Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-26 / 12. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

91

szerencsés, mi meg szerencsétlen napnak tartjuk a pénteket.

Szilveszter és újév napja Az a vén aggastyán s ez az újdonsült csecsemő még a babonában is egymás után járnak. E két napról ezeket a babonás szokásokat és mondásokat hallottam :

A ki Szilveszter és újév közt éjfélkor születik, abból nagy ur válik. Újév reggelén ne vegyen senki tisztát magára, mert kiütéseket kap. Szilveszter éjjelén a szerelmesek ólmot olvasztanak s ha a megolvadt ólmot vízbe öntik, a képződött ólamalak megmutatja, miféle foglalkozása lesz a jövendőbelijüknek. Nem jó újévkor varrni, mert a tyuk tojó- káját bevarrja az ember. A ki a kakast újév hajnalán meglesi, mikor az elsőt kukorikol arról a tájról várhatja a mátkát, a merre a kakas nézett. Aki újév napján későn kel föl, az egész esztendőben olyan lusta lesz, mint a lajhár; de a ki e napon korán kel, az minden nap frissebb lesz. A ki Silveszter éjjelén megfordítja feje fölött párnáját, az álmában megfogja látni jövendőbelijét. A ki pénzt ád ki újév napján, akár egész esztendőben a zsebében tartsa a kezét. A kit újévkor megvernek, minden nap kikap az egész esztendőben. Ha újév napján valamely üzletben egy öreg asszon}' az első »kundschaft«, szerencsétlenség lesz abból. Újév napján malacot kell venni és enni, mert az előre túrja a hasznot, a baromfi hátra kaparja. (Túr ám a takarékosság, nem pedig a sült malac!)

Vince napján, ha a háztetőről csurog az eső, vagy a megolvadt hó, akkor jó termés lesz abban az évben. (Vince, telik a pince !)

Szent Pál napjáról azt hiszik némely babonás emberek, hogy ha az nap tiszta idő van. akkor jó évre számi thatunk; ha pedig ez nap esik, vagy havaz, ez esetben rósz esztendő és a gabona drága lesz. Ha szent Pál napján szél van, akkor ez évben az országot háború fogja dúlni, s végül, ha ezen a napon az eget felhők borítják, ez esetben azon évben veszedelmes járványos betegség fog uralkodni a szarvasmarha és a szárnyas állatok közt.

Mátyás napjáról (február 24) a magyarországi nabonás németek azt tartják, hogy ha az nap fagy van, akkor a hideg megtörik s utána meleg napok következnek; ellenben ha ezen a napon fagyás nincs, hanem borús vagy meleges idő van, ez esetben utána hosszú ideig fagyos idő következik.

Nagypénteken, ha eső esik, minden gyümölcs kukacos lesz. (A nóta szerint pedig: nagypénteken mossa holló a fiát!)

Nagyszombaton a kolompszóra minden kígyót, békát el lehet kergetni a háztól. E napon midőn a harangok Rómából visszaérkeznek s először meg- kondulnak, patakban kell mosdózni, s akkor nem leszünk szeplősek.

Virágvasárnap szentelt barkának 3 szemét rágás nélkül le kell nyelni, aki ezt lenyeli, nem lesz torokfájása Menydörgéskor az e napon szentelt barkát tűzbe kell dobni, de a világért sem szabad a szobába vinni, mert akkor tömérdek sok légy lesz.

Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a Magyar Földmivelőt!

VASÁRNAP DÉLUTÁN.

Miért odvas a fűzfa?

— Legenda. —

A fűzfának törzse Nem volt mindig odvas, Idő előtt nem korhadt el, Kemény volt, mint a vas. Büszke is'volt rája,

Ámde meg is bánta.

Mikor a Megváltó Kiadta szent lelkét,

Az áruló gonosz Judás Nem találta helyét : Bűnös öntudata Szivét tépte, marta.

Futott az erdőre Fák titkos árnyába.

Kopár sziklák rejtekébe, Jaj de mind hiába: Árnyék be nem fedte, Szikla elkergette.

Rétnek búja fűve Sem ada oltalmat,

Minden szála azt kiáltja : »Bűnös vagy, gonosz vagy.« Jaj hát merre menjen, Hogy nyugalmat leljen '?

Patak partján a fűz Megsajnálta végre,

Izmos ágál lehajtotta A bűnös elébe.

Judás megértette S magát rákötötte.

Ott csüng immár Judás A fűzfának törzsén,

A hova ért bűnös teste, Elkorhadott tüstént:

Iía a gonoszt szánta, íme meg is bánta.

V. M.

A márciusi hó meséje.

Egészen más a márciusi hó mint a januári, vagy a decemberi. Szépséget is ad, költők és mese- irók megéneklik. Giambattista Basile igy ir a márciusi hóról:

A szegény Liso egyedül csatangolt a nagyvilágban. Egy este egy korcsmába tért be, ahol tizenkét fiatalember ült a tűz körül. Egyik megkérdezte Lisót, hogy mit tart erről az időről.

— Mit tartanék róla — felelte Liso — én azt hiszem, hogy az évnek minden hónapja kitesz magáért és mi, akik sokszor magunk se tudjuk, hogy mit akarunk, erővel be akarunk avatkozni az ég titkaiba.

— Úgy beszélsz, mint Salamon — válaszolta az itju — de azt csak nem tagadhatod, hogy ez a mi márciusunk az ő fagyjaival, esőivel, havazásaival és ólmos esőivel, szeleivel és viharaival, ködjeivel és orkánjaival kiállhatatlanná teszi az életünket.

— Te csak káros oldaláról említed ezt a szegény hónapot — folytatta Liso a beszélgetési — de a hasznot, amelyet hoz, elfelejted. Mert bizony hiába, a március ám a tavasz bevezető hónapja!

Az ifjú igen megörült Liso szép szavainak, mert ő volt maga a Március, aki tizenegy hónaptestvérével üldögélt a tűz körül. Hogy Lisot megjutalmazza, egy ládikál adott neki ajándékba.

— Vedd tőlem ezt a ládikát -r- szólt Lisóhoz — s ha valamire szükséged lesz, csak kívánd bátran és meg fogod benne találni.

Mikor Liso gazdag és szívtelen bátyja meghallotta öcscse szerencséjét, ő is elment abba a korcsmába. Őt is megkérdezte az az ifjú, hogy mit tart a márciusról.

— Vigye az ördög ezt az átkozott hónapot — rivalt rá a gonosz bátya nagymérgesen — ez a hónap a parasztok ellensége, a pásztorok réme. Meg- szomoritja a lelket és megbetegiti a testet. Csak azért van a világon, hogy ha valaki rosszat akar