Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-19 / 11. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 83 Ka tonaszabaditók. Régen tudunk róla. Irtunk is erről lapunk majd egv tized éves fenállása óta. De hát — nem folytatjuk. A száraz tény az, hogy például Zemplénvárme- gyében éveken keresztül — alig lehetett valakit be sorozni. A lapok jajgattak is és azzal nyugtatták magukat — Hja — a kivándorlás. Persze, az a kivándorlás — sok mindenre jó. Hanem hát vannak dolgok, miket bizony a tyuk is kikapar. Ilyenné lett... a zempléni katona sorozás is. Kezdették végre illetékes helyen belátni, hogy hát bizony a kivándorlás még sem csinálhat ilyen aszályt a sorozásban. Küldöttek tehát miniszteri biztost... és ez becsületes, tiszta lélekkel rájött, hogy a zempléni tótok ugyan vándorolgatnak a tengeren túlra, de azért a zsidó, vagy hivatalosan mózes vallása hitközségek anyakönyvében szerfölött sok — a vakarás. És feltűnő, hogy vakarás csak ott van, ahol a fiú gyermek születését Írták be. A miniszteri biztos — a másod példányok összehasonlítása alapján — teljes biztonsággal megállapította, hogy itt egész sereg hamisításról van szó. És mily furfanggal. Ha például a reményteljes fiú csecsemőnek utóneve Naftali volt: azt Noftalia leánynévre javították ki. És igy tovább. Sok volna ezt mind leírni. Mert például az is megtörtént, hogy az újszülött honpolgárt egyszerűen nem vezették be az anyakönyvbe. És hogy fel ne tűnjék az, hogy a zsidó hadkötelesek száma aránylag nagyon csekély, felhasználták a hamisítók a csalás leplezésére az utóanvakönyve- zést. Két-két felbérelt tanú segítségével tizenhat-tizenhét éves gyermekeket anyakönyveztettek utólag az állami anyakönyvvezetőknél, amivel azután elérték azt, hogy a fejletlen fiuk huszonnégy-huszonöt éves fiatal emberek gyanánt szerepeltek és ugv mentek sorozásra. Persze kibújtak fejletlen testükkel a katonakötelezettség, alól. A katonaszabaditásnak ezernél több esetét állapították meg magában Zemplén- megyében. De a zsidó anyakönyvesek az egész Felvidéken űzték ezt a szédelgést és beavatottak tízezerre teszik a katonaszabaditások számát. A lapok közlése szerint a minisztérium kiküldöttét meg akarták vesztegetni, majd amikor ez nem sikerült megmérgezni. No hál mi izgatni egyáltalán nem akarunk. Sőt igazán arra kérjük olvasóinkat, hogy egyesekért egy egész osztályt világért el ne Ítéljenek. De van egy szavunk Zemplén vármegye hivatalos közegeihez. Mi ezeket a dolgokat nyolc év előtt tudtuk és róluk többször irtunk. Uraim, talán mégis jó lenne ezt a szerény lapocskát a »Magyar Földmivelö«-t úgy néha-néha olvasgatni. m—>Ismertessétek meg jó embereitekkel a „Magyar Földmivelő“-t! VASÁRNAP DÉLUTÁN. A rozmaringról. Nincs a magyar népnek kedvesebb virága ennél. A leányok rozmaringgal mennek a templomba. Öreg asszony könyörgésre, menyasszony esküvőre nem megy rozmaring nélkül. A Jászságban piros almába tűzve a menyasszony maga adja a rozmaringot a hívogató vőlegény kezébe. Hogy ez legyen a lakodalomba terelgető. Pestmegyében ha a rozmaringot kiteszik az ablakba, az annak a jele, hogy ott eladó leány van. A Mátra mentén a rozmaring csak leányzót illet meg, mert az a szüzesség jelképe. Somogybán nem régiben minden lakodalomban tizenkét bokor rozmaringot állítottak, hogy minden meghívott vendég egy szálat vigyen haza a lakodalom emlékéül. A Csallóközben nemcsak a vőfélyek kezében van rozmaring, hanem piros vagy kék szalaggal ékesítve minden vendég kap belőle. Az erdélyi magyarságnak nem oly kedvelt virága, mint a magyarországi magyar népnek. Azt mondják, hogy a rozmaringot az avarok legyőzetése után honosították meg Magyarországban. De ez nem egészen bizonyos. Mert azt is mondják, hogy a Spanyolországig elkalandozott magyar vitézek hozták onnan magukkal. Sőt azt is állítják, hogy II. András keresztes seregeinek tetszett meg ez a virág annyira a szentföldön, hogy nélküle nem akartak hazajönni. Mondják végül azt, hogy Nagy Lajos hozta Olaszországból. Ez a legvalószínűbb. Kevésbé lehet annak az állításnak hinni, hogy a törökök ültettek volna nálunk legelőbb rozmaringot. Torda-Aranyos vármegyében azt mesélik, Szent László süvegéről (mikor a tordai hasadékon átugra- tott) leesett a rozmaringszál és a sziklában gyökeret vert. Mennyi szép nóta van a rozmaringról. íme nehány mutatóba : Fölszántottam kertem alatt a mesgyét, Bekerítem rózsafával a szélét. Közepébe rozmaringot helyezek, Melléje meg nefelejtset ültetek. Szagos a rozmaring Lehajlik az ága, Gyere kis angyalom Üljünk árnyékába. Nem megyek, nem megyek Rozmaring árnyékba, Összetörik ruhám, Szoknyám kerek alja. Más, kissé szomorúbb nóta a rozmaringról ez: Megüzentem az édes anyámnak, Rozmaringot kössön a lányának Két szélére két szép rozmaringot. Közepébe bokros bubánatot. Bezárhatod rácsos kis kapudat, Nem taposom többé udvarodat, Vethetsz belé rozmaringot, rózsát, Nem szedem le többé gyönge ágát. Csintalan kis nótácska ez is: Fölszántottam kukorica-földemet, Vetek bele rozmaringot eleget, Rozmaringot leszedik a szagáért, Ezt a kis lányt elveszik a jussáért.
