Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-12 / 6. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 46 kai könnyebben és kisebb munkával hajtható végre mint tavasszal, mikor a sok hernyó szétvándorol s a fa koronájában, annak lombozata között szerteszét széledez. Miféle hernyókat irtsunk télen 9 Ha ősz végén, vagy a tél elején a szél letépte a gyümölcsfáról már az utolsó sárga levelet is a legtöbb gyümölcsfán mégis rajta marad egyik-másik ághegyén csomóba összekötve egy vagy több száraz levél. A szél nem bir vele: hiába rázogatja, tépegeti azt az egész télen tavaszon át az mégis rajta marad a fán. Hogy miért marad a fán, azt mindenki megtudhatja, aki az ilyen száraz levelet a fájáról leveszi és azt óvatosan szétfejti, az ilyen levél szétteregetése után kiderül, hogy az finom pókszálszerü fonállal, valóságos selyem fonállal van összekötve s hogy kellős közepében mákszemnyi nagyságú hernyócskák tanyáznak E hernyócskákat nem ölte meg és nem öli meg a tél fagya. Mert ha ilyen selyem-fonalas száraz levelet öblös szájú üvegbe zárunk s azt a szoba melegének tesszük ki, az apró hernyócskák csak hamar felocsúdnak és szétmásznak az üveg falán. S ugyanezt teszik ők tavasszal is, hogy ha a nap melege téli álmukból felkölti őket; föléledeznek, idővel megnövekednek s egv-két hét alatt tisztára le- kopasztják a gyümölcsfa levelét, virágát, És azután hogyan kerültek ezek a hernyók a száraz levél belsejébe? Ennek is meg van a maga módja. Anyjuk, a szállongó pille tojását a gyümölcsfa levelére tojta s a tojásból a kis hernyók még julius havában vagy augusztusban keltek ki. S kikelésük után rögtön hozzáfogtak a rágáshoz, de nem úgy mint ahogyan azt tavaszai az öreg hernyó tette, hogy tudniillik felfalta az összes lombot, hanem olyan módon, hogy ez a nyár derekán kibúvó apró hernyó azon tömegesen és egy csapatban maradva, mint ahogyan kikelt, meghámozza azt a levelet, melyen ő maga let. Sőt nemcsak meghámozza, hanem egyebet is tesz vele! A sok apró jószág ugyanis a levélről annak csumáján (nyelén) át a hajtásra és onnan megint visszafelé a levélre vándorol és minden egyes hernyócska minden ilyen vándorláskor egy-egy szálat bocsát a szájából s azzal a levelet csumájánál fogva a hajtáshoz köti, sőt nem csak hogy oda köti, hanem sokszor elébb összehúzza mintegy összesodorja s csak azután köti azt oda a hajtáshoz. Tehát az a száraz levél, mely az egész télen át a fán zörög, azért nem hullhat le, mert oda van kötve. Ezeket a hernyófészkeket okvetlenül pusztítsuk el ideje korán. ______HÁZI-ASSZONY. A téli csirkék nevelése A januári vagy februári kélésű csirkékért 3—4 hónapos korukban igen jó árt lehet kapni, mert ilyenkor még kevés csirkét hoznak a piaczra. Természetes, hogy az ilyen korai csirkék tenyésztése sem olyan könnyű, mint a késeiebbeké, de a kinek tehén vagy juhistállója van, az nagyobb nehézség nélkül tenyészthet télen is csirkét, Igaz, hogy télen nem költik a tyúk, de vannak pulykák s azonkívül keltőgépek, melyek a koltós tyúk munkáját jól elvégezik. Az is igaz, hogy télen kevés tojás van s a kevés közt is sok terméketlen ; de ezen a hiányon a korán tojó tyúkok segítenek A márczius vagy áprilisban kikelt minorka vagy olasz-tvúkok kellő ápolás mellett novemberben vagy deczemberben már tojnak s ha jó erőben levő kakast bocsátunk hozzájuk, legtöbb tojásuk megtermékenyül, különösen ha a tyúkok tágas, fedett helyiségben szabadon mozoghatnak, szemétben ka- pargálhatnak. Hűvös szeles időben polyvát kell hinteni nekik, hogy a gabonaszemeket abból kaparják ki, mert az ily mozgás élénkíti az állatokat. A csirkék, a mint kikelnek, természetes vagy mesterséges anya alá helyeztetnek. Fődolog hogy száraz, szellős, világos helyen legyenek; eleintén árpa- vagy tengerilisztből való pépet kapnak, melyet úgy csinálunk, hogy egy liter tejet és egy kilogramm lisztet keverünk össze. Inni friss vizet vagy vizes tejet kapnak, mely fele részben vízből, felerészben tejből áll. Arra vigyázni kell, hogy a csirkék be ne vizesítsék magukat, mikor isznak. Az eleséget lapos csészékben kapják. A kéthetes csirkéket a déli órákban ki kell bocsátani a szabad levegőre. Kívül is előbb kisebb helyre szorítsuk őket, melyet aztán úgy nagyobbí- lunk meg napról-napra, hogy nyolcz nap múlva már tetszés szerint mozoghassanak. Ily módon 3—4 hónap alatt szép nappra nevelhetjük a csirkéket. ni ÜJSÁ3? A Válság. Mikor az ember nagy betegségben van, az orvosok azt mondják, bizony ez válságos helyzet. És a leghíresebb doktorok se tudják megmondani, hogy mi leszen ? Mit hoz — a krízis ? Ilyen beteg ma a magyar parlament, kormányzat. A kormány megbukott, már be is adta lemondását. Csak addig marad, mig a válság tart. Megbukott egy 32 esztendős kormányzat is vele, melyről azt mondották, hogy szabadelvű. A válság tehát csakugyan beállott. A leghíresebb politikusok ott állanak a válságos helyzetbe jutott politika betegágyánál. És nem tudnak mit tenni. A király megbízta Andrássy Gyula grófot, hogy értekezzék a szövetségbe lépett ellenzéki pártokkal. Sokan azt hiszik, hogy Andrássynak nem fog sikerülni a megoldás. Akkor neki is félre kell állani. Az újságok azt rebesgetik, hogy lejön a király valamelyik nap hozzánk és itt magához rendeli Kossuth Ferencet a megduzzadt függetlenségi-párt vezérét és a többi pártok vezérembereit is. Vannak, akik már szerencsés megoldásról beszélnek, mások azt hiszik, hogy Bécs nem enged és el lehet a magyar parlament sok mindenre készülve. Mi ezeket csak mint híreket közüljük, magához a politikákoz nem lévén közünk. Aggódás és reménység közt kérjük azonban hona.yáinkat, hogy mielőtt a kockát elvetik — jól, de igen jól gondolják meg — hazánk jövő sorsát. — Kitüntetett községi bírák. A hivatalos lap a következő kitüntetéseket hozza: O Felsége Müller József Fegyvernek község túrájának sok évi buzgó szolgálata elismeréséül az arany érdemkereszlet, Daumer Pál Kolos község birájának pedig buzgó szolgálati elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Háromszázezer koronás hagyaték. Debrecenben özv. Hegyi, Mihályné, aki a minap hunyt el ott, végrendeletében háromszázezer koronát hagyott kulturális és jótékony célra. Általános örökösévé az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületet, a Protestáns Irodalmi Társaságot és a debreceni kollégiumot tette. Ezek hárman egyenlő arányban részesülnek az örökségben olyformán, hogy a különféle hagyományok bevevése után megmaradt vagyon jut nekik.
