Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-12 / 32. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 261 pihentetni azon pár hét alatt, a mig lábasjószágain­kat a tarlón járattuk. Azonban ezen eljárással, a mint mondani szok­ták, többet vesztett a gazda a réven, mint a meny­nyit nyert a vámon. Mert a különféle barmok által összetaposott tarlóföldbe nem hatolhatott be kellőleg a levegő, melegség és nedvesség. Ezeknek fogyatéka vagy hiányosságában földünk tetszhalottá vált, a helyett, hogy életműködését meg nem szakítva a talajrészecskéinek szétmállása folytatódott s ez által földünk termőképessége javult volna. így bizony, mert hát nem elég a földnek a pi­henés, hanem szükséges az is, hogy oly állapotba juttassuk, a mint mondani szokás beérhet (hasonlat­tal élve megkelhet mint a tészta) és ezáltal termő képesebbé válhat. Ilyen állapotban pedig megrög­zött talajunkat*) csak a kellő időben és módon vég­zett szántás-féle munka által juttathatjuk. Mai napság azonban, midőn a háromnyomásos gazdálkodás hátrányainak megszüntetéséhez a tör­vényhozás megadta a módot, az 1894. évi XII. tör­vénycikknek a mezőgazdaságról szóló bölcs intéz­kedéseivel, és ennek folyománya képen már sok helyen az ugar kényszer abba hagyásával hova-to- vább a szabad gazdálkodás kezd jobban elterjedni. Nem sokára csak ritka helyen lesz kénytelen a gazda a földjét megszorítással használni — s ily körülmények mellett nem is tudná a kis birtokos pántlika-szerű keskeny tarlóját külön haszonnal le­geltetni. — Tehát a tarlólegelő értéke sok helyen ma holnap számításba sem jöhetvén itt van ideje, hogy a sok tekintetben hasznos tarlószántásról ne idegenkedjen a kis gazda. Nem szabad idegenkedni a tarlószántástól, mert ez által nemcsak talajunk beérését és a mint már emlitém termőképesebbé tételét segítjük elő annak porhanyóssága és nedvessége megtartásával, hanem ezen felül hathatósan irtjuk a gyomokat is, egy fe­lől az eke által való, másfelől pedig az által, hogy ezeknek magvait a föld alá — akkor juttatjuk és csíráztatjuk ki, midőn aztán az újabb őszi-vagy ve­tő-szántáskor menthetetlen meg fognak semmisittetni. Elfognak továbbá pusztittatni a tarlószántás által igen sok kártékony tücsköt, bogarat, egérfészket és különféle rovartojás féléket is, melyek a gazdának kiszámithatlan károkat szoktak okozni, s melyeket olcsóbban és jobban, s igy célszerűbben más módon nem is tudunk irtani. Hogy azonban a tarlószántás könnyen menjen és meglegyen üdvös hatása ennek egyik feltétele, hogy ezt az aratás után mentői előbb és akkor vé­gezzük, midőn a talaj még nem száradt ki és nem lett kérgessé. Ekkor nemcsak félerővel végezhetünk jó és szép munkát, de a gyom és rovar irtás sikere is ekkor lesz szembetűnőbb. — További feltétel, hogy a tarlót csak sekélyen szántsuk le, mivel ilyen­kor a mély szántás haszonnal nem jár. Sőt inkább káros, mert a mélyre jutott tarló nem korhad el, a gyommagvak nem csíráznak ki, s igy nem is pusz­tulnak el. De nem lesz szántásunk kellőképpen por- hanyós, s e miatt a kellőnél jobban ki lesz téve a szeleknek és melegnek, mimiatt aztán a talaj beére­*) Talajnak neveztetik gazdai nyelven a termőföld. dés egyik legfőbb kelléke, a nedvesség nem fog a kívánt mértékben megmaradhatni. A kinek gyenge erőben van földje, az javítsa azt a tarlószántással, éppen úgy, miként az