Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-08 / 27. szám
216 MAGYAR FÖLDMIYELŐ adatok arcukba szöktetik a vért annak beismerésében, hogy gyávák, tehetetlenek vagyunk. Mi nem kívánjuk, hogy Magyarország kínai falakkal legyen körülvéve. És azt akarjuk, hogy innen se be, se ki. De igenis ezek a számok végre ébresszék fel a magyart arra, hogy ha boldogulni akar, fogjon a munkához és dolgozzék. És ne alapítsanak e hazában gombamódra bankokat, hitelintézeteket. Ne hagyják megpenészedni a tőkéket. Legyenek élelmesek és nyersterményeinket dolgozzák itt fel. Akkor nem csak a tőkepénzes osztály — de a magyar munkás nép is boldogulni fog. Emberé a munka!... (sz.) Javában aratnak, csépelnek széles Magyarországon. Folyik a fáradságos nagy munka mindenfelé szakadatlanul. A nagy munka zajába belevegyül sok százezer magyar munkás vegyes érzelmű, gondterhes sóhajtása: — Emberé a munka!... Aztán tovább folyik a munka. Vágják, kötik, hordják, csépelik a magyar föld termette arany búzát. Mindenütt emberi erőre van szükség. Egyedül csak a cséplőgép dolgát nem végzik emberi kezek. A gépnek egyhangú, megszokott morgása tulzúgja az emberi hangokat, és mintha komoly, méltóságteljesen helyben hagyná az emberi szivek, suttogó ajkak panaszát; mintha hajnalhasadtától késő estig, nap-nap után megismételve, szakadatlanul búgná a dolgozó munkások fülébe: — Úgy van. Emberé a munka! Már a régi időben, világ teremtése után, amikor az első emberpár felett elhangzott az Ur eme szózata: »Fáradságos munkával, arcod verejtékével egyed a te kenyeredet, mig porrá nem lészesz: mert tudd meg, hogy por vagy, s porrá kell lenned,« — már akkor kezdődött a munka ideje az emberek, a késő unokák számára is. E perctől kezdve folytonosan dolgozik az ember. Nappalt éjszakát tölt izzadva, munkája mellett; testben, lélekben elfárad ugyan, de munkáját soha nem végezheti el, mert a munka sohasem fogy el, hanem igenis elfogy az ember élete. A munka örökségképen száll időről-időre apáról fiúra. Azonban bármennyire is örökség a munka, azért korunkban igen sok ember nemcsak a nagy munka idejében, hanem máskor is, mindenkor nagyon szívesen felcserélné munkaszerszámát a nyugalom párnájával, melyen — úgy gondolja — gyöngy életet élhetne. Pedig csalódik. Mert hiszen a munka úgyszólván minden ember testébe-lelkébe mintegy beleoltódik már születésekor. Mikor a gyermek eszmélni kezd, látja dolgozni, munkálkodni atyját, anyját. Később ő is kezd tenni-venni. Szóval munkával s példával nő fel a gyermek. Nem hiába van tehát benne a levegőbe: — Emberé a munka! Hogy egyik embernek kevesebbet kell dolgoznia, mint a másiknak, annak különböző okai vannak. A munkakör ezerféle ágazatai szerint sorozhatjuk, mérlegelhetjük a munkásságot. Leginkább azokat az embereket emeli a látszat a dologtalanság vádpadjára, akik a nyilvános élettől elzárkózva, szellemi, észbeli munkát végeznek, nagyon természetesen nemcsak önmaguk, hanem az egész emberiség javára. De hát azt mindenki tudja, hogy ez a legnehezebb, legfárasztóbb munka. A szellemi, vagy észbeli munka igen hamar testben lélekben kifárasztja az embert. Példák, szomorú esetek bizonyítják, hogy sok tudós, aki éjjeken át virrasztott könyvei között, egész fiatalon, vagy élete delén dőlt a sírba. Sok palotában, ahol fény, pompa s kényelem honol, melyről azt hiszi sok ember, hogy ott az ígért földi menyország, az igazi boldogság, mert ott nem dolgoznak, nem munkálkodnak soha, van pénz bőven stb.: bizony nem úgy van az. A gazdag család sok esetben irigyli az egyszerű munkás, földmi- ves ember sorsát, mert érzi, tudja, látja, hogy az nálánál boldogabb, nyugodtabb élet él. Mert tudja, érzi* hogy a gazdagság, fény, pompa nem adhatja meg a teljes boldogságot, nem fűszerezheti meg élete napjait. Egyedül a munka, a kötelesség hív teljesítése fűszerezheti meg az életet s vezetheti a sorsával megelégedett embert minden pénz, vagyon, kincs és pompa sokasága nélkül is a boldogság útjára. Arra az útra, melyre oly nehéz reátalálni az ember mohó anyagiak után való kapkodása miatt. A szorgalmas* munkaszerető ember büszkén, nyugodt lelkiismerettel mondhatja el az élet végén: »nem éltem hiába.* Nincsen semmi oka tehát a zúgolódásra az: egyszerű földmives, vág)' kézműves embernek azért, mert ő egész testi erejét alkalmazza a munkára. Mert ha egész nap elfárad is teste a nehéz munkában, este nyugalomra tér s háborítatlanul, gond nélkül pihenteti ki fáradt testét s másnap ujult erővel foghat ismét a munkához. De nincsen aggodalomra sem oka a munkás magyar népnek, mert szorgalmas, takarékos munkája mindenkor meghozza a kívánt gyümölcsöt. Hozza is meg! A nagy munka, az idei aratás is meghozta az óhajtva várt gyümölcsöt. Közepes aratás van. A kenyér, a nélkülözhetetlen mindennapi megadatott. Mikor a forró nap hevében izzadva aratja, csépeli a mindennapi kenyeret a magyar nép s ajkára veszi a munka s nehéz megélhetés vegyes érzelmű, nagyon fontos kérdését, ne feledje el, vésse be kitörülhetet- lenül szivébe-lelkébe, hogy: — Emberé a munka!... Istené az áldás!... A legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisítatlan Jó italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesiteni, a mozgalom kezde- ---------------------------------- ményezői forduljanak útbaigazításért a ---------------------------------„H ANGYA“, a magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ...........- ■■■ ■ . BUDAPEST. =============== (K ötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek.)
