Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-26 / 8. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 59 Ötvennyolc inilliónyi tűzkár. Egy rövid hirecskét talál a szives olvasó a »Mi Újság* című rovatunkban. És e rövid hir tudtára adja minden ember fiának, hogy az elmúlt 1904. esztendőben csak a biztositó társaságok ötvennyolc milliót fizettek ki a tűzkárért. Borzasztó összeg ez. Egész nagy nemzeti vagyon, mellyel sok elszegényedett vidéken valóságos jólétet lehetne teremteni. De ez még nem minden. A biztositó társaságok általán nem fizetik meg a teljes kárt. És a mi fő több tüzeset fordul elő hazánkban, melynél tűzbiztosítás nincs, mint olyan, ami be van biztosítva. Ha most nem többet, de csak annyi tűzkárt veszünk fel a nem biztosított tüzeseteknél, mint mennyi összeget fizettek ki a biztositó társulatok, hallatlan összeg tárul szemeink elé. Az ember lelke szinte megdöbben e nagy, óriási nemzeti vagyon pusztulásának láttára. És különös, hogy a nemzet, az ország ezzel szemben ugyszólva mozdulatlan, tehetetlen. A mi újságunk egyetlen egy alkalmat nem mulaszt el, hogy a nép figyelmét e szomorú, megrázó jelenségre felhívja. Lapunk többször megbeszélte már a tűzoltó- intézmény szervezését, sőt bemutatta a köteles tűzoltás tervezetét is. Ám, úgy látszik még nem vesztettünk eleget, még mindig elég van arra, hogy a veres kakast ide csalogassuk és hizlaljuk. De ha már egyáltalán semmi sem történik ez ügvben, legalább az elöljáróság hajtsa végre vas szigorral a tüzrendőri szabályzatnak minden legparányibb intézkedését. m------>Az uj tiz koronás bankjegy. A hivatalos lap közli a Magyar-Osztrák Bank hirdetését, a melyben tudatja, hogy az 1900 március 31-ikéről keltezett tizkoronás bankjegyet bevonja 1905 február 25-én megkezdi az 1904 január 2-áról keltezett tizkoronás bankjegy kiadását. Az uj bankjegy rétalakja 136 miliméter széles és 8 centiméter magas, mindkét oldalán vizjegy nélkül való papiroson van nyomtatva, az egyik oldalon magyar, a másikon német szöveggel. A 126 miliméter széles és 70 miliméter magas violaszinü jegykép két, egyenes vonalban összetaláló részből áll. A német oldalon a különböző nemzetiségi nyelveken van megjelölve az érték. de a magyar oldalon a császári sas helyett a magyar szent korona országainak címere van s a rozetta két oldalán a különböző nyelvű érték megjelölés helyett csak egy ilyen van magyar nyelven, e szavakkal. Tiz korona. A jobboldalu rész, melyet fehér vonalakkal guilloche-orott, derékszögű, egyenes vonalú keskeny kis keret határol, a két felső sarok mindegyikében köralaku pajzsot tartalmaz, melyben e szám 10 sötét alapon világosan tűnik elő. E két pajzsot szalag köti össze, a mely szintén fehéren, sötét alapon, a magyar oldalon e szavakat: Tiz korona, a német oldalon pedig e szavakat: Zehn Kronen mutatja. A keret közepén köralaku kivágásban eszményi gyermekfej van, melyet fölül, jobbról és balról, szintúgy alant a középen, egy- egy guilloche-rozetta környez; az utóbbiak lépcsőzetesen árnyékolt guilloche-mezőkön vannak elhelyezve. A jelenleg forgalomban lévő, 1900. évi március hónap 31-éről keltezett, 10 koronára szóló bankjegyek a Magyar-Osztrák Bank fő- és fiókinté- zeteinel 1907. évi február 29-áig fizetéskép vagy átváltás végett beszolgáltatandók, úgy, hogy e bankjegyek bevonásának utolsó határideje 1907. évi február hónap 28-án lejár. Ettől az időponttól kezdve a bevont bankjegyeket a Magyar-Osztrák Bank bankintézetei már csak átváltás végett fogadják el, 1913. évi február hónap 28-ika után a jegybank többé nem köteles (alapszabályok 89. cikke) a bevont, 1900. évi március hónap 31-éről keltezett tiz koronára szóló bankjegyeket beváltani, vagy fölcserélni. AMERIKA Roosevelt a magyarok ebédjén. New-Yorkból jelentik, hogy Roosevelt elnök vendégként vett részt azon az ebéden, amelyet a magyar klub az Eastside városrészben levő Kis Magyarország cimü vendéglőben az elnök tiszteletére rendezett. Roosevelt elnök még mikor New-York kormányzója volt, megígérte, hogy ebédelni fog ebben a vendéglőben, ha valamikor az Egyesült-Államok elnöke lesz. A szerencsétlen amerikai kivándorlók. Vajha elolvasnák az Amerikába készülő ágról szakadtak azt a levelet, melyet szerencsétlenül járt kivándorlók írtak newyorki főkonzulainknak s melyet a P. H. közöl. Az amerikai viszonyokkal teljesen ismeretlen s odakint csak zöldnek nevezett tapasztalatlan Kivándorlók gyalázatos félrevezetéséből élősködő »magyar ügynökségiek mindinkább hirhed- tebbekké válnak Amerikában. Ezek leginkább a szénmágnások fizetett ügynökei, akiknek olyan bányákba kell munkásokat szállitaniok, ahová tanult bányászt nem tudnak kapni. A szerencsétlen embereket elküldik olyan vidékekre, ahová csak az útiköltség 20—25 dollár s ahol messze földön semmi sincs, csak a bányatársaság vagyona. Persze az Ígért bér felét kapják meg, igen nehéz munkáért s ez a pénz is nagyobbrészt a társaságé marad étel, ital, lakás fejében. Visszautazni való pénzük nincs éá igy kénytelenek hónapokig ott kínlódni. Most egy ilyen rabszolgakereskedőt állított a newyorki osztrák-magyar főkonzul, Dessewffy Tamás följelentésére a rendőrség a biró elé. Bukovszky Pál a neve s a konzulátushoz és a hivatalos Magyar Menházhoz 4—500 lépésnyire tartotta, sőt még tartja fenn ma is »Magyar Otthon« cimen az ügynökségét. A főkonzul a följelentést a következő hozzáérkezelt levél alapján tette meg: »Stonéga. Pa. 1905. január 18. A newyorki osztrák és magyar főkonzulátusnak. Tisztelt főkonzul ur! Mint tapasztalatlanok, bátorkodunk Önhöz azzal a kérelemmel fordulni, hogy borzasztó helyzetünkben mellénk álljon. Mi és velünk sok más magyar, január 13-án, mindjárt megérkezésünk után; egy Bukovszky Pál nevű rabszolgakereskedő kezeibe estünk Newyorkban, aki minket hamis Ígéretekkel
