Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-21 / 3. szám
20 MAGYAR FÖLDMIVELŐ vagy menyecske előtt. Térdet hajtottak és égő gyertyáikat átnyújtották. Most a két nő táncolt tovább az égő gyertyákkal mindaddig, mig a férfiak előtt meg nem hajoltak, mikor aztán ismét ezek folytat- tatták tovább a táncot. Ennél a táncnál azonban nagyon kellett vigyázni arra. hogy kivált forgolódás közben egymás ruháját vagy haját meg ne gyújtsák. Bizonyosan fordultak is elő néha ilyen esetek. Azért a táncot sokan szigorúan el is Ítélték. A »süveges tánc«-ot egy férfiú kezdte úgy, hogy kezébe vett egy süveget s azt magasra tartva, egyedül táncolva, kettőt-hármat fordult. Azután a kedve szerint választott asszonyt vagy leányt táncra vilte. Kettőt-hármat fordult vele, majd elbocsáttotta s ad- dig-addig csalogatta, mig az a süvegét elkaphatta. A győztes nő akkor még egypárt fordult táncosával, azután más férfit választott, akit néhány fordulás után ő kezdett a süveggel csalogatni. Mikor a férfi a süveget elkapta, megint ő választott más nőt és igy tovább. Jó és ügyes táncosok igen megtréfálhatták és kifáraszthatták itt egymást. Azért ez volt a legkedveltebb valamennyi tánc között. A »lengyel változó« — mint már neve is mutatja — idegen eredetű, de azért szintén igen kedvelt és divatos tánc volt. Ebben hol a férfi hagyta el a nőt, hol megfordítva; majd hármat fordulva egymással, hármat egyedül, elhagyták egymást s a táncos más táncosnőt, a táncosnő pedig más táncost választott. Mindenik táncnak megvolt a maga megszokott zenéje, melyet az akkori zenészek éppen olyan jól tudtak és játszottak, mint a mai cigányok a divatos táncnótákat. TfiLI ESTÉ K. ___ A fonóba... — Falusi történet. — — Jó éjszakát! — így köszönt Sugár Laci öreg szüleinek a vacsora végén. — Hová mégy Laci fiam ? — kérdé az öreg Sugár. — A fonóba!... — felelt Laci s ott hagyván az öregeket, eltűnt a sötét éjszakában. Ment a fiatalok közé, ahol már ugyancsak érzik távollétét. Laci deli termetű, jó kedvű, kitűnő dalos legény. Ha ő nincs jelen a fonóban, vége a mulatságnak. Nincs aki felvidítsa, jókedvre derítse a társaságot. Alkalmatosságáért a legények elejének, vezetőjének nevezték az egész faluban. Hej, de sok szép leánynak erősebben dobbant meg a szive, mikor az ablak alatt felhangzott Laci hatalmas hangú, szilaj nótája. Lent a faluvégén, egy szalmafedeles házban vígan vannak. A leányok és legények fonóba gyűltek össze. Pereg az orsó, fogy a szösz a guzsalyról. A jókedvből azonban mintha hiányoznék. De sok szép, tüzes szemű leány tekint az ajtó felé, vár.ván Sugár Lacit, a mulatság jókedvű vezetőjét. Közel az ajtóhoz ül a házi-leány. Földi Ilus. Egyszerűen öltözve, szerényen viseli magát; bár ő a falu szépe. Valahányszor Laciról van szó, mindannyiszor zavarba jön. Mig keze gépiesen pergeti az orsót, arca kipirul s lelke talán éppen a várva- várt Laci elébe siet. E közben a fiatalság hol vidám, hol szomorú nótára gyújt és mulat fesztelenül. Hiszen most az ideje, farsang van. Nemsokára Sugár Laci is megérkezik. Szokása szerint az ablak alatt jelenti magát; kedvelt nótájára nyomban rázendít: »A fonóba szól a nóta, Kis kapumba de régóta Hallgatom. Eszembe jut árvaságom, Rég elvesztett boldogságom Siratom. Daloljatok csak még egyet, Bánatosat, keservesei Utolsót. Édesanyám ne sirasson, A fiának csináltasson Koporsót.« Mig Laci gyönyörű nótája hallatszik át az ablakon, addig bent a szobában csendesség honol. Nem szólnak az ajkak, csak a keblek hol csendes, hol zajos dobogása hallatszik. Hej, de sok legény irigyli Lacitól hangját, nótáját. A leányok arcai mint megannyi piros rózsák kigyulnak; leolvasható azokról az öröm, melyet Laci jövetele csak fokozott. Jóleső örömmel mondogatják : — Itt van!... Megérkezett!... Laci belép a fonóba s illendően köszön: — ’Csés jó estét adjon az Isten! Köszönését azonban alig hallja meg valaki, mert tulharsogja a fiatalság zajos üdvözlése : — Isten hozott Laci! — De sokáig vártunk! — Hát barátim, nem jöhettem előbb. Tudjátok, az öregeket nem hagyhattam magukra, mert édesanyám beteges. Elszomorodott a fiatalság Laci beszédére. — De ugy-e nem nagy beteg V! — kérdi ijjed- ten Földi Ilus. Laci arra néz, honnan a hangot hallja s derült arccal, jóleső örömmel szól: — Te vagy az Ilus? — Én vagyok. — Eszem a lelked! Köszönöm kérdésedet. Hála Istennek édesanyám már jobban van. Orvos is volt hozzá s azt mondta, hogy hűtésből származott a betegsége. De ma már fel is kelt az ágyból; jobban érzi magát. Lassanként csak kilábol betegségéből. A fiatalság visszanyerte jókedvét Laci kijelentésére és csak ezután kezdődött az igazi fonó. A legények alig győzték a lehullott orsókat felszedni a földről; az volt a legszerencsésebb, aki a legtöbbet szedte fel. Nótázás, mókázás közben vígan telt. repült az idő. Későbben, mikor már az orsóra termett kezek megunták a fonást, mikor a jókedv tetőpontra hágott, kezdetét vette a tánc. Repültek a fiatal párok, szilajon járták a szép magyar táncokat. Kéznél volt a cigány is, kinek nem volt szabad pihenni. Valahányszor eképpen panaszkodott: — Instálom álásan, nehizs á vonó!
