Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
208 MAGYAR FÖLDM1YELŐ Mindig jobban dűl a szép kalász, s g3Tül a marok, hosszabb a sor. Mintegy buzditóul ismét dal zendül: »Leány, legény hadd izzadjon, A buzaszál hadd ropogjon. Sarló alá meg van dőlve, Piroslik a szem belőle. Édes hazánk, boldog ország; A jó Isten be jó hozzánk. Amit szemünk, szivünk kivan, Bőven terem halmán, síkján.« A milyen nagy, fáradságos az aratás munkája, épp olyan szép, felemelő kép is. A határban mindenfelé örvendezve munkálkodnak. Gazdát és munkást egyaránt azon felemelő, boldogitó tudat serkent a munkára, hogy ők a mindennapi kenyér megszerzésének áldásos munkáját végzik. Azért dolgoznak izzadva kora reggeltől késő estig, hogy a kész áldást, a kenyeret biztosítsák nemcsak a saját részükre, hanem mások és általánosságban szólva, minden ember részére is. Méltán mondjuk tehát, — mert tudjuk, érezzük, — hogy: Nincs boldogabb az aratónál sorsál más nem élvezi... Az ékesebb emberek gyakran elbeszélik, hogyan ment dolga régen a mezei munkásnak, az aratónak. Mikor az aratás végeztével ünnepélyeket rendeztek. Künn a mezőn sült a hízott ökör egészben, s csapra volt ütve eg)r-két akós borral telt hordó az aratást bevégző munkások számára. Letelepedtek mindnyájan gazda és aratók a zöld fűbe s kellemesen, vidáman, jó étvágygyal fogyasztották el a vacsorát. Jó borral öntözgették a szépen sült, Ízletes ökörpecsenyét. Későbben a fiatalok talpra ugrottak s olyan táncolást vittek véghez, minha az öreg földet kiakarták volna rúgni maguk alól... De mikor a pirkadó hajnal köszöntötte őket, s friss levegője megsimogatta arcukat : ismét munkához fogtak. Dolgoztak szorgalmasan tovább a mindennapi kenyérért. Hej, be szép idők lehettek ezek. Akkor boldog volt a magyar, mert nem ismerte az elégedetlenséget. A régi idők elmúltak. Az aratás nem múlt el. Uj emberek aratnak a magyar földön. Mikor az érett buzakalász zizegve hull le a sarló előtt, ne feledje el a magyarnép, hogy nemcsak magáért, hanem minden emberért, ő végzi a legnehezebb, legnagyobb munkát. Ő araija a tápláló életet, a mindennapi kenyeret. De ne feledje el a magyar nép azt sem, hogy akik ő előtte arattak ezen a földön, — ősei — azok az elégedetlenséget nem ismerték, boldogok voltak. Boldogan is arattak. Legyen tehát a magyar népnek most is elégedett, boldog aratása!... Lássunk tisztán. — Az 1898. évi II. törvénycikk. Káros-e ez a törvény a munkásokra — Nagyon szerelnők, ha meggyőzhetnénk mezei munkásainkat arról, hogy a fent jelzett törvénycikk távolról sem célozza az ő kárukat, vagy pláne romlásukat. Szeretnők, ha tisztán látnának és kiszabadulnának a félreértés vagy elfogultság békjóiból. Tapasztalatokból tudhatják ugyanis munkásaink, hogy ennek a törvénynek megalkotása előtt rengeteg esélyeknek és önkénynek voltak kitéve. Rendszerint magán utón kötötték meg az aratási szerződéseket. Szóval és nem Írásban. A szó pedig hamar elrepül. Az Írást meg sokszor aláírta a szegény munkás a nélkül, hogy tudta volna mit ir alá. Mennyi csalódás, keserűség, átok borult az ilyen szerződésre. Mehetett az a munkás ide vagy oda; uj költség, uj keserűség és csalódás volt legtöbbször a vége. Nem csuda, ha a kínos esetek hatása alatt gazdák és munkások hangosan követelték, hogy történjék ez ügyben valami. így lépett közbe a törvényhozás. így jött létre a fent idézett törvényjavaslat. Bizonyos dolog azonban, hogy nincs a világon olyan alkotás, mellyel tökéletesen meg lenne elégedve minden emberfia kivétel nélkül. Ez a törvény is úgy járt. A gazdák — a mint a törvény már életben volt — panaszkodtak és panaszkodnak, hogy reájuk nézve sérelmes dolgok vannak e törvényben. Sürgetik is a revíziót, az az a megváltoztatást, újítást. Azt mondják, hogy annak egyes szakaszai a gazdákra oly terheket i'ónak, melyek majdnem elviselhetetlenek. De azért nem csapnak nagy zajt, viselik a terhet, mert ők is óhajtják, hogy a munka folyjék hát — áldozatok árán is — annak rendje és módja szerint. Ezzel szemben a munkások meg — bizonyára izgatások folytán — rabszolga törvénynek nevezték el ezt a törvényt, mellyel a törvényhozás éppen az ő felszabadításukat, megvédésüket célozta és akarta. Hol hát az igazság ? Lássunk már egyszer tisztán és bontogassuk fel a csomót. Nézzünk szeme közé jól azon hireszA legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisítatlan jó italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- -------------------------- ményezői forduljanak útbaigazításért a ---------------------------------„H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ========= IB XT ID -A. 3? IE S T.---------------------------------- ~ (K ötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek.)