őszi szántás és ugarolással. A kine pedig jó erőben van talaja, az is hasznot cselekszik a gyomok és káros állatok irtásával. Ezen felül, ha kellő időben végezte a tarlószántást, vethet bele tatárkát, tarlórépát, eset­leg kölest, mustár- és csibehur-féle őszi legelőnek vagy zöld trágyául használható növényeket is, — de ezeknek vetési ideje késett és azért erről beszélni most már idejét múlta. A kisbirtokos gazda közönség igaereje arány­lag sokkal nagyobb, mint a nagybirtoksé és igy en­nél jobban is ráér az okszerű talaj művelésnek a tarlószántást illető szabályait megtartani, s ez által is oda hatni, hogy kevés földjéről ezentúl többet termelvén, képessé tegye magát úgy a hova-tovább szaporodó család fenntartási szükségleteknek, mint a folyton súlyosbodó közterheknek egyaránt megfe­lelhetni. Ne feledjük, hogy: »a hány szántás, annyi ál­dás !« Pethő György, urad. jószágigazgató. Ml ÚJSÁG? A rukkolás. Végre mégis csak eljött az idő, mikor az ifjúságnak — legalább egyelőre — meg kell válni a »cibil« élettől.,. Az az be kell rukkolni! Mert hát mint közönsége­sen tudva vagyon, a politikai élet, a hosszantartó ekszleksz belefirkált a hadkötelezettség idejébe is. Eddig október 1-én indult útnak a katonáknak bevált fiatalság. Most augusztus elsején volt a»rukkolás« országszerte. Volt nóta elég. Jókedv, itt-ott bizony egy kis eldu­hdjkodás. De olvastunk felemelő dolgokról is. Hogy az ifjú­ság igazán példaszerűen búcsúzott el falujától. Isteni liszteletet tartottak és annak megtörténte után kisérte a falu öregje, fehérnépsége, kicsinje nagyja a »fiukat« a község határából. A következő sorozás oki. 10-től nov. 15-ig leszen meg. — Aratóünnep Mailáth perbenyiki gróf birtokán. Mindsürübben érkeznek jelentések arató­ünnepekről, ami arról tesz tanúságot, hogy a, magyar nép még sem hagyja el szép hagyományait, legalább ott nem, ahol igazi magyar földesura van s békétlenitők nem jártak. Szép ünnepséget rendeztek a napokban Mailáth József gróf­nak ófehértói aratói. Az aratóünnep felvonulással kezdő­dött. A kastély előtt a menet megállt s egy egyszerű aratógazda kiválva a löbhi közül, keresetlen szavakkal kö­szönte meg a földesur jóságát, örvendve az aratás szeren­csés befejezésének s kívánta, hogy a feneálló jó viszony a földesur és munkásai között továbbra is megmaradjon. Erre a gróf gazdagon megvendégelte aratóit, akik a la­koma közben lelkesen éltették a grófi családot, majd meg­szólalt a muzsika s a fiatal párok táncra perdültek. A mu­latság késő estig tartott. így végződik az aratás az igazi magyar föidesuraknál. — Japániak Aradon. Érdekes vendégek ér­keztek Aradra. Tiz évvel ezelőtt ugyanis Kun Gyula és családja kivándorolt a Japánbirodalom Kobe városába, a hol nagyszabású japán export-üzletet alapítottak. Az ut nyolc hétig tartott, mely idóból hat hét, a tengeren telt el. A háború ideje alatt pangott minden üzlet s a kereskedők csak a háborúban hasznos és szükséges cikkek kereskedé­sével foglalkoztak. Kunék a háború ideje alatt nagyszabású szállításokkal foglalkoztak és a háború befejezése" után a japán kormány Kunék kiváló °".olgálatainak elismerése fe­jében kitüntetésben részesített,., őket. — Nagy tűz Szebenben. Szepes-Richnón volt, amely a község felét elpusztította. Egy gyermek benn is égett. Három év óta valóban iszonyú módon sújtja a

Next

/
Thumbnails
Contents