Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-19 / 33. szám

Iparállam. A legutóbbi költségvetések tárgyalásánál Kossuth Ferenc ipart Ígért az államnak. Tehát, mintegy jelezte, hogy akkor boldogul ez az ország, ha iparállam lesz. Mi szeretnők legjobban, ha virágzó iparunk lenne és itt e honhazában minden ipartűző polgár tejben és vajban förödnék. De messze vagyunk még ettől. Sok-sok lépcsőn kell keresztül mennünk, mig fokozatosan odajuthatunk, hogy ez az ország iparállam is lehessen. Mert mit ér az ipar, ha nincs fogyasztó közönsége itt bent és kint egyaránt. Mire való igen a termelés, ha az iparcikkeknek nincs keletje, nincs vevője? Virágzó ipar tehát erős gazdasági alap nélkül el sem képzelhető. Mig az ország óriási tömege nem lehet jó fogyasztó, jó vevő — addig el sem képzelhető az iparállam. Elismerjük, hogy nekünk virágzó iparra van szükségünk, de ez a mezőgazdaságnak párhuzamos, sőt fokozatos kiépítése nélkül soha sem fog létesülhetni. Gyárakat lehet építeni, derüre-borura, a mező- gazdaság munkásait is oda lehet özönliteni azokba a gyárakba. Eleinte vidáman fognak füstölögni a gyárak kéményei. De csakhamar jönne a csalódás, a krach. A munkásokat ereszthetik szét a nagy világba. Példa rá Németország. Itt 1870 óta hirtelen iparállamot teremtettek. Ment is a dolog egy ideig, de Németország azóta is állandó válságba került, hogy alig tudja az elbirtelenkedő lépést helyre hozni. Ez az ország csak bírja, de mit fogunk mi tenni, ha felforgatnék az egyensúlyt a mezőgazdasági és ipari érdekek közt?

Apponyi a kormány feladatairól. Apponyi Albert gróf fogadta a bécsi »Zeit« egyik munkatársát, aki előtt a következő nyilatkozatot tette :

Szükséges lesz, hogy a kormány a parlamenti szünetet felhasználja arra is, hogy megállapítsa működése első hónapjának mérlegét. Én valószínűleg szeptember hó 10—12-én fogok megjelenni jászberényi választóim körében, hogy előttük a kormány álláspontját precizirozzam. Mivel a minisztérium, mint azt elégszer ismételni nem lehet, átmeneti kabinet, egy bizonyos előre megállapított ideig élhet csak s két évnél aligha állhat fenn. Az alkotmányos

viszonyok újból helyreállottak s ezzel az átmeneti kormány egyik fő feladata teljesítve van. Most még a másik fő feladat is el kell végezni t. i. megteremteni az általános választói jogot, ami szintén meg fog történni a jövő évben. A kormány nem engedi magát elsietett, hevenyészett munkára szorittalni, de viszont nem fogja huzni-halasztani a szükséges és elengedhetetlen választói reformot. Mihelyt azonban az uj választói törvény szentesítést nyer, az átmeneti kormány elvesztette létjogosultságát s egy uj érának kell kezdődnie.

Szomorúan érdekes dolog. A községi pótadók, városi és községi illetékek számára, kövérité- sére már csaknem lázasan keresik az adózható anyagokat. így például nálunk, Szatmáron, már az ásványvizekre is városi illetéket vetettek ki. Pedig oly rossz és kevés ivóvizünk van, hogy a 30 ezerre menő lakosság csak úgy nyög bele. Mindegy. A beteg is fizet minden palack ásványvízért 2 fillért. Ezzel szemben egy szomorúan érdekes dologról olvasunk. A nagyváradi törvényhatóság nemrég kimondta, hogy a pezsgöborra palackonként 50 fillér városi illetéket vet ki. A város ezáltal uj jövedelmi forráshoz akart jutni, mely a néposztályt távolról sem érintette volna annyira, mint a mulatozó gazdagokat. A belügyminiszter minap küldte le ezt a törvényhatósági határozatot, de nem hagyta jóvá, mert azt a pénzügy- miniszter véleménye alapján az 1890. évi VI. t.-c. rendelkezésével nem tartja összeegyeztelhetőnek. — A pénzügyminiszter urra szóljon rá legközelebb az országgyűlés, hogy az ilyen rendelkezést tüstént tegye jóvá, mert ez nyílt igazságtalanság.

Vissza — a hazába! Az újságok tele vannak a kivándorlással. Hónapról-hónapra pontos adatokat közölnek, hogy ebben és ebben a hónapban ennyien és ennyien vándoroltak ki. Elszorul az ember szive ezeknek a számoknak láttára. Mi azonban, valahányszor csak alkalmunk van reá, jelezzük azok számát is, akik bevallott csalódással, ütötten-kopottan, sokszor betegen, sorvasztó lázban visszajönnek az édes hazába. Most is Temesvárról jő a hir, hogy 100 mondd száznál több, évekkel ezelőtt kivándo-