Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-29 / 30. szám
Hétről-hétre. A képviselőház, mire e sorok megjelennek, befejezte a költségvetések tárgyalását. Gyorsan ment, mert az idő már csak csínján adta. A nemzetiségi képviselőkön kívül alig szólalt fel valaki a költség- vetési vitákon. Hanyag honatyák. A képviselőházban a költségvetés tárgyalásakor alig-alig volt jelen 40—50 honatya. Kegyelmes, méltóságos és nagyságos honatyák ez nem járja. A honatyának példát kell adni a kötelességek teljesítésében. Aratás van? Tetszett volna a tisztelt honatyáknak minden eshetőséggel számolni. Tisztes fizetése van a magyar képviselőnek, azért tisztes módon kell honatyai méltóságát is betölteni. Úgy bizony ! Képviselőházi szünet. A képviselőház letárgyalván a költségvetéseket: szünetelni fog. És pedig körülbelül október közepéig. Ezen hosszabb szünidő alatt a miniszterek fontos törvényjavaslatok előkészítését végzik. Köztük a munkás biztosításról, a munkás lakásokról és egyéb más intézményekről. Ezen törvényjavaslatok aztán októberben a ház elé kerülnek. Igaz, hogy ekkor még a cséplés javában tart, de reméleni kell, hogy a honatyák teljes számban lesznek jelen a képviselőházban, Oroszország napról-napra. Sötét sejtelmeket kelthet a nemzetekben. Azok az események, melyek ott történnek, könnyen megrázkódtathatják egész Európát, de különösen minket, kik legközelebb vagyunk a szerencsétlen országhoz. Könnyen fergeteg közeledhetik, mely ellen jó lesz korán villámhárítóról gondoskodni. Szerbia nem enged. A szerb kormány nem enged a vámháboruban. Sőt kacérkodva ereszti világgá, hogy ha azt hiszi a mi külügyi minisztériumunk, hogy Szerbiát — mert ez kis állam — legyőzi: nagyon csalódik. A szerb kormány számítva az ellenzék támogatására, nem enged. Meddig? Azt meglátjuk. A földművelési tárca költségvetésénél Darányi miniszter egy interpellációra válaszolván, nagy fontosságú kijelentéseket tett. Röviden s velősen a következőkben adjuk: Nagyon szomorúnak tartja az aratási szerződések megszegését. Az izgatások eredménye nem annyira a birtokost — mert azok úgy ahogy segítenek magukon — de szomorú a munkásokra nézve. És például — igy szól a miniszter — saját gazdaságomban mindig helyi munkást akarok alkalmazni. Nagy szó ez, ha a munkás, a kinek családja és gyermekei vannak, otthon keresheti kenyerét. De sokszor mi történik. Izgatás folytán ha az utolsó pillanatban teszik le a munkások a kaszát, szegik meg a szerződést — a birtokos többé abból a községből aratót nem fog alkalmazni. Vagy más oldalról, a birtokosok nagy mennyiségben szereznek aratógépeket. Ott leszünk nem sokára, mint Amerikában. A hol már a munkás kéznek kevés dolga akad. ( Hellebronth képviselő közbeszól : Az izgatásoknak ez lesz a vége.) Az aratási 1898. II. törvénycikket megváltoztatni nem szabad, de gondunk lesz reá, hogy a munkások érdekében és a zavargások elkerülése szempontjából nevezett törvényt kiegészíteni, újabb javaslattal pótolni fogja a törvényhozás. Hogy vagyunk az úgynevezett parcellázással? Minden becsületesen gondolkodó magyar ember azt óhajtja, hogy az úgynevezett parcellázással a mi népünket boldogítani és jogos óhajukat kielégíteni törekedjünk. Igenis, juttassuk a népet földhöz, igazságos és méltányos módon. De ne merje senki ezt a népboldogitást ürügyül, cudar eszközül felhasználni arra, hogy önmagának hihetetlen hasznot csináljon. Ám — fájdalom — szomorúan tapasztaljuk, hogy a parcellázás rohamosan kezd rossz irányba fejlődni, sőt nemsokára csúf kufársággá, üzletté fog fajulni.
