Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
MAGYAR FÖLDMIYELÜ 209 telésnek, vájjon káros-e hát ez a törvény, mely áldást akar teremni — a munkásokra nézve. Mi már egyszer tárgyaltuk e kérdést ugyan lapunkban. De most újra átnéztük, tanulmányoztuk, a tapasztalatokat összevettük. Hát Isten látja a lelkünket, hogy lelkiismeretesen fogjuk megbírálni. Azt mondjuk most is nektek munkások, hogy a nevezett törvény határozottan inkább a munkások felé hajlik. Ő rajtuk akar segíteni. És igy is kell ennek lenni. A munkás a gyöngébb fél, hát ő jobban megkívánhatja a védelmet, a segítséget. Mi is a lényege e törvénynek? 1. Hogy a szerződési feltételeket a munkás együtt állapítja meg a gazdával. Tehát szabad mind a két fél. A munkás kérhet, a gazda adhat. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy a munkás mit kér. A gazda is belátása szerint fogadja vagy utasíthatja el. Hát ez rabszolgaság? 2. A szerződés csak írásban köthető. És pedig csak községi elöljáróság előtt. Lám ez is helyes, sőt igen előrelátó intézkedés. Sok munkást a kocsmába visznek, illetőleg vittek és ott borozás és pálinkázás közt vették le lábaikról. Ez nem járja. Ha nekem vagyonom van és azt át akarom adni, illetőleg eladni, csak van magamhoz való eszem, hogy a törvényes közegeket veszem igénybe. Megnyugtatónak, biztosítéknak. Nehogy aztán csavarással kárt vallják, falnak állítsanak. Minden okos és szabad polgár igy teszen. A munkásnak legtöbbször egyedüli vagyona az ő munkaereje, munkaképessége. Nagyon szükséges tehát, hogy ezt a munkaerőt, ezt az egyetlen tőkét biztosítsa a munkásnak a törvényes közeg, az elöljáróság. Hogy ha előtte történt a szabad egyezkedés, hát ő előtte és nála, az elöljáróság előtt kereshessenek igazságot és jog védelmet. És megfordítva. Ha a gazdán esik az igazságtalanság, tehát nem az eladón, de a vevőn — a kölcsönös igazságosság alapján — ő is ott keressen orvoslást, a hol a szabad egyezkedés történt. És ne legyen maga magának bírája. Ne huzza le a munkás bőrét önbíráskodás alapján, ne üldözze, ne tegye tönkre, ha az a munkás esetleg félre is lépett. Hát ez rabszolgaság? 3. A törvény továbbá megköveteli, hogy a kötött szerződés világos, a munkás embertől is köny- nyen megérthető módon legyen Írásba foglalva. Az az, hogy a munkás teljesen tisztába legyen azzal, mit kell dolgozni és munkájáért mit kap. Helyes. Szegődött bér osztott konc. Hadd legyen — és benne is kell lenni — a szerződésben, hogy mikor az aratást, cséplést a munkás a termés részére vállalja — akármilyen lesz is a termés, legalább mennyi mázsa buszát, árpát vagy ennek pénzbeli értékét kelljen a munkásnak kiadni. Megtörtént, hogy rossz esztendő volt. És a gazda majd több bért kellett hogy fizessen, mint a mennyi neki megmaradt. Hja hiába. A törvény azt gondolta és nem rosszul, hogy bizony a gazda jobban kibírja a rossz esztendőt. De a szegény munkásnak élni kell ám, esetleg családot fenntartani. Hát ez rabszolgák törvénye? 4. A törvény azt is megkívánja, hogy ha a gazda élelmezi is munkásait: meg legyen határozva ennek az élelmezésnek pénzbeli értéke is. Nagyon okosan. Ha a gazda rosszul élelmez, például élvezhetetlen, romlott ételt, elavasodott szalonét, rossz, egészségtelen húst ad: akkor a haj orvoslása esetén legyenek tisztában azzal az elöljárók is, meg a munkások is: ennyi és ennyi pénzértékért milyen élelmezés adható, vagy mivel kárpótolható. Hát ez rabszolga törvény ? No de egy lélegzetre elég lesz. Jövő vasárnap folytatjuk, hogy valóban tisztán láthassunk a dolog velejébe. M—r. SZŐ VETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! Egy falu emelkedése. Nagyrozvágy bodrogközi helység bírája, Mády József, legutóbb igen érdekes levelet intézett a Magyar Gazdaszövetséghez, amelyben elmondja, hogy a szövetkezeti mozgalom miként lett a község emelkedésének eszköze. Nagyrozvágy az 1840-es évek elején csaknem teljesen a nemes osztály tulajdona volt. Mikor 1847-ben végrehajtották a tagosítást, az összes parasztság alig kapott többet 2ÜÜ holdnál, holott az egész határ megütötte az 5000 katasztrális holdat. A helyzet ma hála a nép dolgos és takarékos voltának az, hogy a parasztság kezén levő föld megtízszereződött s legutóbb is a földmivelők száznegyven holdat vettek a hitelszövetkezet utján harminc évi törlesztésére gulyalegelőnek. Az emelkedés nagyrészt a létesített szövetkezeteknek is köszönhető. A községben van már hitelszövetkezet és fogyasztószövetkezet, sőt állítottak kölcsönös állatbiztosító szövetkezetét is. Ha valamelyik gazda marhája eldöglik, azt a többi gazda a jószág állománya értékéhez képest kártalanítja. Kihajtás előtt megbecsülik a jószágot s ha valamelyik darab elpusztul, tudják az értékét és meglehet szabni az árát. Nem régiben egy szegény ember 120 koronára becsült tehene pusztult el. A társak alig várták a kivetést és két óra alatt befolyt az egész összeg. A nagyrozvágyi gazdák jószágállománya 80.000 koronát ér meg. A régi birtokosság jobbára elpusztult, vagy elköltözött. A korcsmát alig látogatja valaki. Mig azelőtt a faluban négy korcsma állott lenn, ahelyett ma a fogyasztó szövetkezet látja el a falu népét. Mindenki látja és tudja, hogy a mértékletesség, a takarékosság és a munka az emelkedés úttörője. Khinal közmondások. A legutóbbi Shanghaiban történt zavargások alkalmából Smith Artur misszionárius számos oly kinai közmondást közöl, melyek a jogszolgáltatásra s a kínaiaknak erről való felfogására vonatkoznak. Ezek a közmondások nem valami kedvező fényt vetnek a kinai törvényszékekre és bírákra. Itt közlünk nehányat: Ha egy családnak pőre van, tiz más családot ránt magával szerencsétlenségbe — Kerüld a pörlekedést, mert csak kellemetlenséged lesz belőle. — Ha megnyered a porodét, elveszíted a pénzedet. — Megcsalhatod a mandarint, de meg ne sértsd. — Az emberek szive olyan, mint a vas, és a mandarinok uralma olyan, mint a tüzes kályha. — Három évi hivataloskodás alatt még a becsületes biró is sok ezer hófehér ezüst taelt képes megtakarítani. — Valakinek elítéléséhez könnyű ürügyet találni. — Kilenc indok közül, melyek szerint a biró dönt, a nép legalább nyolcat nem ért. — Ha nincs más a pártodon, csak az igazság, akkor a törvényszék előtt nem fog jó dolgod lenni. — A törvényszékek olyan mélyek, mint a tenger, korrupciójuk oly magas, mint az ég. — Éltedben őrizkedj a törvényszékektől, halálodban pedig a pokoltól. — Mielőtt valaki hivatalba jutna, ezerféle hibát talál másokon, de ha már hivatalban van, maga is el fogja követni azokat a hibákat.
