Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-22 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 133 szerre csak egy méh közlekedhessék; igy sikeresebben védekezhet a család. A rablási szándék megszűntével (zárt méhesen pedig azonnal) vizsgáljuk meg a családot és az rablást előidézett rendellenességet szüntessük meg. A jobb hordás beálltára a költőiért rendezze be a méhész. Evégből az összes kereteket szedje ki, a homlok-falhoz alul és felül egy-egy üres lépet, azután egy pár fiasitásost tegyen és igy tovább a népesség arányához képest rendezze be a költőtért; a mézes lépeket pedig leghátul rakja. Amely család a költőiért egészen megtölti, annak a mézürt is meglehetett nyitni. A födődeszkácskák helyére rácsot kell fektetni és a mézürbe üres lépeket, ezek közé pedig váltogatva — ha elég lépkészletünk nem lenne — lépkezdéses kereteket kell rakni. Igyekezék a méhész minél több dolgosos lépet építtetni: igy a mézürbe hamarabb fölszokjanak, ennek közepébe egy födött fiasitásos keretet is függeszszen a méhész. A méhcsaládok egyenlősítésének itt az ideje. Kaptárakban az erős családoktól elszedelt hasítással segítsük fel a gyenge népeket: a kasokban pedig jó hordás alkalmával eszközlendő helycsere által tesszük a gyöngébb népet az erősebbel egyenlővé. A kasok és kaptárok alját gyakran kell tisztogatni, különben a viaszmolv elhatalmasodnék és sok kárt tenne. A méhekkel erdők közelében és repcetermő vidékekre kell telepedni. Májusban csaknem minden mézforrás megnyílik, a méhek nagy szorgalommal hordanak. Ilyenkor mfílépekkel irányítani kell az építést, különben sok heresejt lenne a kaptárban. A műlépet mindig két fiasitásos keret közé kell elhelyezni. Emlékeztető. Vásárok. 23-án: Aknasugatag, Alcsil, Baja, Budapest (1.), Debrecen, Dunapentele, Gálos, Hatvan, Kiskomárom, Mártonhegy, Mátészalka, Munkács, Nagykáta, Nagykőrös, Nagyszombat, Párkány, Sajőszentpéter, Somorja, Szécsény, Székesfehérvár, Szentes, Szigetvár, Túra, Váguj- hely. Zsolna 24: Aknasugatag, Alsónyárasd, Alsórákos, Apátfalva (Csanádj, Bajmóc (k.), Beretlyóujfalu, Budapest (1.), Debrecen. Kgbell (Nyilra), Feketehalom (á.), Gyetva, Igái, Iván, Kékkő, Kisszeben (j.). Klenóc, Makfalva, Munkács, Nagykáta, Nagykikinda, Nagyiéta, Nagyszombat, Nyék, Párkány, Pincehely, Rajec, Szécsény, Szerencs, Szigetvár, Torda, Varasd. 25-én: Berettyóújfalu, Borossebes, Debrecen, Feketehalom, Jászkisér. Kisszeben, Lajtafalu, Margita, Nagykorúját, Nagyszeben (7 nap á.), Nagyszombat, Szepsiszent- györgy, Szombathely. 26-án : Debrecen, Galgóc (k.), Kisbér, Kisszeben, Körmöcbánya, Krompach (á.), Margita, Nagykálló, Nagykomját, Nagyszombat, Pancsova (á.), Szepsiszentgyörgy, Szombathely, Verebély. 27-én : Debrecen, Eperjes (á.), Isvándi, Kamjonka, Körmöcbánya, Krompach, Margita (á.), Pancsova í.j. 28-án: Debrecen. Kiskapus, Körmöcbánya, Pancsova. 4-én: Csatád. Csongrád, Debrecen, Kiskőrös, Mezőtúr, Pancsova, Szamosujvár. Törökkanizsa, Zsombolya. 30-án : Alsóőr (Vas), Avasujváros (Szatmár), Balassagyarmat, Bony- hád, Csantavér (Bács), Debrecen, Devecser, Eperjes, Kassa (á.), Kiskőrös, Komárom (á.), Magyaróvár, Nógrád, Ökörmező, Szamosujvár, Zalaegerszeg, Zirc (á.). ■ ÜKÉI ÚJSÁG? Az adó. Azt Írják az újságok, hogy: fizetik az adótl Még pedig nyakra-főre. Hát ez is ritkaság! Mert — mint közönségesen tudva vagyon — adót senki sem szeret fizetni. Már a furfangos zsidók, illetőleg farizeusok is azzal a kérdéssel akarták megfogni az Üdvözítőt, hogy feleljen arra a kérdésre: — kell-e a császárnak adót fizetni'! Az Üdvözítő meg is felelt nekik, mondván — Adjátok meg az Istennek, a mi az Istené és a császárnak, a mi a császáré. A farizeusok erre a feleletre elsompolyogtak. Adót tehát édes mindnyájunknak fizetni kell. És hisszük, hogy most már elmúlt az idő, mikor egy-egy hon- atyejelölt azzal biztatta választóit, hogy »ha én leszek követetek, kevesebb leszen az adó!