Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
magyar földmi velő 241 is lehet. Nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy ha a hiányos szerződés alapján a munkás védelmet keres, hogy akkor megkapja-e az elégtételt, igen vagy nem? Ez a kérdés. Hogyha pedig én hozzám fordulna ilyen ügyben, akkor minden munkás a maga jogos ügyében támogatásra számíthat. (Általános helyeslés.) Felhozatott, t. Ház, a cselédpénztárak kérdése is. Erre nézve jelentem a t. Háznak, hogy a munkás és cselédpénztár reformja és fejlesztése tekintetében törvényhozási előterjesztést szándékozom tenni. (Általános élénk helyeslés.) És ezeket nem ígértem az aratás előtt, mert úgy fogtam fel a magyar állam tekintélyét és méltóságát, hogy a magyar állam presszió alatt semmiféle Ígéreteket nem tehet. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Hanem most, amikor t. barátom a belügyminiszter ur szives közreműködésével sikerült az aratás lefolyását biztosítani, most igenis kijelentem, miszerint a munkásnép érdekében folyton és folyton továbbmenő intézkedéseket szándékozom tenni. (Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) Szándékozom egy törvényjavaslattal jönni, t. képviseiőház, amely lehetővé tegye városoknak és nagyobb községeknek, hogy olcsóbb. egészséges munkáslakásokat nagyobb számban építhessenek. (Általános helyeslés.) Szándékozom egy törvényjavaslattal jönni, amely a telepítés kérdését megoldja, de a mellett foglalkozik a parcellázás kérdésével is. (Helyeslés.) És pedig úgy, hogy a munkások is szerezhessenek megfelelő módozatok mellett kis telepeket. (Általános helyeslés.) Ami a parcellázás kérdését illeti, ez egyike a legnehezebb kérdéseknek. Nagy tévedés azt hinni, .hogy minden parcellázás önmagában jogosult és helyes. A parcellázás csak akkor jogosult és helyes, ha megvannak a megfelelő előfeltételek. Régi közmondás, hogy az egyik magyar ember tönkre megy a pazarlásban és a másik magyar ember tönkre megy az akvizícióban. Minden vagyon nélkül belemenni a parcellázásokba, nagyon elhibázott eljárásnak tartom. Másfelől az sem egészséges állapot, hogy pl. legyenek az országban, különösen az Alföldön egész falvak, nagyközségek, amelyeknek egy talpalatnyi saját területük sincs. A magam részéről a jogos parcellázásokat elősegítem. (Helyeslés.) Nem akarok számokat, nem akarok neveket említeni, de nem egy községben segítettem úgy, hogy minden közvetítés nélkül keresztülvihette a parcellázást. (Helyeslés.) Általában az a nézetem, hogy ha törvényt alkotunk, olyat kell alkotni, a mely lehetővé teszi az egészséges parcellázást, de elvágja azokat a kinövéseket, amelyek a parcellázásnál sok helyütt tapasztalhatók. (Helyeslés.) Lehetőleg olyan törvényt kell alkotni, hogy ezen parcellázások pénzügyi keresztülvitele tétessék le oly pénzintézet kezébe, amely a szövetkezeti alapon áll s nem számit nyereségre. A mi népünk megérdemli, hogy ne nyerjenek rajta 50 és 100 százalékot. (Igaz! ügy van!) T. Ház! Körülbelül ezek azok, amiket ezúttal elmondani kívántam. Legyen meggyőződve a t. Ház, hogy ha valaki melegen érez a szegény nép sorsa iránt, úgy az én vagyok. Köteles vagyok egyenlő hűséggel szolgálni a magyar mezőgazdaság minden tagozatát, de ha szabad megkülönböztetést tennem, úgy első helyre mégis a szegény ember dolgát teszem. (Helyeslés.) Teszem ezt nemcsak emberszere- tetből, bár azt tartom, hogy ha egy nemzet megérti a modern kor jelszavát, akkor az a nemzet az állam minden intézményébe kivétel nélkül bele kell, hogy vigye az emberszeretet (Helyeslés), hanem teszem azért, mert nézetem szerint az államok fennmaradásának és az államok fejlődésének legbiztosabb alapját nem a tételes törvények, hanem a millióknak megelégedése adja. (Élénk helyeslés.) Ha a t. Ház is igy fogja fel a kérdést, akkor kérem, méltóztassék költségvetésemet elfogadni. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A Ház a tételt elfogadja, a benyújtott határozati javaslatokat pedig elveti. Hivatásszerűen .... A budapesti korcsmárosok kongresszusra, nagygyűlésre hívják össze szeptember elején az ország összes — korcs marosait. No hát mi van ebben ? Jól teszik. A korcsmárosság Magyarországon elvégre nem is az utolsó mesterség. Nem is a legsoványabb, jövedelmezőtlenebb mesterség. Hát ’iszen, meg kell adni a módját, hogy még — olyanabb legyen. Ehhez, már t. i. a nagygyűlés megtartásához senki emberfiának nem lehet tehát szava. De mikor a korcsmáros urak körmeiket a határon túl is ki akarják nyújtani, no akkor már csak meg kell mondani, hogy hohó — lassabban a testtel. A sok pont között, melyről a korcsmáros urak tárgyalni fognak van több is, de különösen kettő, melyhez kemény szó fér ám. Az első, hogy ne adassák többé fűszeresnek, szatócsnak, fogyasztási szövetkezetnek engedély bor és sör mérésre. A másik, hogy csak azok kapjanak italmérésre engedélyt, akik — ezzel az italméréssel hivatásszerűen foglalkoznak. Édes jó Istenünk, be sok ezer hivatásos korcsmáros is van ebben a szép hazában, Magyarország- kan. Utón, útfélen. Szegleteken, országutakon, minden fordulásnál. Ezek mind hivatásszerüleg teszik tönkre a magyar népet. És még mennyi lesz! Uramfia. Hiszen, ha egy leendő polgártárs ide beteszi a lábát, ami határaink közé, a mi falvainkba, az már bizonyos, hogy jelölt a hivatásszerű korcsmárosságra. Vagy kit nevezzünk hát hivatásszerű korcsmá- rosnak ? A fogyasztási egyesületek nem azok. Tehát azoknak ne is adassék többé engedély. Menjen a magyar nép a maga egészében a hivatásszerű korcsmákba. Ott hitelesen, törvényesen ihat, hitelezhet. Oda viheti terményeit, oda viheti zálogtárgyait. Mert ez hivatásszerű intézmény. Sok a jóból. Merészség — a kívánságból. No majd elválik, mi leszen hát a hivatásos — engedélyezésekből.
