Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-24 / 25. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

203

ott kisült, hogy a két lovat csakugyan a másik embertől lopták, s a jámbor fuvaros mehetett haza gyalog.

Ez aztán elmondhatja, hogy egy szava két lóba került.

*

Juhhússal főtt káposztát evett a székely fiával.

— Egyél káposztát is, hisz az jobb még a húsnál is! mond az öreg fiának, ki csak a húst ette a tálból.

— Ha jobb volna — mond a fiú — mind egy béfalófalásig megették volna a farkasok a kertből.

*

Szent István napján a csikszéki székely átment Szenkirályra búcsúra. Délután hazaérkezvén falujába, kérdi tőle a szomszédja :

— Hát Mihál bá, milyen búcsú volt Szent- királon ?

— Bizony szomszéd, felel amaz, misét és prédikációt hallgattam, de semmi búcsút sem láttam.

Tudniillik a székelyeknél szokásban van, hogy a templom ünnepeken a jövevény ismerősöket megvendégelik s azt nevezik ők búcsúnak.

♦

— Hát mi jót hozott kend János gazda! kérdi a tiszteletes ur a góbét.

— Ezt a kis fiúcskát hoztam, ha megkeresztelné tiszteletes uram.

— Hát mi nevet adjak neki?

— Nem tudom én tiszteletes uram.

— Jó lesz, ha a kend nevét adom neki ?

— Jó biz az; ’sz én már úgy is vén vagyok, ellehetek név nélkül is, s tán még a keresztelés is kevesebbe kerül, ha csak az én nevemet kapja.

Ős mondások.

Ha viszket a tenyered, az azt jelenti, hogy nem mosdottál.

*

Ha nyakon üt valaki jobb felül, az bizonyosan balogsüti YOlt.

*

Ha a pókok hálót kötnek a szegletben, szidd meg a feleséged, mért nefm sepri le.

*

A gyermekek és a bolondok igazat mondanak. Hanem a nagy emberek és a bölcsek nem igen szeretik azt hallani.

A M E R I K A.

Az amerikai husbotrány.

Akik olyan nagy mohósággal vágyakoznak Amerikába jó lesz ezeket a sorokat elolvasniok.

Hadd csilapodjék kissé az étvágyuk, legalább is az amerikai olcsó és jó koszttól.

Az uj elnök Roosevelt ugyanis biztosokat küldött ki arra, hogy vizsgálnák meg a húsvágókat.

És az eredmény ?

Borzalmas, undorító. Rémes dolog az, hogy minő borzasztó viszonyok közt leledzenek ott a tengeren túl a munkások. Egészséges emberek, akik ott munkát kaptak sorvadásba estek, elpusztultak rövidesen.

Köny szökik az ember szemébe, ha rágondol, hogy hány és hány magyar honfitársunk pusztul el ezen rémes husbotrányok következtében.

Különben beszéljenek a biztosok jelentései, melyeket bő kivonatban ime itt közlünk:

Mielőtt az épületekbe beléptünk volna, körülnéztünk a udvarokon, megszemléltük a kövezetét,

■ az istállókat, a vezetékeket, a rakodóhelyeket. A kövezet téglákból áll, az egyes téglák között szakadékok képződnek, amelyek elkerülhetetlenül megtelnek mindenféle piszokkal. Borjuk, juhok és disznók, amelyek beérkeznek a rakodókra dobatnak. Egyetlen rakodón egy alkalommal tizenöt döglött disznót láttunk, más alkalommal tizet. Az épületek emelésénél nagyon kevés gondot vetettek a világosságra és szellőztetésre. Néhány helyiségben van villamos szellőztető, rendes körülmények között azonban a munkásoknak rettentően nedves levegőben, rohadó hús és rohadó hulladékok bűzében kell dol- gozniok. A nagy munkaasztalok, talyigák, kádak és a hús feldolgozásánál szereplő más edények, lapátok stb. mind fából vannak és piszkosaknak találtattak. Az emberi egészség és a tisztaság iránt való közömbösség azonban sehol sem nyilvánul meg olyan drasztikusan, mint az árnyékszékeknél. Mosdókészüléknek, szappannak, papirosnak, ruhatartónak sehol smmi nyoma. Emberek és asszonyok az árnyékszékből mosatlan kézzel térnek vissza a munkaasztalokhoz, ahol húst dolgoznak föl kolbászszá, füstölthussá és az emberi élvezetnek szánt egyéb cikkeké. (Itt mellőznünk kell néhány végképpen undorító részletet, amelyek egyáltalán nem tűrik meg a nyomdafestéket.) A hús kezelésénél is mindenütt a tisztaság hiányát lehetett tapasztalni. Az egyik legnagyobb húsvágóban annál a munkánál, amikor a csontokat eltávolítják, a negyedeket egyszerűen a piszkos padlóra dobálták egy halomba. A munkások felkapaszkodnak ezeken a husdombokon s ugv választják ki a husdarabokat, amelyek nekik megfelelnek s ezeket is rendesen maguk mellé a piszkos földre dobálják. A husdarabok elaprózásá- nál a munkás a húst rendesen a maga bőrkötényéhez szorítja, amely legtöbbnyire undorítóan piszkos. Észrevettük azt is, hogy a husdarabokat egyszerűen fölszedik a piszkos padlóról, összehányják egy csomóba s igy kerülnek a vágókba. Meg kell jegyeznünk. hogy e piszkos, rosszul szellőztetett, sötét termek padlózata legtöbbnyire nedves és csúszós s hogy az alkalmazottak, akiknek tisztaságról s az emberi egészséget fenyegető veszélyekről nyilvánvalóan fogalmuk sem volt, a padlóra állandóan és nyugodtan kiköptek. Egy szóval látnunk lehetett, amint a húst a piszokkal borított padlókról fellapátolták, ritkán mosott faasztalokra fölrakták, félig rothadt fatalyigákon egyik teremből a másikba szállították, s hogy e processzusoknál földnek, mindenféle piszoknak, szilánkoknak, úgyszintén tuberkulo- zikus vagy egyéb betegségekben szenvedő munkások excrementumainak együtthurcolása szinte kikerülhetetlen. A tisztátalanságnak legeklatánsabb esetét állapítottuk meg az egyik olyan teremben, ahol a kivitelre szánt legjobb kolbászfélék készültek, ahol a húst úgy dolgozták meg, hogy nyersen lehessen a kolbászt megenni. Az alkalmazottak fa-