Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-15 / 2. szám
A ház békessége. Nincsen nagyobb gazdagsága a tűzhelynek — a békességnél. E nélkül az édes otthon sem gondolható el. Nélküle semmit érő a vagyon, a szépség, a módosság, az egészség. Miért? Mert a békesség nélkül való ház valóságos gyötrelemházzá, sőt pokollá változik. Mit érsz, hogy dolgozol, te munkás férj, ha pihenésednek az örökös perpatvar miatt egy perc nyugalmat nem lelhetsz. Mit ér ön- feláldozásod, kitartásod, hűséged, fáradhatlan tevékenységed, világtól való félrehuzódásod te asszony, ha zivatar viharzik folyton folyvást, napról napra. Mit ér körültötök a növekvő szép gyermekek, ha azok remegve és félve várják a percet, mikor üt ki újra a családi háború. Mit ér az Istentől kapott egészséged, munkakedved, gyermekeidben való reménységed, ha ezeket minden lépten-nyomon tép- deli a békétlenkedés durva keze. Bizony, hogy a békességes kenyér legédesebb kenyér a világon, — hej sok ember sóhajt utána éjjel-nappal, sok ember, kinek dús asztala van egyébként. — Van nekünk mindenünk, mondotta egy munkás, becsületes férj csak egy hiányzik. A békesség. És ezzel mindenünk hiányzik. Úgy van. Minden hiányzik nélküle és minden meg van, vagy jő általa. Az emberek nem is sejtik, hogy mily kevés kell a békességhez és óriási károkat okoz a békétlenség. Sokszor és sokan mondják egy egy családra nézve, hogy ’iszen fiatalok még, majd csak elérkezik az idő, hogy megcsendesédnek. Pedig reggel mutatja az egész napot. Legtöbbször nem érkezik meg. Még az öregség is találkozik a békétlenség, a visszavonás angyalával. Pedig a békesség szelleme folyton figyelmezteti a tűzhelyet. —- Addig teggük, míg élünk, mert ha megöregszünk rá nem érünk. És aztán egy pálya alkonyán kérdezzük meg csak a békétlenkedőktől: — Mit értetek vele? Mit kaptatok tőle? Jobbá lett minden, előre vittetek vele valamit. . . . A szánom-bánom könycseppje fog majd erre telelni. És aztán, ha most elgondoljuk, hogy mily nagyon kezdenek ritkulni a békés tűzhelyek számai .... Mennyország a békés családi tűzhely — szokják mondani. Oh akkor pokol a békétlenség tanyája. Akkor nagyon sok pokol van a mi társadalmunkban. Nem hiába, hogy olyan nagy és széleskörű ma — a boldogtalanság, elégedetlenség. Azért mondjuk újra és újra: Nincsen nagyobb gazdagsága a tűzhelyeknek — a békességnél. Maggarnép iiizhelgei — békesség nektek! A magyar korona országainak összes polgárai és katonai népességéből az 1900-diki népszámláláskor 8,790.301 vallotta magát magyar anyanyelvűnek; a legtöbben vannak azután az oláh anyanyelvűek, 2,799.479-en, majd a németek 2,134.181-en, a tótok 2,019.649-eu, a horvátok 1,678.447-en, a szerbek 1,055.180-an, a rutének pedig 420.447-en.
