Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-21 / 3. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 19 súlyozná. Meg aztán! Nem csak nagy ipari munkások vannak ám. Hát a kisiparosok1? Ezeknek munkaidejét nem lehet szabályozni. És nem lehel a mezőgazdasági munkásokéi sem. A mezei munka nem vár. Hajnal hasadtától öreg estig dolgozni kell a mezőn. Ezen emberi akarat nem változtathat. Mit szólanának ezen verejtékmunkával foglalkozók arra, hogy az iparosok csak néhány órát dolgoznának'? Mit? A falu népe elhagyná az eke szarvát, fölkerekednének és mennének mind a gyárak elé. Még olcsóbb bérrel is munkábafállanának. Tenger munkában ember támadna. A földek pedig parlagon, árván maradnának. Ez az állapot kezdődik már. A kimutatások igazolják. A falusi népnek a városokba való özön- lése-már most is hihetetlen módon növelik a mun- kátlanok számát. Egy kimutatás szerint Franciaországban 1861-től 1881-ig több mint másfél millióval fogyott a falusi népség. És ma még nagyobb az arány. Ez a mezőgazdaságban és igy az egész nemzetben milyen kárt tesz és fog tenni — ezt bizonyítja a francia miniszter. És mi nálunk! Bizony nálunk is elmondhatjuk, mint mondjuk is napról napra: Vissza a röghöz! Spefctátor. A velazi hercegnő mint háziasszony. Az angol trónörökös felesége — irja egy angol hölgy-újság — mintaképe a gondos háziasszonynak. A hercegnő úgyszólván sohasem tölti tétlenül idejét. Ha rendes napi munkáját elvégezte, leül egy kis himzőasztalkája mellé és szorgalmasan készíti szebbnél-szabb kézimunkáit. A hercegnő azonban más, kevésbbé finnyás munkát sem vet meg. Férjének harisnyáit például nemcsak megfejeli, de ügyel rá, hogy férje azokat viselje is. Araikor a herceg egy Ízben barátaival vadászatról tért haza, a felesége nem nyugodott addig, amig rá nem vette, hogy a tea felszolgálása előtt száraz harisnyát és cipőt vegyen magára. A herceg eleinte nevetve protestált, de minthogy addig teát nem kapott, kénytelenkelletlen engedett a hercegnő parancsának. SZÖVETKEZZŰNK-EGYESÜL JŰNKI Uj hitelszövetkezet alakult múlt hó 10-én Halmosdon, Szilágyvármegyében. — Az alapszabálytervezetet 122 tag irta alá, kik összesen 248 üzletrészt jegyeztek 12300 korona értékben, mit 20 filléres heti részletekben fognak befizetni. — Igazgatóság tagjainak száma 10. — A felügyelőbizottsági 6. Működési köre Halmosd, Detrehem, Elvüs és Hármáspatak községekre terjed. Szövetkezeti élet. Magyarországon a legutóbbi három év alatt mintegy 2400 uj szövetkezet alakult. A szövetkezetek száma igy ma ötezerre tehető. A gyarapodás legnagyobb az Országos Központi Hitelszövetkezetnél. Ennek a kötelékébe körülbelül 1800 különböző célú hitelszövetkezet tartozik. A Hangyának 700 körül járnak a szövetkezetei. Jelentékenyen emelkedett a keresztény szövetkezetek központja is, ma már túl van a 300-on. A szász és a szerb szövetkezeti központok jönnek ezután, mint olyanok, a melyek kötelékébe nagyobb számú hitel- és fogyasztási szövetkezet tartozik. Hat hétszázra lehetjük a tejszövetkezetek számát. Végül vannak az önálló szövetkezetek. A füzérradványi gazdakör megnyitása. A füzérradványi gazdakör már régebben megalakult; a tagok azonban lakáshiány miatt eddig nem tarthattak összejöveteleket. A kezdetnek ezen nehézségén Károlyi László gróf segített, a ki egyik épületét egész berendezésével átengedte a gazdakörnek. F. hó 7-én tartotta a kör első megnyitó ülését Csurilla Ágost plébános vezetése alatt. Az elnök megnyitván az ülést, hosszabb beszédben fejtegette az egyesülésnek nemes és áldást hozó célját és haznait. A megjelent tagokat békés összetartásra hivta fel. Hálásan emlékezett meg egyúttal Károlyi Sándor grófról, a kinek közbenjárására alakult meg a gazdakör. A megnyitó beszéd után Molnár István ev. ref. lelkész szólott nagy hatással, kimutatván a szövetkezés erejét. Régi magyar táncok. Most farsang idején, úgy gondoljuk, érdeklődéssel fogadják kedves olvasóink, ha elmondunk egvet-mást a régi táncokról. A farsangi mulatságokban a fődolog régenten is tánc volt. Csakhogy egészen más táncok járták ám akkor, mint manapság. A régi magyarok legkedveltebb táncai ezek voltak: az egeres, a gyertyás, a süveges tánc és a lengyel-változó. A táncmulatságot rendesen cigányzenének szép magyar dallamaira lassú magyarral kezdték. A lábat komoly méltósággal, csak alig észrevehetően kellett emelni. Cifrázni csak a ritkábban előjövő sebes ütemeknél lehetett. Egy régi krónikás igy ir erről: »Készen volt a hegedű és a duda, ottan-ottan a furulya és a cimbalom is. Azután táncolni kezdtek. De nem ugrándoztak ám kecske-módon, mint most, hanem szép halkal járták, gyakorta kiáltván: három a tánc!« Az »egeres tánc«-ban sorba állott 9—10 ifjú, szembe vélük ugyanannyi leány. A sorok között csupán annyi hely maradt, hogy ott egy pár táncoló elférjen. Az első ifjú most elvitte a vele szemben álló leányt, kétszer megkerülték kivül-belül a sorban állókat, majd elbocsájtva egymás kezét külön-külön táncolták körül a sorokat. A többiek ez alatt ezt dudolgatták : Macska fogd el az egeret. Ügyes leány nagyon kifáraszthatta táncosát, mert a leány ment elől, bujkált a sorok között, ha szembe érkeztek, visszafordulhatott. Az ifjú a leánynak csak a kezét foghatta meg, de azt sem erővel, csak ha szép szerével tudta. Mikor igy sikerült megfognia, kétszer-háromszor megint körültáncolták a sorokat együtt s azután visszaálltak a helyükre. Most következett a második, azután a harmadik pár és igy továhh, amennyi volt. A tánc addig tartott, mig valamennyi ifjú igy eljárta szemben álló pártjával. A »gyertyás tánc«ot két ifjú kezdte egymással táncolva s egy-egv égő gyertyát tartva a kezében, így néhányszor körültáncolván, megálltak két leány
