Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-01 / 26. szám
Hetről-hetre. Az osztrákok ellenünk. Azalatt és azóta, mióta a magyar delegátusok Bécsben végezték nag}', gonddal teljes munkájokat, az osztrák sógorok művelt nemzethez nem illő piszkolódást visznek véghez ellenünk. Nagyon irigyek ők azért az igazán csekélyke kedvezményekért, amit a magyar delegátusok kiszorítottak. Hát csak csinálják. Nekünk nem ártanak vele. Legfeljebb a világ előtt bizonyítják be, hogy mennyire megnőtt a szarvuk a jó szomszédoknak. Tehát itt az ideje, hogy abból letördeljünk — egy kicsikét. Uj választások. A Barabás Pál lemondása folytán megüresedett nagyváradi kerületben megtörtént az uj választás. A három jelölt közül Szokoly Tamás függetlenségi jelöltet választották meg 978 szótöbbséggel. — Pécsen Battyáni Tivadar gróf lemondása folytán szintén választottak. A két jelölt közül 235 szótöbbséggel Pleininger Ferenc pécsi ügyvéd került ki győztesen — függetlenségi programmal — a választásból. A protestánsok zsinata. A protestánsok egyetemes zsinata működését a múlt héten fejezte be. Törvénytervezetüket öt ülésen, keresztül tárgyalták, majd az utolsó ülésen az Őfelségéhez való felterjesztés szövegét állapították meg. A törvény- tervezetet ugyanis Őfelségéhez a királyhoz juttatják jóváhagyás céljából. Milyen lesz az aratás? A földmivelésügyi miniszter szorgalmasan gyűjti az adatokat arra, hogy milyen kilátás van országunkban az aratásra, a termésre általában. Ez adatokból lehet előre kikalkulálni, hogy az idei termés nem éppen rossz, de nem is a legjobb lesz. Közepes lesz az áldás. Tehát meg jő a mag, megtérül árendája, a munkál- tatási költség és jut is — marad is valami az élelemre és egy kis haszonra. Aratáskor. (Sz. F.) Mint hajdan, a mi őseinknek igy aratás táján hangzott a magasból az ige, azon- képen hangzik nekünk is: — Indítsd meg a sarlódat és arass!.... Aratás van. Ismét megpendült a sarló a magyar földön. Harmatos mezőben, dús kalász hull zizegve az arató sarlója után. Megadatott tehát ismét a mindennapi kenyér. Egy esztendei aggodalom s reménység után arathat a magyar örömmel, lelkesedéssel. Mert igaz volt a múltban, igaz a jelenben, és szinigazság lesz a távol jövőben is, hogy: Nincs boldogabb az aratónál, sorsát más nem éhezi... ügy van. Ki tagadja ezt? Ki meri szavát felemelni e régi igazság elferdítésére? Ki tudja elnémítani a lelkiismeret igaz, bírói szavát, mely azt súgja, követeli minden ellenkezés dacára is, hogy: — Első és legfőbb a mindennapi kenyér! Erre józan, öntudatos ember nem képes, nem is vállalkozhatik. Nagy igazság az, hogy a mindennapi kenyérért a földmives ember küzd, fárad a legtöbbet. Ő napi fohászában nemcsak kéri a mindennapi kenyér megadását, hanem testének minden erejével, arcának verejtékével izzadva dolgozik érete. O veti el, plántálja, tisztítja a gyomtól s konkolytól. Sok aggodalmas éjszakát és napot kell átélnie addig, mig fáradságos munkájának gyümölcsét, az érett arany-kalászokat, a mindennapra adatott éltető, tápláló kenyeret learathatja. És mikor aratja, öröm tölti el szivét- lelkét. Egész valója íelélénkül. Ajka hálát re- beg. Vidámság költözik az arató-munkások szivébe is, s felhangzik ajkukról lelkesen az ismert gyönyörű szép aratási dal: »Ne menj kis lány a tarlóra, Gyenge vagy még a sarlóra, Ha elvágod a kezedet, Ivi süt nekem lágy kenyeret-?...«
