Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-26 / 12. szám

90 MAGYAR FÖLDM1VELÓ Az első helyet a vármegyék között a nagy Pest-Pilis-Solt-Kiskun foglalja el, 121 szövetkezeté­vel. Utána Somogy következik, 106 hitelszövetkezet­tel. Torontálban 96, Temesben 83, Nyitrában 57, Máramarosban 56, Beregben 42, Maros-Tordában 40, Szatmárban 38, Szilágyban 38, Szabolcsban 37 szövetkezet működik. Nagyfontosságu munkát végez a 35 zempléni szövetkezet is. Ezzel szemben, még mindig találkozik négy olyan vármegye, Árva, Liptó, Sáros és Turóc, amelyekben az Országoshoz tartozó egyetlen szövetkezet sem működik. Alig állanak va­lamivel jobban Szepes és Zólyom vármegyék, 1—1 és Szeben 2. Beszterce-Naszód, Fogaras, Moson, Sopron 3—3 és Alsó-Fehér, Brassó, Hajdú 4—4 szövetkezettel. A munkára tér van még itt elég nagy. A betétek emelkedését szemlélve, szemben a múlt évi rossz termési viszonyokkal, meglep ben­nünket annak nagysága. Közel 10 millióval több, mint volt 1903-ban. Ekkora felszökés még egyik előző évben sem volt tapasztalható. A múlt évet összehasonlítva az előtte valóval, minden vármegyé­ben (az egy Alsó-Fehért kivéve, ahol 200 korona apadás tapasztalható) igen tekintélyes emelkedés mutatkozik takarékbetétekben. A sorban elsők Pest- Pilis-Solt-Kiskun, ahol kereken 1.350,000, Torontói 1.100.000, Somogy 800,000, Temes 500,000, Békés 400.000, Nvitra 300,000, Szabolcs 300,000, Komárom 260.000, Zemplén 250,000, Csanád 250,000 koronával szaporodott egy év alatt a betétállomány. Pénz te­hát volna bőviben, de hiányzik a tudása annak hasz­nos és gyümölcsöző befektetésére. Ha a magyarországi szövetkezeteket a horvát- szlavonországiakkal összehasonlítjuk, látjuk, hogy amíg egy magyarországi szövetkezetre átlagban esik betétenkint 20,245, egy horvát-szlavonországira pe­dig csak 992 korona. A különbség tehát feltű­nően nagy. A múlt évben alakult hitelszövetkezetek közül legtöbb esik Máramarosra (7), Somogyra, Szilágyra (5—5), Baranya, Bihar, Hont. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szabolcs, Szatmár, Torontói (4 — 4) uj alakulással működött közre a hitelszövetkezetek számának sza­porításánál. De a legtöbb vármegyében alakult 1904-ben is egy-két uj szövetkezet. Némelyik hitel- szövetkezet munkálkodásának feltüntetésére közöljük néhány szövetkezet takarékbetétének számadatait. Az első Pest vármegyéből kerül ki. Ez a Dömsöd- Dab községi hitelszövetkezet, amelynek 1904 vé­gén 437,000 korona betétállománya volt. Követi a Szabolcsban lévő mándoki 270,000, a Jász-Nagy- Kun-Szolnokban levő törökszentmiklósi 264,000, a Pest vármegyében levő pomázi 233,000, a solti 221.000, a tápiógvörgyei 211,000 korona betéttel. Kétszázezer koronán felüli betéttel rendelkeznek még a gömörcsetneki, a somogykéthelyi slb. szö­vetkezetek. — 100,000 koronán felüli egész sereg található. Hisszük, hogy nem nagyon messze van már az az idő, amikor minden községnek meglesz első sor­ban is a maga hitelszövetkezete, amelynek hatalmas jóságait csak az tudja igazán megbecsülni, aki ré­szesült már áldásaiban. A Gazdaszövetség ülése. A Magyar Gazda- szövetség igazgató-választmánya a múlt nap Da­rányi Ignác elnöklésével ülést tartott. Az igazgató­választmány elhatározta, hogy Bezerédj Pál országos selyemtenyésztési felügyelőt táviratban üdvözlik ab­ból az alkalomból, hogy huszonöt esztendő óta mű­ködik a selyemtenyésztés fejlesztése körül. Bernát István dr. jelentette azután, hogy a szövetség tagjai­nak száma állandóan örvendetesen szaporodik s ma már százhusz-százharmincezerre tehető azok száma, akik közvetve, vagy közvetlenül csatlakoztak a szö­vetséghez. Apróbb ügyek elintézése után hosszabb vita támadt arról a kérdésről, hogy a gazdaszövet­ség csatlakozzék-e az olasz király kezdésére meg­alakult Nemzetközi Mezőgazdasági Intézethez. Az igazgató-választmány végre kimondotta a csatlako­zást és Pallaviczini Ede őrgrófot és Bernát István igazgatót bízta meg, hogy a szövetséget 51 Bécsbe összehívott értekezleten képviseljék. Elhatározta az igazgató-választmány azt is, hogy az olasz királynak a nemzetközi intézet létesítéséért kellő formában köszönetét fogja kifejezni. Babonás napok. — Irta: Sirisaka Andor. — A babonás emberek téves hite szerint vannak szerencsés és szerencsétlen napok. A legszerencsétlenebb nap a péntek. Ez iránt igen nagy respektusa van a hóbortos babonás em­bernek. Hogy honnét kelt e napnak annyira veszett neve — erre vonatkozólag sokféle magyarázatot hallottam és olvastam. Kobak Péter komám azt mondja, onnét e nap szerencsétlensége, mert az Isten e napon teremtette az embert. (Ne neked teremtés koronája!) S midőn a Teremtő látta, mily gonosz lélek lakik e teremt­ményében, — fölsóhajtott: »Bánom, hogy embert teremtettem!« Százakra és ezrekre megy a babonás szokás és mondás e nap körül, melyekből elmondok né­hányat — kóstolóul. Kotlós tvukot pénteken ültetni nem jó, mert megzápul az alárakott tojás. Pénteken kezdett és végzett munkán nincs szerencse. Ha az év első napja péntekkel kezdődik, az az esztendő terméketlen lesz. A ki pénteken nevet, az vasárnap sir. A kis gyermek, ha pénteken kapja első fogát, a tejfoga után sohase nő több foga. A melyik kis gyermek pénteken kezd gagyogni, az hebegő lesz, ha ugyan meg nem néniül. Pénteken éhomra prüsszenteni. nagy veszedelmet jelent. A ki pénteken fűt be elő- j szőr télire, annak leég a háza. Pénteken útra kelni, kész szerencsétlenság. Pénteken mosott ruhától ki­ütést kap az ember. A ki pénteken fekszik beteg­ágyba, többé föl sem kél. Pénteken sütött kenyér keletien marad. Pénteki vendég annyi, mint ^gy heti exekució. Tököt pénteken, vagy csütörtökön kell vetni. Úgy meg van a szegény péntek babonás hír­rel verve, hogy akárhány babonás ember kitörölné még a kalendáriumból is ! Skót ország némely vidékein a halászok a pén­teket éppen szerencsés napnak tartják. Ők minden esketést és lakodalmat csak pénteken tartanak. A skótok olyan babonások, mint a magyarok. Azok

Next

/
Thumbnails
Contents