Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-22 / 16. szám
132 MAGYAR FÖLDMIVELŐ KÖZEGÉSZSÉG. Az ásítás mint egészségjavító. Az ásítást az orvosok legújabban mint a légzőszervek kitűnő gimnasztikáját ajánlják. Az ásitás e jó tulajdonságát Nágeli dr. fedezte föl, s erről való nézeteit le is irta egv bégéi lapban. Az a meggyőződése, hogy az ásitás a mellkasnak és a nyaknak valamennyi lélegzési izmát működésbe hozza, ezeket gyakorolja s erősiti. Nágeli tehát azt ajánlja mindenkinek, hogy — illik, nem illik — lehető sokat ásítsanak s e mellett a karokat is jó kinyutóztatni, hogy a tüdő annál jobban kiszellőzzék. . Nágeli az ásítást különösen nvakbetegségnél, fülbajoknál, gégekatarrhusnál tartja jónak, csak az iránt nem világosit föl, hogy mit csináljon az illető, kinek ásitást »rendel«. Mit csináljon, hogy kiadósán ásítson? De ha legalább két páciens összeáll, akkor könnyű a dolog. Az ásitás nagyon ragadós lévén, az egyiknek csak mímelni kell az ásitást, hogy a másik őszintén rákezdje. A fül ápolása. 1. Óvd füledet erős rázkódásoktól. 2. Ne piszkáld füledet semmiféle hegyes eszközzel, mint tollal, kötőtűvel és fogvájóval stb. s ne dugj füledbe semmit (babot, borsót) 3. Ha bab vagy borsó vigyázatlanság folytán jutott a füledbe, azt csak langyos vízzel való kifecskendéssel lehet eltávolítani, de legtanácsosabb ilyenkor az orvoshoz fordulni tanácsért. 4. Ha bogár vagy légy ment füledbe, addig csöpögtess olajat bele, mig a bogár elpusztul. Hajók a tengeren. Két hajó szembe kerül egymással a tengeren 90 mf-nyi távolságban egymástól. Az egyik észak felé vitorlázik és óránkint 4 mf-t tesz meg, a második észak-nyugat felé veszi útját 5 mf-el óránkint. Mennyi idő kell mindegyiknek, hogy találkozzanak ? 'jpmpfBq 5jipOSBlU B BJO 051 s? 5)3U0S[3 ZB OSI : s?lDjí>3W) KIS GAZDA. A méhek tavaszi ápolása. Itt van a idő, mikor a méhek már kiröpködnek. Az első kirepülést gondos figyelemmel kisérje a méhész s ha valamely család népe még a röpülőlyukon való belehelésre, vagy lakásának megkopog- tatására sem vonulva ki, valószínűleg kihalt, melynek építményét azonnal szedje ki, nehogy annak benn- hagvása miatt később rablás támadjon. A tisztulást röpködés alatt a kaptárakat nyissa ki, a küszöbdeszkát az ablakon tolja föl és a holt méheket a mor- zsalékot a kaparóval húzogassa ki. Följegyzésből szerezzen tájékozódást arról, hogy valamely családjának a teleléskor nem volt hiányos a mézkészléte ? Az ilyennek adjon be egv-két mézes lépet. A családokat ennél többet háborgatni nem szabad, mig állandóbb jó idő be nem következik. Az anyaméh már februárban petéz. Az időjárás enyhébbre hajtásával a fiasitás mindegyre nagyobb terjedelmű lesz; a dolgozók szeretettel ápolják,etetik, melengetik ezt, melynek szaporodásával annál több méz kell. Az idő tartósaid) kedvezőre változása esetén a méhek mindegyre sűrűbben járnak ki. munkához látnak, lakásaikat tatarozzák, a holt méheket és mor- zsalékot kihordják, vízért mennek, virágport gyűjtenek. Ezt látva a mélfész, most már alaposabban vizsgálja át a családot s a köpü fenekéu összegyűlt hulladékot takarítsa ki, a penészes, roncsolt és fekete lépeket, valamint ha here lépek volnának a kaptárban, azokat is távolítsa el és csak annyi keretet hagyjon a családnak, mennyit a nép ellep. A fiasitás szaporodásával később két kölléses keret közé helyezett üres lépekkel vagy műléppel bővitse a költőtért. Az esestleges vérhasban szenvedett méhcsalád, bepiszkolt lakását és kereteit alaposan tisztogassa meg, a piszkos lépeket szedje ki, s a családot lan- ■ gyos. hig mézzel etesse meg. Méz- és vízszükségletük bőven legyen a méliek- nek, hogy a íiasitás folytonosan és árányosan gya- rapodhassék. Mézes lép hiányában tiszta pörgetett mézet adhatunk a méheknek. Az etetés mindig este történjék, hogy rablás ne történjék a telepen. Egyszerre nagyobb adag mézet adjunk a méheknek, nehogy gyakrabban kelljen nyitni a kaptárt. Amely család a szabadból kénytelen vizet hordani, kijáró méheink ezreit veszti el. Az itatóüveget ne engedjük hát kiürülni, avagy egy üres lép sejtjeit vízzel telítve adjuk be a kaptárba, a kas lépeire pedig hetenkint egyszer hintsünk egy pohárnyi vizet. Ha tavaszszal túlságos mézkészlete volna valamely méhcsaládnak, egy-két mézes keretet elvéve tőle, adjuk gyöngébb népnek, helyére pedig üres lépet tegyünk, hogy az anya petézésnek helye legyen. A mézes lépet fölboronálva és langyos vízzel meghintve adjuk a szegényebb családnak. A himpor pótlásáról kevébbé kell gondoskodni, mert ezt kint is bőven találják a méhek. Fátlan vidéken azonban az üres lépre hintett lisztet nagy kedvvel hordják a méhek. Amely családban hiányos, hézagos a fiasitás, annak anyja nem megfelelő. Az ilyen anyát ki kell fogni és ha elég népes a család, fiatal, életrevaló anyával pótolni, vagy úgy az ilyen, mint a netán elárvult népet más családdal egyesíteni. Az árván maradt nép —- ha anyanevelésre alkalmas nyílt fiasitás vagy pete nincs a lépekben — álanyássá lesz, melynek biztos jele a púpos fiasitás. Az ilyen nép a rendes anyát már nem fogadja el, s mivel dolgozó méhei egyre fogynak, hamar el is pusztul. Legjobb az ilyen népet föloszlatni, mi végből a kert távolabb eső részébe vivén, lépeif kiszedjük, róluk a népet lerázzuk, melyek a többi családhoz kéredzenek be, az álanyák (petéző dolgozók) pedig odavesznek. A fiasitás egyre szaporodik, a mézfogyasztás annál nagyobb. Ha a természetben nem találnak, más kaptárból igyekeznek mézet szerezni a méhek. Ez a rablás mely pusztító veszedelmü lehet. A rablás a nappal való etetés, a méz elcsur- gatása, vagy az idézheti elő, ha anyátlan és gyönge családokat türünk meg, melyek a mézet kutató méhek befurakodása ellen nem képesek védekezni. A megtámadott méhcsaládot sietve távolítsuk el egykét napra, helyébe pedig tegyünk üres kaptárt. A rablók abban mit sem lelve, rossz szándékukkal fölhagynak. Ha pedig el nem mozdítható a kaptár, a t röpülő-lyukat annyira szűkítsük, hogy ezen át egy-