« Legyen akármilyen kormány, párt, adó nélkül úgy nem élhet az ország, mint a család kenyér nélkül. Persze, a magyar már nem fizetett jó ideje adót. Most azonban már eljött a boldog idő, mikor muszáj ám űzetni. lm, Írják az újságok tehát, hogy nyakra-főre fizetik az adót. Jól teszik. A ki teheti vesse le nyakából ezt a kellemetlen különcöt Jól járt, a ki adóját nem költötte el, de betelte a takarékba. Be’ szeretnénk tudni, hogy hányán vagyunk ilyen boldogok ? A kinek van miből fizetni, az is viszi. Könnyű annak1 De mit csináljon a szegény ember ? A kinek úgy felgyűlt a porciója, hogy most aztán csak úgy nyög beléje. Mi lesz, ha egyszerre kell elemészteni ezt a feneketlen nagy porció — adót. Jól teszik a szegény emberek, ha már most megkezdik részletekben való apasztását az adónak. Mi hisszük, hogy a kormányzatnak lelkiismeretes gondja ieszen arra, hogy a kis embereket adóhátralékuk mián egyszerre meg ne támadják és embertelenül ne zaklassák. — Szabadban való fürdés és az április. Ilyet sem értek meg ám még legöregebb embereink sem. Husvét másodnapján, tehát ápril 16-án Bély és Perbenyik közt a gyermekek szabadban fiirödtek, akár a legforróbb kánikulában. Esőért sóvárognak a föld, a mező, a fák és az emberek egyaránt. A gazdák pedig félve-reménykedve mondogatják magukban, vájjon hogy viselkednek majd a fagyos szentek 9 — II. Rákóci Ferenc koporsója. A napokban készítették el azt a vörösréz-koporsót, amelyben Rodostóból haza fogják szállítani II. Rákóczi Ferenc hamvait. A vert vörösréz-koporsó 180 centiméter hosszú s 40 centiméter széles. A tizennyolcadik század Ízlése szerint készült s a felsővadászi Rákóczi-cimerrel van fejszegélye ékesítve. Érdekes a maga egyszerű pántozottságában ez a keskeny rézláda, amelybe a két faszekrény kerül s ezek fogják magukba foglalni a fejedelem és édesanyja, Zrínyi Ilona hamvait. A ritka nagy Ízléssel és pompás kézi művészettel elkészített, kalapált vörösréz-koporsót néhány nap múlva Rodostóba küldik. A koporsó a hozzátartozó remekművű vörösréz, kalapált virágtartókkal együtt Jancsurák Gusztáv kiváló iparművészünk műve. — Gróf Károlyi Sándor jobban van. Gróf Károlyi Sándor, a kinek állapotáról minap aggasztó hírek érkeztek, jobban érzi magát. A Magyar Gazdaszövetség a következő táviratot intézte hozzá: Mai választmányi ülésünk megbízásából örömünket fejezzük ki Nagyméltóságod egészségének javulásán. Bujanovics Bernát. — Elhunyt szuperintendens. Váratlanul elhunyt a fővárosban Bachát Dániel ágostai evangélikus szuperintendens. Az elhunyt, ki hatvanhat éves volt, állandó vesebajban szenvedett és emiatt a baja miatt minden évben a karlsbadi kúrát használta. Az ágostai evangélikus felekezet elismerést érdemlő vezetőjét vesztette el benne. Pályája kezdetén a liptómegyei Hibén, utóbb Probilinán működött, innen hívták meg 1873-ban Budapestre. Szuperintendenssé csak tavaly választották meg. Kivált irodalmi téren hasznos munkásságot fejtett ki A legkiválóbb hazai Írók müvét ültette át a tót nyelvre, terjesztvén ezzel a magyar haza sze- retetét. Érdemeiért a Kisfaludy-társaság levelező tagjává választotta. Halálát fia, János, fővárosi hivatalnok, leánya Krisko Jaromir bécsi mérnök felesége s kiterjedt rokonság gyászolja. — A királyi vár és közönség. A budai királyi várpalotának eddig tudvalévőén csak egy részét, nevezetesen a szertartási helyiségeket tekinthette meg a közönség. Ezentúl, mint értesülünk, a közönségnek az udvarnagyi hivatal engedélye mellett a Szent István-terem és a krisztinavárosi szárnyban levő fejedelmi lakosztályok is rendelkezésére állanak.
