Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-08 / 27. szám

Miért nem boldogul a magyar?

Erre a kérdésre bizonyosan azt mondja az olvasó:

— Oh. nem lehet azt egy lélegzetre kimondani. Köteteket lehetne arról Írni.

Hát igaz. Most azonban mi megpróbáljuk ennek a kötetnek egy lapján kicövekelni azt az igazán tüskés területet, mely a magyar boldogulásának egyik akadálya. Még pedig nagy, szomorúan tanulságos akadálya.

Nem rég jelent meg ugyanis Magyar- ország külkereskedelmi forgalmáról szóló statisztikai adatoknak az 1906. év első két hónapjáról szóló füzete. Az az, hogy jobban megértsük, a kormányzat e füzetben arról számol be, hogy mi nyers termékeket visznek ki tőlünk az osztrák sógorok és hogyan hozzák azokat feldolgozva hozzánk vissza, hogy aztán a magyar ember drága pénzen vissza, illetőleg megvegye Hogy hány millió és millió korona vándorol át a szomszédba, mely millióknak pedig itt kellene maradni — a mi boldogitásunkra.

Ámde, ne magyarázgassiink sokat, hanem beszéltessük azokat a némának látszó számokat. x\zokat a számokat, melyek már nem kiabálnak, de ordítanak felénk:

— Tehetetlenek, gyávák vagytok ti magvarok és nem láttok az orrotokon túl.

Hogy vagyunk például a gyapjúval ? Hát úgy vagyunk jó magyarom, hogy mi eladjuk az osztrák sógornak a gyapjút jó olcsón. Aztán ő csinál belőle szövetet. A gyárak, vigécek gondoskodnak aztán arról, hogy özönével visszakerüljön ide hozzánk. Mi meg fizetünk érte, mint katonatiszt.

Bizonyítsunk ? No hát itt vannak a hiteles számadatok. A folyó esztendőnek első két hónapjában kivitt Magyarország Asztriába 1.718.010 korona értékű nyers gyapjút; behozott 294.172 korona értéküt, tehát a kivitel többlete 1,423.038 korona. Gyapjúszövetet pedig kivitt 832 ezer 815 korona értéküt, behozott 12 millió 817.840 korona értéküt. vagyis a behozatal többlete 11,179.025 korona. Vagyis kivittünk másfélmillió korona értékű nyers gyapjút, azt Ausztriában földolgozták gyapjúszövetté, úgy behozták ide újra, s mi akkor már fizettünk a mi földolgozott gyapjúnkért tizenkét milliót, tehát kapott tőlünk az osztrák munkás, gyáros, kereskedő két hónap alatt mintegy tiz millió koronát olyan munkáért, amit itthon is el leheteti volna végezni, s akkor magyar munkásnak, gyárosnak, kereskedőnek jutott volna ez a temérdek pénz.

Hál a kender mit beszél ? Olvassuk csak!

így vagyunk a kenderrel is. Nyers kenderből' kiviteli többletünk 169.480 korona, kenderszövetből behozatali többletünk 3,832.149 korona. Vagyis megtermeljük a kendert, de azon nyersen eladjuk az osztráknak, s ami kenderszövetre van szükségünk, azt már tőle vesszük. Mintha a búzámat eladnám másnak aratás után s aztán tőle venném a kenyeret, amit az én búzámból sütött.

A sertéskivitellel sem vagyunk különben. Hízott sertésből kivittünk Ausztriába 8,651.406 korona értékűt, ellenben sonkából kivitelünk csak 18 ezer 430 korona, behozatalunk pedig 469.260 korona, vagyis behozatali többletünk 450.830 korona. Hát már mégis csak nagy élhetetlenség, hogy mikor annyi temérdek sertésünk van, akkor az osztrákoktól vesszük a sonkát.

No de most jön — a java. A nagy pipáju magyar még a pipájához való pipaszárakat sem tudja a maga emberségéből megcsinálni. Hogy hogy ? Halljad magyarom. Százkétezer 500 korona értékű pipaszárat hozunk be két hónap alatt az osztrák sógoroktól.

Nyakkendőt 306 ezer 600; gallért 331 ezer 200 korona értéküt rendeltünk Ausztriából.

És igy megy ez rendre-sorra. Kinos érzés fogja el valóban az ember lelkét, mikor e szám