosodó Budapestről. Szent István napja közeledett. Istenben boldogult édesapám, aki sokszor volt ám hetekig a fővárosban, egy este azzal lepett meg: — No fiam, mert jó bizonyítványod volt, jösz velem szent Istvánra — Budapestre. Egyszerre felugrottam. Szememben, lelkemben boldogság villogott, megcsókoltam apám kezét, aztán átfutottam a szomszédba, a mi régi és közszeretetben álló Danyi bácsiékhoz... — Pestre megyek, Danyi bácsi. Apám visz. Szent István napján Budavárában leszek. Urambátvámnak meg nem kellett csak Budavárát emlegetni. Honvéd volt ő negyvennyolcban, tüzes, magyar honvéd és dicsősége teljes is volt volna, ha annak idejében ott van Budavárának bevételénél. A hősök közt, akik félvilágnak megmutatták, hogy hát voltaképpen ki hát a magyar ? Mondogatta is, hogy nem hal meg addig, mig Budavárát meg nem látja. Szinről-szinre, ott a tett helyen. De tudja a kő, ideje neki nem maradt semmire. Mindig dolga akadt, ha pedig nem akadt, hát keresett. Mikor meghallotta, hogy mi indulunk szent Istvánra, azonnal kalapját vette. — No asszon}’, én is megyek. Nem törsz több borsot az orrom alá. Igen, mert mikor urambátyám dicsekedett, hogy ő milyen hős honvéd vala, asszony felesége mindig odalökte neki: — Micsoda honvéd lehetett az, akit még Budára se mertek elvinni. Még ma se volt ott. Urambátyám ilyenkor prüszkölt nagyot, hatalmasat szívott pipájából. Most aztán eljött az idő, hogy visszaadja a tromfot. — Megyek — mondotta, a szomszéddal megyek. Este mindjárt nyélbe is ütötték a dolgot apámmal és kész volt a terv. Könnyebben is esett akkor az utazás. Féljegyet kaphattak a szent István napra utazók. Volt is ott öreg -Budavárában annyi ember, akár a tengeráradat. Úgy hömpölygőn az emberhullám, hogy elakadt a halandó lélekzete. Én nagyon örültem annak, hogy urambátyám is velünk jön. Szerettem az öreggel a tisztesség határai közt kötekedni. A jó lelkiismeretű, derült szivü. öregek nem haragszanak, ha a fiatalok évődnek, tehát foglalkoznak velük. Ott ültem estenként a szomszédban és elbeszéltük, kicövekeztük rendre, mi mindent fogunk látni, megnézni. Az öreg talán boldogabb volt, mint én és türelmetlenebbül várta a percet, mint jó magam, hogy indulhassunk. Hej pedig be’ nehezen indult. Asszony felesége már rá is unt a sok apró cseprő utasításokra, aminek a háznál történnie kell, mig ő oda leszen Pest-Budán. Mikor a titkos tüszüt, ahova pénzét rejtette urambátyám — felkötötte Dani bácsinak, rá is szólott, hogy hát inkább ő — Ügyeljen a zsebtolvajokra, mert a minap is olvasta — és igy tovább. * * * Utón vagyunk. Robog velünk a gőzmasina. Urambátyám már a harmadik állomásnál bontogatta szeredását, az ünneplőt, mert hát bizony az utón hamar megéhezik a becsületes magyar ember. Apám csak ijeszgette, hogy messze van ám még Pest, aztán mikor igazán kellene, üres leszen a szeredás. De mi ketten leszavaztuk apámuramat. Apám nem ellenkezett Hiszen volt minden bő- viben, amire persze sokszor hivatkozott is Danyi bácsi. Elérkeztünk végre a főváros határába. Már meredeztek a megszámlálhatlan gyárak kéményei, mikor urambátyám felugrott, neki sietvén a kupé ablakának. Felakarta rántani. Zsupsz, az ablak üvegtáblái csörömpölve hullottak alá. — No itt az első baklövés, szólott apám mosolyogva. Parcellázások jutányos és gyors keresztülvitele. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete“ üzletműködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kizár minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos munnadij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyös feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolítás olcsósága. 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók a parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárat. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesítés. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.
