Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-28 / 4. szám

26

MAGYAR FÖLDM1VELŐ

munkás nép már lelkében hordozza annak reménységét, esélyeit.

Csudálkozunk-e rajta ? Csudálkozunk-e, ha azt a darab időt, mely a munkásnép egész évi életét, tőkéjét, kenyerét, tehát egész életét tartalmazza, jól akarja berendezni, felhasználni.

Az aratás Isten kezében van. Az áldás tőle függ. Ö adja az esőt, a napfényt, a zugó orkánt és az aszályt egyaránt ő küldi földeinkre. De az embernek is adott gondolkodó észt, munkaerőt, szorgalmat Szivébe oltotta a jogérzést, az emberszeretetet, a méltányosságot és testvéri érzést Azért mondja a közszólás: Segíts magadon, akkor az Isten is megsegít.

Ahhoz peddig, hogy ez a magukon való segités okos módon történjék, szükséges, hogy emberséges érzés és belátás vezessen bennünket. Mert a tapasztalat, a keserű csalódások egész sorozata megmutatta, hogy ha minket a vak szenvedelem, gyűlölet, félreértés, kapzsiság vezet a magunkon való segítésben: éppen ellenkezőjét érjük el annak, amire törekszünk. A boldogulhatásra.

Soha nagyobb szükség nem volt arra, hogy a földműves nép 'ól meggondolja a maga lépését, mint mostanában.

Egy bizonyos ugyanis. Hogy az egész gazdavilág egymagára van hagyatva. A magyar földnek sok az ellensége, a magyar gazdának, munkásnak egyaránt sok bajjal kell küzdenie.

Erőt, türelmet, kitartást kíván ezen küzdelem is. Elégnek is elég, még nagyon is.

Ha már most e közös bajok tetejébe jön még az a veszedelmes békétlenség is, mely magában a gazdavilágban üt ki; tudniillik, hogy a gazdák és munkások nem tudnak egyezségre lépni ? No akkor egy bizonyos, mint a halál. Hogy abból a harcból keserves nyomorúság fog borulni mind a két harcoló félre.

Gazdákra és munkásokra egyformán.

Jól, de nagyon jól meg kell tehát gondolni a gazdavilág minden rétegének, hogy a jövő aratáskor a békés megegyezés egyenlő a gazdavilág életével.

Az arató munkás kérje a tisztességes, méltányos bért. Ehhez joga van. De ne tegyen úgy, mint egy munkás maga bevallotta. Ami igértetett — mondja ez a munkás embert, mi lelkiismeretben mindnyájan méltányosnak, emberségesnek, elégnek tartottuk. Egymás közt ez be is vallottuk. De izgatóan

biztattak, hogy még többet kaphatunk, csak sztrájkoljunk. És belementünk. A sztrájkkal pedig belementünk a nyomorúságba. Mert munka nélkül maradtunk.

Ennek a munkásnak vallomása nagyjában vallomása az összes magyar arató-mun- kásnépnek.

Be lehet ugyanis bizonyítani, hogy ott ahol egyszer arató-sztrájk volt, ott nincs többé kedvük a munkásoknak a sztrájkra. Hanem minden évben uj területen, uj vármegyében üt ki.

Jele, hogy mindig ott ugratják bele az arató-népet a sztrájkba, ahol lelkiismeretben ugyan méltányosnak, emberségesnek tartják a munkások az arató bért, de leveszik lábukról őket, még pedig azon izgató biztatással, hogy a sztrájk még többet hoz.

Hát mi amondók vagyunk, hogy a békés, emberséges megegyezés mindig biztosabb, mint a sztrájkolás esélye. Ezt a jövő aratásra jól jegyezzék meg a gazdák és munkások egyaránt.

Hogyan pusztul a magyar kisgazda?

Ezer módon. Ezer és egy utón. Ezek közül nem, utolsó és nem is sikertelen pusztító szer: a sok rossz, jobra-balra csavarható törvény. De különösen a végrehajtási törvény. Még tovább megyünk. Ehhez a törvényhez illő prókátorok, ügyvédek.

Uramfia! Hány kisgazdának tekerte ki a nyakát ez a' törvény. Olyan kis gazdáknak, kiket jó lélekkel, méltányos, igazságos törvénnyel lábra lehetett volna állítani. Hány ősi fészekből űzte ki a lel- ketlenség a magyar gazdát és kergette a tengeren túlra.

Valóban elmondhatjuk, hogy a magyar gazdavilágnak igazi rákfenéje ez a végrehajtási törvény.

Avagy felebaráti szereteten alapuló, a magyarság ereje, itt maradása érdekében való az a törvény, mely pár koronás nyomorult tartozásairt lehetővé teszi, hogy a szegény gazda embernek egész vagyonát lefoglalják és igy egy életet tönkre tegyenek ?

Többször irtunk mi már arról, hogy nemcsak azért veszedelmes a magyar népre ez a törvén}',, mert méltánytalan, mert nem emberszereteten alapul. De azért is, és éppen azért kétszeresen rosszá válik a törvény, mert a prókátorok szaporodnak. Annyin vannak már, hogy valóságos kenyérharcot visznek. Ilyen körülmények közt természetesen gyomként akadnak lelkiismeretlen prókátorok. Ezek a törvény hiányait minden lelkiismeret furdalás nélkül kiaknázzák.

Tapasztaljuk például, hogy akadnak ügyvédek, kik a végrehajtás útját nyújtják a végtelenségig menő repetálásokkal, ismétlésekkel. Persze igy a szegény adós ember tartozása a végrehajtási költ-