Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-26 / 12. szám

92 MAGYAR FÖLDMIVELŐ kívánni ellenségeinek, igy szólhasson hozzá: »Vi­gyen el a Március.« Közmondásos is a kártékony­sága, nem hiába mondják, hogy: »márciusi hó árt a vetésnek.« Egyszóval olyan hónap ez a március, hogy valósággal áldás lenne az emberiségre, ha neve a tizenkét hónap listájából ki volna törülve. Mit adhatott az ifjú Március a goromba ember­nek ?... Márciusi havat adott. > A madarak repülése. Igen nagy a madarak repülésének sebessége; némelyik a leggyorsabb négylábút is elhagyja. Á sas óránkint 86 kilométert is megtesz, egyes sólymok (különösen a vándorsólyom) 270 kilométert is re­pül óránkint, ha üldözik, vagy ha postát visz, II. Henrik sólyomfalkájából egyet Fontainebleauban sza­badon eresztettek s azt 24 óra múlva Malta szige­tén fogták el, úgy, hogy ez idő alatt 1620 kilomé­tert tett meg, ami óránkint 67 kilométernek felel meg. A postagalambok is 60—110 kilométert halad­nak óránkint. Föltétlenül gyorsabb a fecske, ez 250 kilométer óránkinti sebességet is elér, sőt a fali, vagy toronyfecske (Cypselus apus Iliig) Afrikából Közép-Európába az 500 mértföldnyi utat állítólag 6 óra alatt,teszi meg, ami 100 kilométer óránkinti se­bességnek felel meg, tehát kétszer akkora, mint aminőről a leggyorsabb villamos vasút tervezői ál­modnak. A veréb 5—10 méter másodpercenkinti sebességgel repül, ami óránkint csak 18—36 kilométert tenfie. Egy füsti fecske 1889-ben az Eiffel-torony egyik erkélyéről Nielles-be (Calais mellett) 2 óra 16 perc alatt ért el. Az egyenes távolság 240 kilo­méter s igy 106 kilométer óránkinti sebességgel re­pült, ha a legrövidebb utat követte ha pedig nem, akkor még gyorsabban, igen gyors madár a gojzer, mely Getke megfigyelései szerint Hergoland szige­tén egy perc alatt a szigetről az »Austernbank«-ig (22,000 angol láb) repült, úgy. hogy a sebessége 112 méter másodpercenkinf, vagy 400 kilométer órán­kint. Nemcsak a sebesség, hanem a rendkívüli ki­tartás is jellemzi a virginiai lillét, mely több meg­figyelés adatai szerint Labradortól északi Braziliáig a 800 mértföldnyi utat (6000 km.) egy éjszaka alatt teszi meg pihenés nélkül, vagyis óránkint 415 kilo­méter sebességgel halad. Ezek az óriási sebességek alig érthetők másképpen, minthogy kedvező szél felhasználásával történnek. Tényleg ezek az igen gyors madarak mindig nagy magasságban repülnek, ahol tudvalevőleg a szél erősebb. A vándormadarak és a postagalambok mindig a kedvező légáramot igyekeznek fölhasználni, azért az időjárás szerint külömböző magasságban repülnek. A galambok rit­kán emelkednek 2000 méteren felül, ahol pedig a legnagyobb szélsebességek vannak, hanem a ván­dormadarak gyakran 3—5000 méter magasságban is repülnek vándorlásuk közben. Ezt a kedvező ) szélhez való alkalmazkodást igyekeznek a léghajó­sok is utánozni, de eddig még kevesebb sikerrel, mint a madarak. Hol élnek legtovább az emberek? A mérsékelt éghajlat alatt levő országok lakói tovább élnek, mint azok, akik a forró, vagy sarki hideg éghajlat alatt élnek. Német­országban, Angliában és Német-alföldön átlag ezer ember közül hetvenhét éri meg a hetvenes kort, Dániában nyolc­vannégy, Svédországban nyolcvannyolc, Norvégiában pedig kilencven. Oroszországban az északi tartományok lakói rendesen tovább élnek, mint a délen lakók. MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY. ........................... ................- ■ •' = A gazdasági munkás- és cselédpénztár köréből. A földmivelésügyi miniszter, minthogy a községi elöljáróságok a rendkívüli tagok jelentkezése alkalmával az erre vonatkozó törvény rendelkezé­seit figyelmen kívül szokták hagyni, elrendelte, hogy a hatóságok jövőben a rendkívüli tagok sorába csakis azoknak a gazdasági munkásoknak jelentkezését fo­gadhatják el, kik a jelentkezés alkalmával munkás­igazolványukat fölmutatják. Ez alól kivételnek csak abban az esetben van helye, ha géptulajdonos a gép mellett alkalmazott munkásokat biztosítja. Ez esetben tekintettel a sürgősségre, a jelentkezők munkásigazolvány nélkül is fölvehetők. ISMERETEKTÁBA. Ellensége-e a fecske a méheknek?*) Harmadéve a méhesem körül repülő fecskék­ből többet lelőttem és megvizsgáltam, hanem gyom­rukban a dolgozó-méheknek még csak nyomát sem találtam, herével azonban tele volt a gyomor. Múlt évben pláne azon szerencsés helyzetben voltam, hogy egy fecskepár méhésem közelében levő istálló­ban rákot fészket és 4 fiacskát nevelt. Ezen 4 fiatal fecskéből egyiket — midőn félig voltak kinőve — felboncoltam: begyében csak legyeket és kisebb bogarakat találtam. Egy másikat pedig akkor bon­coltam fel, amidőn már a fészket ott hagyni készül­tek, tehát kinőtt korában. Ennek begyében bogarak és legyek mellett már heréket is találtam. Hogy a méh miként űzi a fecskét és ez hogyan iparkodik az alkalmasint már ismert mérges fegv- verü vitézünk komoly szándéka elől menekülni, újabban is igen sokszor tapasztaltam. Hogy a fecs­kére a méhszurás hatással nem bírna, azt nem hi- hetem; mert úgy mint ezt a baromfi érzi, érezheti azt a fecske is. Hog}' a baromfi a méhszurást csakugyan érzi, az már bebizonyult tény. Akárhányszor láthatjuk, különösen eső után, a baromfiakat sántikálni, amidőn a méhek az udvaron szerteszét vizet hordanak. A ki ennek okát közelebbről fogja kutatni, bizonyosan méhfulánkot fog az illető baromfi lábán találni. Arra nem gondolhatunk, hogy a fecske az elfogott méhet, csőrével rögtön összenyomva, lenyelné, s ha tenné is azt a fecske, még azután is kaphat szúrást. Észleleteim azt bizonyítják, hogy a fulánkhan az életerő egy ideig a méh halála után is fenmarad. Próbálja meg csak valaki: fogjon egy méhet és nyomja össze, várjon egy pár percet s tegye uj­ját azután a méh fullánkjához, nem kap-e azonnal szúrást. Ha a megakadt fulánkot a méh testéből ki­szakítjuk, könnyen láthatjuk, hogy mint fúródik az, ide-oda mozogva, az ujjba. Ugyanezt észlelhetjük a kaptárok előtt heverő, holtnak tetsző méheken is. *) Ellenészrevételeket szívesen közlünk. Szerk. \

Next

/
Thumbnails
Contents